A globális hatalmi egyensúly megkérdőjeleződik, és éppen ezért nehéz felfogni a magyar álláspontot.

A Donald Trump által ígért gyors lezárását egyúttal teljességgel irreális, az orosz-ukrán háborúnak nem lehet rövid úton véget vetni. Így sem valószínű, hogy az Egyesült Államok magára hagyná Ukrajnát - hangzott el egy budapesti panelbeszélgetésen.

"Minden amerikai stratégiai érdek azt jelzi, hogy Ukrajnát folyamatosan támogatni szükséges" - nyilatkozta Rácz András, Oroszország szakértője kedden egy kerekasztal-beszélgetés keretében. Az eseményt az ukrán nagykövetség, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament budapesti képviselete közösen rendezte meg, hogy elemezzék a több mint 1000 napja tartó ukrajnai háború helyzetét.

A Német Külpolitikai Társaság vezető szakértője a Népszava érdeklődésére hangsúlyozta, hogy a jelenlegi konfliktus lényegében a globális világrend megóvásáról szól, és a szövetségesek számára a költségek sem jelentősek. "A háttérben komoly stratégiai érdekek húzódnak meg, hiszen Oroszország győzelme nemcsak az újjáépítést, hanem az új ukrán hadsereg felfegyverzését is veszélyeztetné, továbbá az erős NATO és az amerikai globális katonai jelenlét fenntartása is kulcsfontosságú" - fejtette ki. Balog István, Ukrajna ideiglenes ügyvivője, ezzel összhangban kijelentette, hogy "semmiképpen nem várunk drámai változást" az Egyesült Államoktól eddig kapott támogatás terén. Fedinec Csilla, Ukrajna szakértője, többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok januárban hivatalba lépő új elnöke, aki már korábban is katonai vezetők felelősségre vonásával riogatott az afgán kivonulás következményei miatt, "nem engedheti meg, hogy Ukrajna az ő afgán helyzetévé váljon".

Drágán add el a békédet - Az orosz-ukrán háború befejezése körüli bizonytalanságok sokasága világít rá a helyzet összetettségére, miközben az amerikai politikai döntéshozók egyre több áldozatot követelnek a megoldás érdekében.

Rácz András hangsúlyozta, hogy az ukrán védelmi képességek fenntartásában nem csupán az élőerő és a fegyverzet játszik kulcsszerepet, hanem sokkal inkább az amerikai hírszerzési és műholdas kommunikációs támogatás. Ezen túlmenően, ha Ukrajna segítségében Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia, az a szövetségesek számára nem jelenthet komoly kihívást.

A háború kiterjedését illetően Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg korábbi főparancsnoka november végén tett kijelentéseivel kapcsolatban eltérő véleményt fogalmazott meg. Zaluzsnij arra figyelmeztetett, hogy 2024-re a helyzetet a harmadik világháború kezdetének jelei jellemezhetik, amennyiben észak-koreai katonák bevetésére, iráni drónok és kínai rakétaalkatrészek orosz felhasználására kerül sor. Ezzel szemben az általa tapasztalt fronthelyzetet rendkívül aggasztónak értékelte. Az orosz hadvezetés döntése szerint Donald Trump január 20-i hivatalba lépése előtt a területi nyereségek maximalizálására helyezik a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva, hogy napi 1500-2000 katonájuk veszti életét vagy szenved súlyos sérüléseket az erőltetett támadások során. Ez a stratégia hosszú távon nem fenntartható, az ukrán hadsereg pedig jelenleg csak egy lehetőséggel rendelkezik: a Donyeck megyei orosz nyomással szemben szervezetten területet visszaadni, miközben igyekeznek minél nagyobb veszteségeket okozni az ellenfélnek. A január 20-ig hátralevő időszak tehát nem nevezhető világháborúnak, és nem rejti magában az eszkaláció veszélyeit, azonban figyelmeztetett arra, hogy a háború eddig nem tapasztalt vérontással és intenzitással folytatódik.

Az orosz hadvezetést nem érdekli a saját katonái élete, kezdődik a vérfürdő, mielőtt Donald Trump befagyasztaná a konfliktust

A háború gyors lezárásának Donald Trump által tett ígérete teljesen irreálisnak bizonyult, még akkor is, ha mindkét fél részéről meglenne a szándék a békés megoldásra. "Az egész helyzet mértéke és bonyolultsága rendkívüli. Egymillió katona áll a frontvonalban, 1200 kilométer hosszan húzódik a harcmező, és 13 millió ember kénytelen elhagyni otthonát. Alaposan át kell gondolni, hogyan bánjunk a megszállt területek civil lakosságával, az újjáépítés mikéntjével, és ki milyen hatáskörrel ellenőrzi majd a fegyverszünetet" – sorolta a felmerülő tényeket, hozzátéve, hogy a területek, amelyek azonnali akna- és lőszermentesítést igényelnek, meghaladják a 100 ezer négyzetkilométert.

Az ukrán energiarendszert sújtó orosz támadások egy rendkívül nehéz tél elé állítják az országot. Balog István hangsúlyozta, hogy azon fáradoznak, hogy a szövetségesektől minél több légvédelmi rendszert szerezzenek be. "A magyar kormányhoz is fordultunk, remélve, hogy esetleg át tudják adni nekünk a NASAMS rendszereket" - tette hozzá, ám sajnos a lehetőségek korlátozottak.

Ukrajna semmilyen alternatívát nem fogad el a NATO-tagság helyett

Fedinecz Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, hogy az ukrajnai konfliktus körüli diskurzus Magyarországon drámaian eldurvult. Rámutatott, hogy míg 2014-ben egyértelmű volt, ki az agresszor, addig mára az események értelmezése sokkal zavarosabbá vált. "Ma már szinte elmosódik, miről szól ez az egész helyzet" – mondta, és aggodalmát fejezte ki az ENSZ alapokmányának érvényesítésével kapcsolatban. Ezen a héten ünnepeljük a budapesti memorandum 30. évfordulóját, amelyben Ukrajna lemondott nukleáris fegyvereiről, cserébe pedig az aláíró államok, köztük Oroszország, garantálták a szuverenitását és határainak sérthetetlenségét. Mára azonban sokan meglepődve tapasztalják, hogy a diskurzus középpontjába került a kérdés: "ez egy nemzetközi dokumentum vagy csupán egy papír?" A helyzet tehát messze túlmutat Ukrajna sorsán; a világrend védelméről is szó van, amelyet két világháború árán alakítottunk ki – tette hozzá. Különösen nehéz megérteni, hogyan lehet támogatni ebben a háborúban Oroszország győzelmét, illetve a kisebbségi jogokat figyelmen kívül hagyó szélsőséges nacionalista politikák előretörését – tette hozzá. Rácz András ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy magyarként felfoghatatlan, miért lenne előnyös Magyarország számára egy olyan világrend, amely nem a szabályok és nemzetközi egyezmények, hanem az erő jogán alapul.

Az Európa Pont "1000 nap háború - 1000 nap kitartás" című fotókiállításhoz kapcsolódó beszélgetés résztvevői minden, Ukrajnával foglalkozó embert arra biztattak, utazzanak visszatérően a szomszéd országba, hogy saját szemükkel lássák az ott zajló jelentős, a háború idején is nagyon pozitív változásokat.