A magyar ellenzék és a felemás diplomácia – egy különös tükör, amelyben a politikai játszmák és a nemzetközi kapcsolatok összefonódnak. A PestiSrácok által bemutatott helyzet rávilágít arra, hogyan formálja a hazai politikai tájat a külpolitikai diskurzus

A magyar ellenzék és a felemás diplomácia – Füzesy Fanni, 2025. március 5. A magyar politikai táj folyamatosan változik, és az ellenzék szerepe ebben a dinamikus környezetben különösen érdekes. Az utóbbi időszakban a felemás diplomácia fogalma egyre inkább a középpontba került, ahogy a különböző politikai erők próbálnak érvényesülni a nemzetközi színtéren. A magyar ellenzék kihívásai nem csupán a belpolitikai küzdelmekben, hanem a külkapcsolatokban is megjelennek, ami újfajta stratégiák kidolgozását igényli. A diplomáciai eszközök és a nemzetközi szövetségek kialakítása során az ellenzéki pártoknak figyelembe kell venniük a globális politikai trendeket, valamint a hazai érdekeket is. Az utóbbi évek eseményei világosan mutatják, hogy a felemás diplomácia nem csupán egy elméleti fogalom, hanem konkrét politikai cselekvések sorozata, amely meghatározhatja Magyarország helyét a nemzetközi közösségben. Füzesy Fanni elemzése rávilágít arra, hogy a magyar ellenzék számára elengedhetetlen, hogy képes legyen hitelesen megjelenni a nemzetközi porondon, miközben a belső politikai egységet is megőrzi. A felemás diplomácia kihívásai mellett számos lehetőség is rejlik, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban való aktív részvétel erősítheti az ellenzék pozícióját és relevanciáját a hazai politikai diskurzusban.

Az Egyesült Államok iránti elkötelezettségét minden platformon igazolni igyekvő magyar ellenzék tagjaitól hozzászokhattunk már az USA-t magasztaló és kiszolgáló üzenetekhez, cselekedetekhez, de vajon ezek tárgya valóban a mindenkori amerikai kormányzat volt? A válasz a legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy nem. Bár az ellenzéki politikusok minden szándéka és magatartása arra irányult, hogy megmutassák, hogyan is kell a külpolitika és a diplomácia világában eligazodni, és a nyugati nagyhatalommal való kapcsolatot megfelelő szinten tartani, mégis ez csak akkor működik nekik, amikor az az amerikai párt van hatalmon, amely egyazon platformon van brüsszeli és a strasbourgi elit vezetőivel.

A magyar ellenzék számára nem elhanyagolható, hogy az Egyesült Államokban éppen melyik politikai párt áll a hatalom csúcsán. Számukra, ahogyan eddig is, az európai és uniós vezetők határozzák meg az irányvonalat, amely nélkülözhetetlen számukra, mint a szomjazónak a víz, hiszen enélkül nem tudják megtervezni a túléléshez és a támogatásokhoz vezető utat. Az irányelvek gyorsan és könnyedén érvényesülnek, ellenvetés pedig alig hallatszik, hiszen amit az EU mond, az automatikusan helyesnek számít, bármilyen legyen is az.

Az Egyesült Államok új republikánus elnöke, Donald Trump nem csupán ellenáll az Európai Unióval való együttműködésnek, hanem kifejezetten elkerüli a közös nevezőt – mintha egy forgalmas úton a szembejövő sávban haladna el mellettük. Ez a helyzet pedig egyáltalán nem kedvez az uniós vezetőknek. Az USA, amely a korábbi években megbízható partnernek számított, most már nem felel meg a megváltozott elvárásoknak és gyakorlatoknak. Ha a woke ideológia és Ukrajna feltétel nélküli támogatása nem játszik szerepet, akkor az együttműködés is meghiúsul. Miközben az amerikai demokraták a béke és a jóság megtestesítőiként lépnek fel az EU szemében, a magyar ellenzék is hasonlóképpen vélekedik a republikánus vezetésről, amelyet egyfajta globális problémaként azonosítanak.

Így hazai ellenzékünk dicsérete is - ahogy az unióé is - az Egyesült Államok irányába csak addig száll, ameddig a számukra szimpatikus és a magasztos elveket, de a realitást sokszor nélkülöző demokraták tarják kezükben az irányítást.

