"A Hamász támadásának legfőbb szenvedő alanyai a palesztin emberek."

Két éve, pontosan ezen a napon, a Hamász fegyveresei megtámadták Izraelt, és e támadás következtében 251 túszt hurcoltak el a Gáza-övezetbe, miközben körülbelül 1200 ember életét vesztette. Az incidens újraélesztette az izraeli-palesztin konfliktust, amely azóta sem csitult, és Izrael a megtorlás részeként szárazföldi csapataival is inváziót indított Gázában. Gázaváros szinte teljesen megsemmisült, a lakosság éhínségről számol be, és Izraelt népirtással vádolják. N. Rózsa Erzsébet véleménye szerint a Hamász támadása és következményei újra a nemzetközi politikai diskurzus középpontjába helyezték a régóta megoldatlan palesztin kérdést. Kaiser Ferenc úgy véli, hogy 2023. október 7. óta a felek talán a legközelebb állnak egy megállapodás eléréséhez, de ugyanakkor okkal lehet pesszimistának lenni.

A két évvel ezelőtti izraeli támadás mérföldkőnek számít a régió történetében, hiszen példátlan eseményként és új helyzetet teremtve a palesztin kérdés rendezésében is jelentős hatással bír. 2020 őszén, amikor az Ábrahám-megállapodások nyomán az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán és Marokkó kapcsolatokat építettek ki Izraellel, a nemzetközi közfigyelem eltávolodott a palesztin problémától, különösen az orosz-ukrán háború kiemelkedő szerepe miatt. Azonban a Hamász által indított támadás és a következmények újra a középpontba helyezték a közel-keleti helyzetet és a palesztin ügyet – emelte ki dr. N. Rózsa Erzsébet, a Közel-Kelet szakértője, lapunknak adott nyilatkozatában.

A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy Izrael számára váratlanul érkezett a Hamász támadása. Az izraeli hadsereg éppen Ciszjordániában és a libanoni határon állomásozott a feszültségek miatt, miközben a Gázai-övezet határán egy nemzetközi zenei fesztivál zajlott. Ez a fesztivál önmagában is azt mutatta, hogy Izrael nem tekintette közvetlen fenyegetésnek a Gázai-övezetet. A kutató úgy véli, hogy a Hamász is meglepődött azon, hogy ekkora számú embert tudtak megölni és túszul ejteni. Soha korábban nem fordult elő, hogy a támadók ennyi túszt hurcoltak volna el, és ekkora kihívás elé álltak volna a Gázai-övezetben, amely Budapest területének körülbelül kétharmadát fedi le. Itt nemcsak a lakosságot, hanem a túszokat is mozgatni kell, ami komoly logisztikai feladatot jelent. Az élő túszok a tárgyalások során kiemelkedő értékkel bírnak, még akkor is, ha az elhunyt túszok és foglyok maradványainak cseréje is szóba kerül a folyamatban lévő egyeztetések során – tette hozzá a szakértő.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Izrael katonai válasza a támadásra a Gázai-övezet jelentős részét, körülbelül 80-90 százalékát romba döntötte. A városi hadviselés azonban drámai módon megnöveli a civil áldozatok számát. Izraeli források szerint a halottak 70-80 százaléka civil, köztük sok nő és gyermek is. A háború következtében az emberek nagyon szűk területekre zsúfolódtak össze, ami tovább fokozta a civil áldozatok arányát.

Dr. Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, egyetemi docens azt mondta, hogy a konfliktus legnagyobb vesztese a palesztin nép és a Hamász, amelyről egy pillanatra úgy tűnt, hogy akár jól is kijöhet az általa indított támadásból, hiszen a palesztin ügyet újra az ENSZ elé került. Mára azonban Izrael lényegében lefejezte a Hamászt, jelentős középvezetői réteget is kiiktatott, szétzúzta a szervezet katonai és polgári szárnyát, meggyengítette a Hamásszal szövetséges Hezbollahot, a légicsapásokkal Irán presztízsét is meggyengítette, még ha valószínűleg az atomprogramja nem is szenvedett akkora károkat, mint amit az amerikaiak és az izraeliek szerettek volna. Továbbá Izrael ismét bizonyította katonai képességeit, a rakétaelhárító rendszerét, a felderítési és titkos műveletei képességeit egyaránt. Diplomáciailag viszont árnyaltabb a mérleg, hiszen Európában is egyre többen nevezik népirtásnak a gázai katonai műveleteket. - Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy Izrael katonailag vitathatatlanul megnyerte a konfliktust, kommunikációs szempontból viszont vitathatatlanul elveszítette. Az amerikai és az európai zsidó közösség is megosztott Gáza kérdésében, és még az olyan elkötelezett támogatói, mint Németország is komoly kritikát fogalmaztak meg a gázai műveletei miatt - mondta a kutató.

