121 évvel ezelőtt, 1903. december 28-án látta meg a napvilágot Neumann János, a modern számítástechnika és a matematikai logika egyik kiemelkedő alakja. Munkássága nemcsak a tudományos világra, hanem a technológiai fejlődésre is mély hatással volt, és hoz

121 éve látta meg a napvilágot a múlt század egyik legnagyobb matematikai elméje, a számítógép megalkotója, Neumann János. Kollégái egy igazi mókamesterként emlékeznek rá, aki mindig vidámságot hozott a társaságba. Széleskörű műveltsége, lenyűgöző memóriája és figyelemre méltó fejszámoló képességei iránt mindenki csodálattal adózott.

Neumann apja, aki bankár volt, 1913-ban megvásárolta a nemességet a királytól. Ezért a fiát, akit Johann néven ismert külföldön, később Amerikában John von Neumannként emlegették. Már hatéves korában elképesztő matematikai tehetségről tett tanúbizonyságot, hiszen képes volt két hatjegyű számot fejben elosztani, emellett pedig ógörögül folytatott társalgást apjával.

Középiskolai tanulmányait a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol Wigner Jenő és Teller Ede is tanult, első értekezését tizennyolc évesen publikálta.

Apja kívánságának megfelelően Zürichben szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját, miközben Budapesten és Berlinben matematikai tanulmányokat folytatott. Doktori fokozatát egy halmazelméleti disszertációval érdemelte ki.

Ezt követően Németországban finomította matematikai ismereteit, Göttingenben az operátorelmélet és a kvantumfizika mélyebb rejtelmeit tanulmányozta. Itt dolgozta ki a fizikai mérések mögött álló matematikai keretrendszert, valamint a tiszta kvantummechanikai állapot fogalmának elméleti alapjait.

1930-ban Wigner Jenő társaságában az Egyesült Államokba emigrált, ahol Princetonban minden idők legfiatalabb egyetemi tanárává avanzsált. Matematikai munkássága rendkívül széles spektrumot ölel fel, maradandó nyomot hagyva a tudományos életben. Összesen 150 tudományos publikációt jegyzett, ebből 20 a fizika területén született, míg a maradék elméleti és alkalmazott matematikai, valamint játék- és számítógép-elméleti írásokat tartalmaz.

Ő volt az, aki megalkotta a statisztikai mechanika ergodtételét, amely egy matematikai modellt kínál a sok részecskéből álló rendszerek statisztikus leírására. Az 1930-as évek végén, amikor a később Neumann-algebrának ismert operátorgyűrűket tanulmányozta, kidolgozta a folytonos geometriát, amely lehetővé teszi olyan geometriák létrehozását, ahol a dimenziók száma nem csupán pozitív egész számokban mérhető.

A kvantummechanika kutatói közül ő volt az, aki a Heisenberg-féle mátrixmechanikát és a Schrödinger-féle hullámmechanikát korrekt és szigorú matematikai alapokra helyezte.

1940-től fordult az alkalmazott kutatások felé, bevezette a numerikus meteorológiát, az időjárás-előrejelzés számszerűsítését. Amerika hadba lépése után tanácsadóként dolgozott, az atomfegyver kifejlesztésének programjában a robbanási lökéshullámokat és a ballisztikai lőelemtáblázatokat elemezte, rengeteg gépi számolással.

A témában 1928-ban közölte első értekezését, de kutatásait csak 1944-ben, Oskar Morgensternnel közösen írott Játékelmélet és közgazdasági viselkedés című könyvében összegezte.

A ma már klasszikusnak tekintett tanulmány a kétszemélyes, zéró összegű játékok világát tárja fel, részletesen elemezve a játékosok döntési és együttműködési lehetőségeit. Az értekezés megállapította, hogy mindkét résztvevő számára léteznek optimális stratégiák, amelyek segítik a legjobb eredmény elérésében. Az általa kidolgozott elméletek mára a közgazdaságtan, a társadalomtudományok, a hadtudomány, sőt még a pedagógia területén is széles körben alkalmazottak lettek.