Emlékezzünk vissza arra a pillanatra, amikor a magyar ellenzéki politikai tábor tagjai sorra kifejezték gratulációikat Joe Biden választási győzelme kapcsán. Az Egyesült Államok új elnökének megválasztása, és Kamala Harris alelnöki posztja, aki a "legélesebb kést" hozta magával, örömet okozott a magyar politikai színtéren is. Az "egyesült magyar demokraták" – és számos más európai politikus – egyöntetűen ünnepeltek, hogy végre egy olyan vezetés került a hatalomra, amelyet régóta áhítottak az Egyesült Államokban. Ám a diplomáciai udvariasság határvonalánál a helyzet éles fordulatot vett. Az Európai Unió vezetése által hangoztatott vélemények, még ha a valóság más is, gyakran megváltoztatják a politikai diskurzus irányát. Ha az uniós vezetők valamit "feketének" minősítenek, a számunkra egyértelmű "fehér" is értelmezhető másként. Az alkalmazkodás kényszere olyan mértékű, hogy baloldali politikusaink még a legkisebb udvariasság jeleit sem mutatták, amikor Donald Trump győzelme következett be, így a gratulációk elmaradtak. Ez az attitűd jól tükrözi a politikai táj változékonyságát és az ideológiai elköteleződés következményeit.

Az "álmok országa" fogalma csupán addig állja meg a helyét, ameddig a woke mozgalom, a Black Lives Matter, vagy az LMBTQ ideológiák nem csupán megjelennek, hanem egyenesen teret hódítanak maguknak. De vajon miként viszonyulnak a demokrácia "élharcosai" Amerikához és a diplomáciához? Nos, a véleményük meglehetősen színes és sokszor meglepő.

A Momentum, akik számára az amerikai demokratákkal való együttműködés hozza meg a valódi sikereket, egyedülálló módon alakítja politikai stratégiáját.

Fekete-Győr András, a Momentum "nagy kaliberű" politikai alakja, három évvel ezelőtt osztotta meg velünk, hogy...

A magyar kormánynak a mindenkori amerikai vezetéssel kellene jó viszonyra törekednie, párthovatartozástól függetlenül, hogy megőrizze az országaink közti jó és gyümölcsöző együttműködést, nem a kor pillanatnyi populistáival, ha nem akarja a kapcsolatok végleges megromlását kockáztatni. (...) Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az alapján válogassa meg a szövetségeseit, hogy ki szimpatikus a mindenkori miniszterelnöknek, és ki nem.

A Momentum korábbi elnökének tanácsát, amely a román külpolitikai hagyományokat követi, akár meg is fontolhatnánk, ám a valóságban a politikus által szorgalmazott, kormányokon átívelő "jó és gyümölcsöző együttműködés" képe teljesen másként fest. Amíg a demokrata Joe Biden hivatalba lépésének napján lelkendezve nyilatkozott arról, hogy "a Momentum Biden természetes szövetségese lesz, és közös célokért fog küzdeni", nem habozott megjegyezni, hogy ezzel "az igazság győzedelmeskedett a hazugság felett. És legkésőbb jövőre Magyarországon is győzelem vár ránk."

Joe Biden 2020-as győzelmét ünnepelve így nyilatkozott:

A régi korszak lezárult: az amerikai álom újraéled. Donald Trump négy éven át tartó pusztítása után az amerikai nép döntött: Joe Biden az Egyesült Államok új vezetője. (...) Ennek a fejezetnek vége: a Biden-kormány az elkövetkező négy évben a Momentum természetes partnerévé válik.

A Momentum politikai stratégiája és a szövetségeseik gondos megválasztása világosan tükrözi a céljaikat. Számukra nem az Egyesült Államok szövetségesei a prioritás, hanem kizárólag az amerikai Demokrata Párt támogatása. Azt hangoztatják, hogy "a magyar nemzeti érdek megköveteli, hogy a trumpista erők vereséget szenvedjenek". Azonban 2024-ben Bidenék elbuktak Trump ellen, ami néhány nappal ezelőtt új megvilágításba helyezte a politikai tájat. Ez a helyzet olyan felismeréshez vezetett az EU-t követően, hogy a politikai vezető is kezd újragondolni a stratégiáját és az eddigi álláspontját.

Európa jövője most dől el: vagy képes lesz összefogni és rég nem látott módon megerősödni, vagy kiszolgáltatott marad a nagyhatalmak játszmáinak. Orbán Viktor ki akarja szolgáltatni hazánkat, Magyarországot, és az otthonunkat, Európát, Trumpnak és Putyinnak egyszerre.

