A Szilícium-völgy egy újabb kihívás elé néz, mintha csak egy harci színtérre lépne, miközben a Pentagon is szeretne részesedni a játszmából.

A Google, a Microsoft, a Meta és más jelentős technológiai vállalatok hosszú időn keresztül távol tartották magukat az Egyesült Államok hadiiparától, és kizárólag a civil piacra összpontosítottak. Az utóbbi időszakban azonban drámai változás állt be: mostanság több százmillió dolláros megállapodásokat kötnek a Pentagonnal, azaz az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumával, valamint a szövetséges országok fegyveres erőivel. Mi lehet a Szilícium-völgy figyelemre méltó irányváltásának hátterében?

Ahhoz, hogy megértsük, miért váltak a legnagyobb technológiai cégek a hadsereg kulcsfontosságú partnereivé, érdemes elmélyedni az amerikai hadiipar működésében. Egyszerű nyelven kifejezve: bár a Pentagon rendelkezik saját fejlesztési kapacitásokkal, a legtöbb haditechnológiai innovációt kiszervezi, és jelentős megrendeléseket bocsát ki külső cégek számára. Ezek a "védelmi alvállalkozók" – mint például a Lockheed Martin, a Boeing vagy a Raytheon – évtizedek óta szoros kapcsolatban állnak a hadüggyel, állami forrásokból kutatnak, innoválnak és gyártanak.

A legnagyobb technológiai vállalatok és a Pentagon közötti együttműködés az utóbbi években folyamatosan erősödött, és az utolsó egy év során különösen dinamikusan fejlődött. Júniusban az amerikai hadsereg bejelentette, hogy négy tartalékos alezredest nevezett ki az újonnan alakult 201-es különítménybe, melyet Executive Innovation Corps néven ismerünk. Ennek a különítménynek az a célja, hogy ötvözze a legújabb technológiai szakértelmet a katonai innovációval. A kiválasztottak...

Az a jelenség, hogy a nagy technológiai óriások vezetői katonai egyenruhát öltözködnek, egyszerre hordoz mély szimbolikát és tükrözi a jelen kor sajátosságait. A Szilícium-völgy és a Pentagon közötti határok egyre inkább elmosódnak, mintha a technológia és a védelem világai egyre inkább összefonódnának.

Manuel G. Pascual az El País hasábjain megjelenő cikkében részletesen elemzi a Pentagon és a Big Tech közötti összefonódás komplex dinamikáját. A szerző rámutat arra, hogy a modern technológiai óriások szerepe a védelem és biztonság területén folyamatosan növekszik, ami új kihívásokat és lehetőségeket teremt. Pascual bemutatja, hogy a kormányzati szervek és a technológiai vállalatok közötti együttműködés nem csupán gazdasági, hanem etikai kérdéseket is felvet, hiszen a magánélet védelme és a nemzetbiztonság határvonalán egyensúlyoznak. Az írás figyelemfelkeltő példákat hoz arra, hogyan formálják a jövőt ezek az interakciók, és milyen hatással vannak a társadalomra.

A Pentagon és a technológiai ipar kapcsolata nem csupán az egyének szintjén mélyül el. Az utóbbi év során több százmillió dolláros megállapodások születtek, amelyek főként a mesterséges intelligencia katonai felhasználására fókuszálnak.

Az OpenAI, amely eddig határozottan elzárkózott a katonai alkalmazásoktól, 2024 januárjában jelentős változtatásokat hajtott végre felhasználási feltételeiben, eltávolítva a háborús célokra vonatkozó korlátozásokat. Az új irányelvek értelmében mostantól "a nemzetbiztonsági célok, amelyek összhangban állnak a vállalat küldetésével" már megengedettek. Ezzel egy időben az OpenAI stratégiai együttműködést létesített az Anduril nevű katonai technológiai startup céggel, amely a Palantirral közösen pályázik különböző védelmi projekteken.

De szintén egyre mélyebben kapcsolódik a hadiipari fejlesztésekhez a Microsoft is. 2024 májusában a Windows operációs rendszerről ismert vállalat elismerte, hogy mesterséges intelligencia-alapú technológiát és felhőalapú szolgáltatásokat biztosít az izraeli hadsereg számára. A Google pedig már korábban, a Project Nimbus keretében, egy 1,2 milliárd dolláros szerződésben vállalt szerepet az izraeli kormány és a hadsereg IT-rendszereinek támogatásában. A cég 2024 februárjában módosította etikai kódexét, eltávolítva azt a passzust, amely tiltotta a fegyverfejlesztésekben való részvételt.

A Meta is hasonló irányba lépett, hiszen a Facebook anyavállalata nemrégiben lehetővé tette, hogy katonai beszállítók, mint például a Lockheed Martin, hozzáférjenek mesterséges intelligencia modelljeikhez. Emellett bejelentettek egy 14,3 milliárd dolláros befektetést a Scale AI nevű cégbe, amely a Pentagon számára végzi a katonai alkalmazású nyelvi modellek tesztelését és értékelését.

