A rehabilitáció kulcsszerepet játszik számos betegség esetén, segítve a betegek visszatérését a mindennapi életbe. Íme három olyan betegség, ahol a rehabilitáció különösen fontos: 1. **Stroke (agyi érkatasztrófa)**: A stroke után a betegek gyakran tapasz
Ez az ellátási forma nem véletlenül igényel speciális szakvizsgát, hiszen a szakember számos példával illusztrálja, hogy miért és milyen körülmények között válik pótolhatatlanná.
Számos orvosi kifejezés létezik, amelyeket gyakran hallunk, de sokan nem igazán értik a mögöttes jelentésüket. A rehabilitáció éppen ilyen fogalom. Dr. Bors Katalin, reumatológus és fizioterápiás rehabilitációs szakorvos, arra vállalkozik, hogy világosabbá tegye számunkra az alapvető fogalmakat, ezzel is közelebb hozva a rehabilitáció világát.
A rehabilitáció folyamata egy dinamikus és aktív támogatást nyújtó rendszer, amely csapatmunkában valósul meg. A mindennapi életben megjelenő hiányosságok határozzák meg, hogy milyen irányvonalak mentén halad a rehabilitáció, és hogy mely szakemberek kapcsolódnak be a folyamatba. A rehabilitációs csapat leggyakrabban a rehabilitációs szakorvos, gyógytornász, foglalkoztató terapeuta, pszichológus, valamint más szakterületekről érkező szakértők, gyógymasszőr, fizikoterápiás asszisztens, dietetikus, szociális munkás és, igény esetén, lelki gondozó. A páciens aktív részvétele nélkül a rehabilitáció sok esetben nem tud eredményesen megvalósulni. Ez a folyamat olyan, mint a hegymászás során a sherpa és a mászó közötti együttműködés - emeli ki Bors Katalin. A rehabilitáció célja mindig az, hogy a rászoruló személy részben vagy teljesen visszanyerje aktivitását, és pótolja az alapbetegség következtében elveszett funkcióit. A sikeres rehabilitáció után a rehabilitált egyén újra aktív tagjává válik családjának, baráti körének, munkahelyének, és egyúttal a társadalomnak is.
A rehabilitációs folyamat megkezdése előtt fontos figyelembe venni a különböző ellenjavallatokat, amelyek függetlenek a rehabilitációt indokló diagnózistól. Például, ha a páciens mentális egészsége, mint súlyos depresszió, vagy egyéb társbetegségek, mint a szívelégtelenség vagy a nem megfelelően kezelt magas vérnyomás, akadályozza a kezelést, akkor ezek a tényezők kizárják a rehabilitáció lehetőségét.
Az autoimmun betegségek közé tartozó reumatoid arthritisnél például akut subban ellenjavallott a rehabilitáció, de annak lezajlása után, amennyiben a felső végtag, különösen a kéz vagy a láb kisízületeinek funkciói károsodtak, ideális a reumatológiai rehabilitáció. "Ilyenkor a teambe bevonjuk a rehabilitációs orvoson kívül a reumatológust, a gyógytornászt, a dietetikust, a pszichológust - akár hidro-balneo-, akár elektroterápiáról legyen szó - a fizikoterápiás asszisztenst, és ellátjuk megfelelő gyógyászati és rehabilitációs segédeszközökkel a pácienst" - részletezi a szakember.
A csípőkopás miatt bekövetkező nagyfokú állapotromlás gyakori oka a TEP (totális endoprotézis) beültetésének. Ha a protetizált személy fizikai és belgyógyászati állapota stabil, akkor lehet, hogy nincs szüksége rehabilitációs segítségnyújtásra, mert megfelelően vezetett gyógytornával és segédeszközellátással, valamint a javulás ütemének megfelelő járássegítő eszközök alkalmazásával elérheti a teljes funkció helyreállítását - mondja Bors Katalin. Ugyanakkor, ha akár térd-, akár csípőprotézisről van szó, a páciens idősebb korú, többféle társbetegséggel is rendelkezik, az ízületi kopás érinti pl. a másik csípőjét vagy a térdeit is, esetleg gerincproblémái is vannak, indokolt akár a kórházi rehabilitáció is.
Magyarországon európai viszonylatban is magas a stroke-os betegek aránya (40-50000/év), akik vérzés vagy trombózis miatt szenvedik el az agyi katasztrófát. Attól függően, hogy az agy mely területei károsodnak, alakulnak ki a klinikai tünetek. A féloldali bénulás lehet jobb vagy baloldali, és ettől függően társulhat hozzá beszédzavar, vagy neglekt szindróma (egyik oldali észlelési kiesés). Az arra alkalmas pácienseknél a rehabilitációba mindenképpen be kell vonni a neurológus szakorvost, a gyógytornászt, a logopédust, a neuropszichológust, a szociális munkást, a segédeszköz-ellátót és a foglalkoztató terapeutát - mondja a szakértő. A rehabilitáció ilyenkor kórházi körülmények között kezdődik, de otthon is folytatódnia kell. Az eredmények természetesen függenek a beteg általános és kardiovaszkuláris állapotától, a nem mindig, de sokszor jelenlévő rizikófaktorok elhagyásától - pl. dohányzás, alkohol, stresszes életmód - illetve az alapbetegség kiterjedtségétől is.
Rehabilitációra minden életkorban szükség lehet, gyermekkortól az időskorig, és ennek megfelelően indokolt, hogy ezeken a területeken járatos specialista irányítsa a folyamatot. Bors Katalin hangsúlyozza: a rehabilitáció akkor lehet sikeres, ha személyre szabott - figyelembe véve a páciens valamennyi sajátosságát - és őt a folyamat főszereplőjévé tevő csapatmunkában zajlik.
