A fájdalom következményei: nem csupán az egyén szenved, hanem az egész ország is viseli a terheket.
Tízből kilenc magyar nap mint nap küzd mozgásszervi problémákkal, mégis meglepően kevesen keresnek orvosi segítséget. Ez a jelenség nem csupán egészségügyi kérdés, hanem gazdasági és társadalmi kihívás is: hogyan reagálunk arra, hogy Magyarországon milliók szenvednek fájdalomtól, élve a aktív évek nélküli életet? Czeglédi Tamás, a MozgásKlinika társalapítója úgy véli, hogy a megoldás kulcsa a szemléletváltásban rejlik.
Az "ép testben ép lélek" elvét számos tényező veszélyezteti, különösen a sedentáris életmód, a helytelen testtartás, a túlsúly, a stressz, az alvászavarok és a hiányos minőségű mozgás. Ezek a problémák egyenként is komoly kihívást jelentenek, de együtt még súlyosabb hatással vannak a közérzetünkre. A helyzet globális szinten aggasztó, és Magyarország sem mentes ettől, sőt a statisztikák szerint még súlyosabb a helyzet. Czeglédi Tamás, a MozgásKlinika társalapítója és stratégiai vezetője a Világgazdaságnak elmondta, hogy egy 1000 fős országos felmérésük alapján a magyar lakosság 95,6%-a szenved mozgásszervi problémáktól, melyek közül sok krónikus formában jelentkezik.
A válaszadók 92,5%-a naponta vagy hetente rendszeresen tapasztal különböző tüneteket. Ezen belül 46,3% mozgás végzése után érez fájdalmat, míg a legsúlyosabb állapotban lévők - a minta 40,6%-a - naponta és minden egyes mozgásnál panaszkodnak. Érdekes, hogy az érintettek több mint fele (55,6%) rendszeresen felkeresi orvosát, azonban csak 15% vesz részt mozgásterápiás foglalkozásokon, és a legsúlyosabb eseteknél ez az arány csupán 13%. Ez rámutat arra, hogy a kezelési megközelítés elsősorban orvosközpontú, miközben a rehabilitációs és prevenciós lehetőségek háttérbe szorulnak.
A fájdalommal kapcsolatos panaszok rangsorát a derék vezeti, amelyet 609 alkalommal említettek, ezt követi a nyak 447, a térd 434, a váll 415, és végül a hát 368 említéssel. A válaszadók 77 százaléka alacsony egészségügyi állapotról, míg 88 százaléka alacsony fittségérzetről számolt be. Figyelemre méltó, hogy ezek a problémák minden korosztályt érintenek, de a legszembetűnőbb tünetek általában a közép- és időskorúak körében jelentkeznek. A terápiás beavatkozásokra való hajlandóság településtípus szerint változó: falvakban csupán 11,7, míg kisvárosokban 14,3, nagyvárosokban pedig 20,7 százalékuk keres segítséget. Érdekes megfigyelni, hogy a terápiás kezelésben részesülők átlagéletkora 54,9 év, szemben a nem terápiás ellátást igénybe vevők 33,3 évével.
Czeglédi Tamás rávilágított: mindez egyszeri kellemetlenség, hanem tartós teher, amely alapjaiban befolyásolja az életminőséget és a munkaképességet. Mára az Eurostat, a Strada és a WHO adatai is alátámasztják: hosszabb ideig élünk, de egyre több időt töltünk fájdalomban, korlátozott mozgásképességgel, a mindennapi aktivitástól elzárva. A szakember szerint ez nem pusztán egyéni tragédia. A krónikus mozgásszervi betegségek a munkaerőpiacon is érzékelhetően jelentkeznek. A kieső munkaórák, a korai nyugdíjazás, a passzív életformára kényszerülők aránya mind közvetlenül érinti a nemzetgazdaság teljesítményét.
