Íme hét figyelemre méltó középkori vígjáték, amelyek a fantasy elemek nélkül is szórakoztatóak és szellemesek: 1. **A koldus és a herceg** - A történet középpontjában egy koldus áll, aki véletlenül összetalálkozik egy herceggel. A két figura humoros hely

A középkort sokszor nevezik sötét időszaknak, és nem véletlenül: ez a történelmi korszak nem éppen a komédia szülőhelye, hiszen a valóság tükrében nehezen megjeleníthető. Mégis, akadnak olyan filmek és sorozatok, amelyeknek sikerül felülkerekedniük ezen a kihíváson, és szórakoztató módon közelítik meg ezt a nehéz időszakot. Összegyűjtöttük azokat a műveket, amelyek mesterien ötvözik a humorral a középkor sajátos atmoszféráját.

Valószínűleg egy rendező sem kapott annyira rá a középkor humorának zsenialitására, mint Pier Paolo Pasolini, aki egy egész trilógiát szentelt ennek a témának. Az olasz botrányhős Geoffrey Chaucer klasszikusának huszonnégy meséje közül nyolcat választott ki 1972-es filmjéhez, és ezekben bőven elmerült a fizikai komédia és az erotika világában, jóval bátrabban, mint ahogyan azt a középkori író valaha is megengedhette volna magának.

A remek brit és olasz színészeket felvonultató alkotásban maga a maestro is feltűnik, mégpedig a sztoriszálakat összefogó Chaucer szerepében. A rendező bevallottan nem egy korhű komédiát akart készíteni, csupán a kor szellemét szerette volna megidézni a hetvenes évek közönsége számára érthető módon. A végeredményen pedig a mai napig is tele pofával, habár némileg pironkodva lehet röhögni.

Ha alaposan megvizsgáljuk a Fekete Viperát, akkor könnyen beláthatjuk, hogy valójában nem tekinthető klasszikus értelemben vett középkori sorozatnak. Minden egyes évada eltérő évszázadban játszódik, és a történet végén már az első világháborúhoz érkezünk. Ennek ellenére a korai évadokat sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hiszen ekkor bontakozik ki az a jellegzetes Rowan Atkinson-féle brit humor, ami garantáltan megnevettet. A Vipera ravasz trükkjeit pedig magyarként, a "mindent ügyeskedve megoldani" mentalitásunkkal talán még inkább értékeljük, mint ahogyan az elvárható lenne.

A széria fő vonzereje azonban így is a hamisítatlanul fárasztó és kegyetlen brit humor, amelyet Atkinson mellett olyan profik szállítanak, mint Stephen Fry, Hugh Laurie vagy a kevesebbet emlegetett, de szintén remek Tony Robinson és Tim McInnerny. Még azt is elhisszük nekik, hogy a sötét középkor azért volt valójában sötét, mert mindenki ilyen félelmetesen hülye volt akkoriban.

Mel Brooks későbbi filmjei mindig is megosztották a közönséget: sokan kifejezetten utálják őket, míg mások lelkes védelmezőként állnak ki mellettük. A 1993-as Robin Hood-paródia azonban mindenképpen figyelmet érdemel. Nem csupán azért, mert a humoros műfaj keretein belül ügyesen céloz meg néhány, a Kevin Costner-féle Robin Hood által felvetett témát, hanem mert ez a film jelentős mérföldkő volt a fiatal Dave Chappelle pályafutásában, aki itt mutatkozott be szélesebb közönség előtt.

A herceg menyasszonyából is ismert Cary Elwesnek itt ismét jól áll a középkori poénkodás, az unásig ismert alaptörténetet pedig frissítően hat Brooks pihent agyán keresztül megtapasztalni.