Milyen érdekes a sors játéka, hogy a kiszolgáltatottság csak addig tűnik örömnek, amíg a „felvigyázók” magabiztosan ülnek a nyeregben. Ha a helyzetet a felügyeletük alatt állók szemszögéből nézzük, a kiszolgáltatottság csupán a külső szemlélők számára nyilvánvaló; ők csupán alázatos szolgálatként élik meg, amikor átadják a terepet a hatalmasoknak. Ezt a dinamikát ragadja meg a legjobban Tompos Márton posztja, amelyben szívből jövő búcsút vesz David Pressmantól, aki nagyköveti hatalmát – és a józan észt – túllépve beavatkozott országunk belügyeibe. A Pressman-támogató pártelnök üzenetében világossá tette, hogy…

Mr. Pressman, bízunk benne, hogy velünk marad! Ha a NER megafonos, zűrzavaros hadserege ennyire ellenséges valakivel szemben, az egyértelmű jele annak, hogy az illető a józan ész táborát erősíti.

Mert, ha a demokraták kerülnek hatalomra, akkor jöhet minden, ami szem-szájnak ingere: Pride, LMBTQ, David Pressmanek, háború határok nélkül és még hasonló finomságok.

Gyurcsány, aki a jelenlegi amerikai elnököt "finoman" egy tálcán kínálja Putyinnak.

Ő és a pártja is azok közé tartoznak, akik bár már többször megfordultak a politika színpadán, mégsem képesek elengedni az elvtelenség kötelékeit. Inkább a parancsba adott utasításokat követik, mintsem saját meggyőződésük szerint cselekednének. Olyan üzeneteket közvetítenek, melyek látszólag a diplomatikusságot szolgálják, ám a demokrata győzelem esetén sem tudják titkolni örömüket és persze "függetlenségüket", ami valójában csak egy újabb álcázott érdekérvényesítés.

Új elnöke van Amerikának. Hála Istennek, vagy még inkább az amerikai polgárok többségének.

- fogalmazták meg Biden megválasztásának pillanataiban.

Nos, az amerikai választók - hála Istennek - úgy döntöttek, hogy újra bizalmat szavaznak annak az ex-elnöknek, aki korábban sokat ártott a világnak. Ez a döntés örömteli számunkra, de a magyar ellenzék számára egyértelműen csalódást jelent. A külpolitika irányítói pedig világossá tették, hogy "ezzel az elnökkel az Egyesült Államok egy még rosszabb világot fog teremteni". Nincs mit szépíteni: Trump és az USA most ellenséges viszonyba került. A helyzet leegyszerűsítve csupán annyit jelent: Trump mellett vagy ellene? A nemzetközi párbeszéd lehetősége pedig az ő világképükben nem létezik.

AZ MSZP és a remény hírnökei

Az MSZP sem tétlenkedett, és gyorsan megjelent a színen, mint a megmentő és az igazság képviselője. Kijelentették, hogy „mi, szocialisták, nem a háborús feszültségek szítóinak és az autoriter rendszerek érdekeit szolgáljuk, hanem a békét, a szolidaritást és az emberi jogokat tartjuk a középpontban.”

Amerikában tehát folyamatosan jelen vannak a háborús uszítók és az autoriter figurák, és sajnos az emberek demokratikus választások keretében adják nekik a szavazataikat. Így működik a dolog, amikor az amerikai demokratikus vezetőket - mint például Joe Biden elnököt és Kamala Harris alelnököt - a "remény hírnökeiként" ünneplik. Az MSZP közössége pedig szívből kíván nekik sok erőt és sikeres munkát, hiszen a politikai színtér dinamikája mindig is izgalmas és kihívásokkal teli volt.

A Párbeszéd-Zöldek és Trump: egy olyan kontraszt, amely rávilágít a politikai értékek és a felelősségvállalás közötti mély szakadékra. Trump tevékenysége és döntései sokak számára szégyent hoztak az Egyesült Államokra, míg a Párbeszéd-Zöldek a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság melletti elköteleződésükkel próbálják megteremteni a változást. Az ő értékrendjük nemcsak a környezetvédelemre, hanem a közös jövőnk védelmére is fókuszál, szemben a politikai populizmus kihívásaival.

A Párbeszéd-Zöldek sem szégyenkezhetnek a meghirdetett virtuális versenyben, akik a jelenlegi elnök első hivatali ciklusát "botrányosnak" nevezték, amivel Trump "szégyent hozott az országára". Persze mindezt Orbánnal karöltve. A korábbi megkönnyebbülés itt is azzal vette kezdetét, hogy "négy év káosz, fejetlenség és leépülés után ma beiktatják az új amerikai elnököt és alelnököt."

