Csoóri Sándor, a neves magyar író és költő, 95 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Művészetével és gondolataival mély nyomot hagyott a magyar kultúrában, életműve pedig ma is inspiráló erővel bír. E jeles évfordulón érdemes megemlékezni gazdag életéről

Ma lenne 95 éves Csoóri Sándor, a kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író és politikai személyiség. E jeles alkalomra emlékezve, tiszteletünket fejezzük ki a magyar irodalom és kultúra kiemelkedő alakja előtt, akinek munkássága mély hatással volt a hazai szellemi életre.

Csoóri Sándor 1930. február 3-án látta meg a napvilágot a festői Zámolyon, egy földműves család gyermekeként. Gyermekkori tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd a középiskolát Pápán fejezte be, ahol 1950-ben érettségizett. Ezt követően a Pápai Néplap munkatársa lett, később a Veszprém Megyei Népújságnál folytatta pályafutását. Budapestre költözve az Egyetemi Orosz Intézetben mélyítette el tudását orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakokon, de sajnos egészségügyi problémák miatt nem tudta befejezni tanulmányait.

1953 és 1954 között az Irodalmi Újságés a Szabad Ifjúság lapoknál dolgozik. 1955 és 1956 között versrovatot szerkesztette az Új Hangnál, ezután a Lakatosipari Vállalat tisztviselője. Ezután szabadfoglalkozású író. 1962 és 1963 között a Jövő Mérnöke lapnál dolgozott. 1968-tól 20 éven át a MAFILM-nél dramaturg. 1984-ben Bibó István-díjat kapott.

Politikai szerepet is vállalt, a '80-as években az ellenzék egyik vezető egyénisége, 1985-ben a monori, két évvel később a lakiteleki tanácskozásnál segédkezik. Az MDF alapító tagja, majd 1988 és 1993 között elnökségi tagja volt. Eközben 1992-ig a Hitel szerkesztőbizottságának elnöke is volt. Munkásságát 1990-ben Kossuth-díjjal méltatták. A Tízezer napcímű filmért ő is megkapta a Magyar Örökség Díjat 1997-ben. 1991-től 2000-ig volt a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től pedig a Hitel főszerkesztője. 2008-ban Prima Primissima-díjat kapott.

A szerző rendkívül termékeny alkotó volt, aki 1954-től egészen a 2010-es évekig számos kötetet publikált. Debütáló műve, a "Felröppent madár" címmel jelent meg, és már akkor is érződött benne a hazaszeretet és a közösségért való elkötelezett cselekvés iránti vágy. Költészete mélyen átitatta a társadalmi felelősségvállalás szelleme, amely folyamatosan inspirálta őt az írás során.

Utolsó éveit csendes visszavonulásban töltötte. Egy súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én távozott az élők sorából Budapesten.