Heath Ledger korai, tragikus elvesztése óta főként a színész komolyabb és emlékezetesebb szerepeit idézzük fel. Azonban érdemes emlékezni arra is, hogy Ledger nem csupán drámai karakterek megformálásában volt kiváló, hanem a könnyedebb, komikus szerepekben is maradandót alkotott. Különösen figyelemre méltó a Lovagregény című régimódi kaland-vígjáték, ahol egy vagány apród bőrébe bújik, és lovagként álcázva magát, izgalmas tornákon próbálja megmutatni rátermettségét. E film nemcsak szórakoztató, hanem lehetőséget ad arra, hogy a közönség megismerje Ledger sokoldalúságát és humorérzékét is.

Az anakronizmusokkal játszadozó, mégis emberi kapcsolatokra építő és lebilincselő történet valószínűleg senkit sem hagy érzelem nélkül, de a Lovagregény egyszerűen arra törekszik, hogy két órányi felhőtlen szórakozást kínáljon a közönségnek. Néha egyszerűen ennyi is elég.

A vikingek élete nem csupán a harcokról és hódításokról szólt – valójában néha még a rengeteg csata és fosztogatás is unalmassá vált a hősök számára. Ezt az érdekes alapgondolatot járja körül a Netflixen látható "A norheimi vikingek" című norvég vígjátéksorozat, amely a legendás harcosok világát egy, az Office stílusából merített, szellemes történetmeséléssel ötvözi. Morbid humorral fűszerezve mutatja be a Norheim nevű viking falu mindennapjait, ahol a hősies tettek mellett a hétköznapi problémák is helyet kapnak. Az eredmény egy szórakoztató keverék, hasonlóan a Maxon kínálatában elérhető "Hétköznapi vámpírok"-hoz, csak éppen itt a vérszívás helyett inkább a fosztogatás kapja a főszerepet.

Jeff Baena rendező nemrég bekövetkezett tragikus halála nem csupán a filmes világot sújtotta, hanem hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljenek legújabb alkotására, amely egy apácás vígjáték formájában újraértelmezi a Dekameron klasszikusait. A Bővérű nővérek cím nem árulkodik a film igazi mélységéről: ez a vígjáték messze túlmutat a hagyományos szexuális komédiák keretein. Intelligens, rétegzett humorral és gondosan felépített cselekménnyel vezet minket a történet, míg végül egy váratlanul eszeveszett csúcspont felé haladunk. A film tehát nem csupán szórakoztat, hanem elgondolkodtat, így érdemes időt szánni rá.

A rendező egyik állandó alkotótársa, Alison Brie remekül hozza a valóságos érzelmeket, miközben Aubrey Plaza és Kate Micucci szabadabban merészkedhetnek elragadó mellékszerepeikben. Rajtuk kívül a film még számos emlékezetes karaktert vonultat fel, gazdagítva a történetet életszagú és átélhető komédiákkal. Baena ezáltal egy igazán különleges, vagy inkább páratlanul szórakoztató filmet alkotott.

A Netflix tavalyi Dekameron-adaptációja friss, 21. századi humorral és érzékeny megközelítéssel közelíti meg Boccaccio klasszikusát, és a sikerét tekintve több mint ahány csatát veszít el. Az eredeti mű és Pasolini híres verziójának elkötelezett rajongói valószínűleg nem fognak egykönnyen beleszeretni Kathleen Jordan és Megan King Kelly újításába. Viszont, ha hajlandóak vagyunk nyitott szívvel fogadni azt az izgalmas koncepciót, amelyben korunk legjobb komikusai egy pestis sújtotta tájon gyűlnek össze, akkor garantáltan élvezni fogjuk a sorozat nyújtotta élményeket.

Tony Hale és Zosia Mamet ismét rácáfolnak arra, hogy lehetne unalmas egy komédia, hiszen a humoruk egyszerűen megunhatatlan. De nemcsak ők brillíroznak: a színes szereplőgárda minden tagja hozzájárul a szórakozáshoz legalább egy emlékezetes pillanattal. Éppen ezért érdemes előbb lecsapni a Dekameronra, mielőtt a Netflix automatikus lejátszója ránk zúdítja!