A Biden-Harris-kormány célja, hogy a kiszámíthatóság és a sokszínűség alapelveire építkezzen. Az a sokszínűség, amely az Európai Unió zászlaját lengeti, most nemhogy a várt támogatást nem kapja meg, de egyenesen háttérbe szorul. Ezt követően az eddigi leggyengébb elnöki páros dicséretét így folytatják: "Biden és Harris egy rendkívüli duó. Biden, aki már közel öt évtizede jelen van Washingtonban, a tapasztalat és a kiszámíthatóság megtestesítője." Aki kiemelten figyel a demokratikus intézmények védelmére, és küzd az autoriter populizmus ellen. Ezek a szavak szép üzenetek a világ egyik vezető hatalmának elnöke számára, de ha a kötelezettségeik úgy kívánják, akkor ennek is teret kell adniuk.

A nap, amikor a Tisza is megcsillantotta a külpolitikai vénáját

Magyar Péter és a Tisza irányt mutatott, de csak most érkeztek el arra a pontra, hogy nyíltan kifejezzék véleményüket a külpolitikai ügyekben. A megnyilatkozásuk a következőképpen hangzott: "Nem kívánunk az első közös orosz-amerikai gyarmat lenni." Ezzel egyértelműen a Trump-adminisztráció politikájával szembeni kritikát fogalmaztak meg, miközben az EU álláspontját is képviselik. Ez a kijelentés ráadásul remekül hasznosítható a belpolitikai színtéren, akár szavazatnövelés céljából is.

A fentiekből világosan kitűnik, hogy az ellenzék által képviselt külpolitikai irányvonal valójában nem más, mint olyan utasítások végrehajtása, amelyek nem a hazai térben, hanem Európa másik végén születnek. Az Egyesült Államokkal való szoros együttműködés nem annyira a magyar állam számára van kitalálva, hanem inkább az amerikai Demokrata Párt érdekeit szolgálja. Érdekes diplomáciai megközelítés, hogy Donald Trumpot és más republikánus vezetőket gondolkodás nélkül lehet "populista szélhámosnak", "autoriter vezetőnek" vagy akár "minden idők legrosszabb elnökének" titulálni, hiszen ez nem a kritika, hanem inkább a simogatás kategóriájába tartozik.

A magyar ellenzék számára a helyzet különösen fájdalmas, ugyanakkor valamelyest könnyebb is, hiszen a miniszterelnökünk - aki kitartóan támogatta Trumpot és a republikánusokat - most egy erős nyugati szövetségesre támaszkodhat. Ezzel szemben hazai ellenzéki politikusaink csupán annyit tudnak tenni, hogy az elnököt, akit elvárásaik szerint, teljesen inkompetensnek és diktátornak bélyegeznek, próbálják lejáratni.

Ha ezek közül a pártok közül bármelyik hatalomra jutna, a külpolitikánk végső soron a teljes feladás és a szolgalelkű alkalmazkodás irányába terelne minket, a megfelelési kényszer következményeként. A helyzet világos: Trump és az Egyesült Államok most már az új kihívást jelentik számunkra. A közös védelem szükségességéről pedig Orbán Viktor már a 2016-os tusványosi beszédében kifejtette a véleményét, de sem itthon, sem az EU berkeiben nem találkozott érdemi figyelemmel.

Vezető illusztráció: Shutterstock

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Származás/kép: Facebook"

Persze, szívesen segítek! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás minta: "🌟 Ma egy különleges napot ünnepelünk! 🌈 Szeretném megosztani veletek, hogy a barátaimmal együtt felfedeztük a város rejtett kincseit. 🗺️💕 Képzeljétek el, milyen csodás volt felfedezni egy eldugott kis kávézót, ahol a legfinomabb sütemények vártak ránk! 🍰☕️ Mindenkinek ajánlom, hogy merüljön el a saját városában, mert annyi csodát rejt, amit eddig észre sem vettünk! 💖 Ti merre jártatok mostanában? 😊 #felfedezés #barátság #kincsek" Ha van valami konkrét téma, amit szeretnél, hogy belefoglaljak, jelezd nyugodtan!

Kapcsolódó témákDemokratikus KoalícióDonald TrumpEgyesült ÁllamokEurópai UnióGyurcsányJoe BidenKamala HarrisMomentumMSZPOrbán ViktorPárbeszéd-ZöldekTisza pártVezető