Amikor rákérdeztünk, miért nem sikerült Izraelnek mégis megszereznie Gázát, a válasz az volt, hogy a modern hadseregek nem kedvelik a városi harcot, mivel a városi környezet jelentős mértékben korlátozza a hadműveleti lehetőségeiket. Elmondta, hogy a helyi események gerillaháború formájában zajlanak, ahol a megszálló erők és a nép támogatását élvező helyi hatalom maradványai küzdenek egymással. A lakosság, annak ellenére, hogy a 2023 októberi támadás borzalmait a "Hamász okozta", mégis tőlük vár segítséget élelem, víz és védelem terén. Ilyen körülmények között pedig rendkívül nehéz a győzelem.

N. Rózsa Erzsébet véleménye szerint Donald Trump amerikai elnök által nemrégiben bemutatott béketerv, bár sok szempontból Izrael érdekeit szolgálja és több elnagyolt megoldást is tartalmaz, mégis jelentős lépés a vérontás lezárása felé. A dokumentumban szereplő "problémakatalógus" célja, hogy a legfontosabb vitatott kérdésekre rávilágítson. Rózsa úgy véli, hogy a leglényegesebb kérdés, a túszok és holttestek cseréje, végül megvalósulhat, de az igazi kérdés az, mi következik ezután. Felmerül a kérdés, hogy Izrael valóban felfüggeszti-e katonai műveleteit Gázában. Továbbá, Trump javaslatai nem feltétlenül váltanak ki pozitív visszhangot a Közel-Keleten. Például az, hogy a javasolt "béketanácsban" ideiglenesen Tony Blair, az Egyesült Királyság korábbi miniszterelnöke is szerepet kapna, sok kritikát vonz. A kritikusok emlékeztetnek arra, hogy Palesztina brit mandátumterület volt az első világháború után, amikor is a brit irányítás alatt több ezer zsidó menekült érkezett Európából. A helyi lakosság és az újonnan érkezők közötti feszültséget a britek nem tudták kezelni, ami a modern arab-izraeli konfliktus gyökereit képezi. A brit kivonulás után, 1948-ban alakult meg Izrael, ami több százezer palesztin menekült létrejöttéhez vezetett.

Kaiser Ferenc azt mondta, 2023. október 7. óta most állnak a felek a legközelebb ahhoz, hogy megállapodás jöjjön létre, de a történelmi tapasztalatok pesszimizmusra adnak okot. Az 1993-ban ígéretesen indult oslói békefolyamatot sem sikerült végigvinni, a tárgyalássorozatban kulcsszereplő Jichák Rabin miniszterelnököt 1995-ben egy zsidó szélsőséges megölte. Olyan gyűlölet- és erőszakspirálban vannak a felek, amelyből nagyon nehéz kilépni.

Miközben a Gáza-övezet romokban hever, és Ciszjordánia státusza is bizonytalan - Izrael 1967 óta katonai megszállás alatt tartja Kelet-Jeruzsálemmel egyetemben -, szeptember végén Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália, majd Franciaország is elismerte a palesztin államiságot. Azonban számos alapvető feltétel, mint a terület és egy stabil népesség felett uralkodó kormányzat, hiányzik a palesztin állam létrejöttéhez. Kaiser Ferenc véleménye szerint jelenleg Gázában az emberi lét biztosításához szükséges alapvető feltételek sem állnak fenn, nemhogy a nemzetközi jog által megkövetelt kritériumok. Olyan helyen, ahol az emberek nem tudják, hogy holnap lesz-e mit enniük vagy inniuk, nehéz az államiságról beszélni. Az, hogy több ország mégis elismerte Palesztinát mint államot, részben Izraelre gyakorolt nyomásgyakorlásnak tekinthető a katonai akcióik válaszlépéseként, például a Hamász-vezetőkre mért csapások miatt, amelyek Katarban történtek.

N. Rózsa Erzsébet véleménye szerint a palesztin állam elismerése jelentős politikai lépésnek számít, még a körülmények figyelembevételével is. Ugyanakkor aggasztó trendként értékeli, hogy világszerte egyre inkább teret nyer az Izrael-ellenesség, amely nem feltétlenül antiszemita indíttatású, de néha a kettő összefonódik. Példaként említette az Egyesült Államokat, ahol a zsidó vallású közösség egyre nagyobb része kritikus a jelenlegi izraeli kormány Gázát érintő lépéseivel és politikájával kapcsolatban, holott számukra Izrael biztonsága mindig is elsődleges fontosságú volt.