A Pentagon és a Szilícium-völgy egyre szorosabb kapcsolatában több faktor is közrejátszik. Az első az amerikai politikán bekövetkezett irányváltás, amelyet Donald Trump visszatérése jelent. A republikánus elnök új lendületet adott az állami védelmi kiadásoknak: Trump ígérete szerint 2026-ig ezermilliárd dollárt fektetnek a hadsereg modernizálásába. A cél nem titkolt: az amerikai fegyveres erőket az új technológiai korszakhoz igazítani - különösen a mesterséges intelligencia eszközeivel. A politikai vezetés retorikája kedvez a Szilícium-völgy szereplőinek is.

A második faktor, hogy a geopolitikai környezet is ebbe az irányba tolja el a fegyverkezést. A mesterséges intelligencia "fegyverkezési versenye" - különösen Kínával szemben - egyre inkább nemzetstratégiai prioritásként jelenik meg az amerikai döntéshozók szemében. Trump maga is többször hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak minden eszközzel le kell győznie Kínát az AI-versenyben.

Ezért vált hatalmas meglepetéssé a piacon, amikor a kínai DeepSeek bejelentette, hogy az amerikai konkurenciánál sokkal kedvezőbb áron és hatékonyabban alkotta meg a saját mesterséges intelligencián alapuló csetbotját, amely a ChatGPT-hez hasonló képességekkel bír. Ez a lépés tovább növeli azoknak a támogatók táborát az Egyesült Államokban, akik a mesterséges intelligencia állami finanszírozású fejlesztését szorgalmazzák.

A geopolitika világában új dimenziót ad az Ukrajnában zajló konfliktus, valamint Izrael gázai katonai akciói, hiszen ezek alapjaiban formálják át a "közvetlen fenyegetés" fogalmát a nyugati szövetségi rendszer számára. Ilyen körülmények között a technológiai újítások hadászati célú felhasználása nem csupán elfogadott, hanem szinte elkerülhetetlen elvárás is.

Bár a geopolitikai és üzleti megfontolások alapján érthető, miért halad a világ ebbe az irányba, a hadászati és technológiai ágazatok összefonódása több szempontból is rendkívül aggasztó jelenség. Nem szükséges különösebben kreatívnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha a világ legnagyobb technológiai vállalatai – amelyek hozzáférnek milliárdok személyes adataihoz – szoros együttműködésbe kezdenek a katonai szektorral, annak komoly és messzemenő következményei lehetnek.

Ha ezek az eleve befolyásos vállalatok ténylegesen eggyé válnak az állami erőszakszervezetekkel, az már nemcsak gazdasági vagy biztonságpolitikai kérdés, hanem civilizációs kockázat. Ez a folyamat egy technológiai feudalizmus, vagy akár egyfajta digitális önkényuralmi rendszer felé mutat, amire oly sok gondolkodó hívja fel egyre hangosabban a figyelmet.

Ráadásul alig találni olyan jelet, ami arra utalna, hogy ezek a vállalatok képesek lennének önmérsékletre. Az elmúlt évek eseményei éppen az ellenkező tendenciát mutatják: a Szilícium-völgy folyamatosan feladja korábbi elveit és etikai határait, amikor hadászati együttműködésekről van szó. Ezt jól illusztrálja, hogy a Google egy évtizeddel ezelőtt eltávolította a "Ne légy gonosz!" mottót, és átállt a "Tedd a helyes dolgot!" szlogenre. Jelenleg a Google úgy véli, hogy helyénvaló mesterséges intelligenciáját a Pentagon és az izraeli hadsereg szolgálatába állítani, ami felveti a kérdést: vajon mi minden fér még bele a jövőben?

A Pentagon és a Szilícium-völgy összefonódásában nem csupán a hatalom játéka rejlik, hanem a banalitás sötét árnyai is. A döntéshozók nem mindig szándékosan követnek el hibákat; sokszor inkább a hiányzó tudás vagy tapasztalat vezet a visszafordíthatatlan következményekhez. Mi történik, amikor egy algoritmus téved, és ennek következményeként ártatlan emberek szenvednek? Ki viseli a felelősséget? A fejlesztőcég, amely létrehozta a rendszert? A hadsereg, amely alkalmazza azt? Hogyan lehetne felelősségre vonni egy mesterséges intelligenciát, ha háborús bűnök elkövetésével vádolják? Ezek a kérdések nem csupán jogi, hanem etikai dilemmákat is felvetnek, amelyek sürgető választ kívánnak.

A legfélelmetesebb pedig éppen az, hogy ezekre a dilemmákra jelenleg nincs válasz. És most, hogy az egész világ versenyt futva integrálja az AI-t a hadviselésbe, válaszok nélkül ez nem más, mint játék a tűzzel - de most már globális méretekben.