Hidrodinamikai kutatásainak nemlineáris differenciálegyenleteit nem lehetett zárt formában megoldani, ez vezette el a számítástechnikához. 1944-ben egy vasútállomáson ismerkedett meg Hermann Goldstine matematikussal, aki egy kísérleti lőtéren a lőtáblázatok számításaival foglalkozott.

Goldstine megemlítette, hogy az amerikai hadsereg egy elektronikus számolóberendezés, az ENIAC kifejlesztésén dolgozik. Neumann érdeklődését felkeltette a program, amelynek egy év múlva már az igazgatója volt, állandóan vitatkozva az ENIAC tervezőivel.

Mivel az emberiség közös kincseként tekintett a számítógépre, az alkotók nem kívánták szabadalmaztatni ötleteiket. 1945-ben bemutatták az EDVAC, a következő generációs gép terveit, ezzel megakadályozva a szabadalmi oltalom megszerzését. Érdekes módon az 1947-ben, elektroncsövekkel dolgozó ENIAC hatalmas méreteivel tűnt ki: 30 méter hosszú és 3 méter magas volt, súlya pedig 30 tonnára rúgott. A csöveket folyamatosan cserélni kellett, ami a technológia korának sajátos kihívásait tükrözte.

Neumann és Goldstine 1952-ben létrehozták saját számítógépüket, az IAS-t, amely már párhuzamos működésre volt képes. Ez a gép jelentős sebességgel végezte el a számításokat, és felépítése alapvetően hasonlított a mai modern számítógépek struktúrájára. Az IAS aritmetikai, memória-, vezérlő- és input-output egységekből állt, és ők voltak az elsők, akik programot programmal módosítottak. Emellett innovatív módon alkalmazták a képernyős kimenetet a nyomtatás helyett, ezzel új korszakot nyitva a számítástechnika világában.

Neumann János forradalmi szerepet játszott a gépek logikai struktúrájának kidolgozásában is. Ő volt az, aki bevezette a kettes számrendszer használatát, valamint megteremtette a memória és az utasítások rendszerének alapjait. Felismerte, hogy a számítógépek nem csupán adatokat képesek tárolni, hanem utasításokat és programokat is, ami alapvetően megváltoztatta a számítástechnika világát. A modern gépek is ezen az elven működnek, csupán a méreteik lettek sokkal kisebbek.

Neumann dolgozta ki azt is, hogy a megbízhatatlan elemekből álló gép miképpen adhat megbízható választ, leírta a véletlen gépi szimulálását, kutatta a magukat reprodukáló sejtautomatákat, a halmazelmélet egzakt alapjait, a kibernetika elméletét.

Bőséges megbízásokkal látták el, számtalan előadásra invitálták, és a hadsereg minden egyes fegyvernemének tanácsadójaként tevékenykedett. 1954-ben, amikor barátját, Oppenheimert a kommunizmus ellenes nézetei miatt üldözni kezdték, Neumann - bár más állásponton volt - bátorsággal védelmére kelt.

1955 végén az egészségi állapota gyors ütemben kezdett hanyatlani.

Mint kiderült, csontrák sújtotta, és a Szabadság-éremmel egyidejűleg valóban megkapta a kitüntetést.

Utolsó percéig a számítógép és az agyműködés párhuzamait feltáró könyvén dolgozott, de a kézirat befejezetlen maradt. A múlt század egyik legnagyobb matematikusa 1957. február 8-án halt meg Washingtonban.

Emlékét őrzi a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, a Holdon krátert neveztek el róla, több utca és iskola viseli nevét, budapesti szülőházán emléktáblát helyeztek el. Kollégái nagy viccmesélőnek, vidám, társasági embernek ismerték, csodájára jártak széles műveltségének, hihetetlen memóriájának, fejszámoló készségének, a legenda szerint az első számítógépek számításait ő maga ellenőrizte a géppel egy időben, fejben kalkulálva.

Természetesen! Itt van egy egyedi változat: "A hír forrása: Magyar Távirati Iroda (MTI)."