"A zsidó származású Jézusnak tartozom az életemmel" - Pajor Tamás a zsidó örökségéről beszélt az Otthon a rabbinál legújabb epizódjában.

Pajor Tamás pályája egy különleges utazás, amelyben a lázadás és a belső átalakulás egyaránt fontos szerepet játszik. A dalszerző, költő és színész Nagykovácsiból Megyeri Jonatán rabbi előtt osztja meg mélyen személyes történetét. Felfedi, hogyan jutott el zsidó gyökereitől a punk színpadok felforgató világán át a hit mélyebb megértéséig, miközben saját identitásának kereséséről mesél.

A Neshama TV "Otthon a rabbinál" című műsorában Megyeri Jonatán rabbi ezúttal Pajor Tamással Nagykovácsi otthonában beszélgetett, ahol az énekes ma is él. A dalszerző és költő a beszélgetés során sok témát érintett. Többek között beszélt a zsidó gyökereiről és a valláshoz fűződő viszonyáról.

Pajor Tamás rögtön egy régi sztereotípia megcáfolásával kezdi, és elmondja, hogy nem minden zsidóra igaz, hogy gazdag és ért a pénzhez. Szerinte rá ez különösen nem igaz. Saját bevallása szerint az üzleti talentum teljesen elkerülte őt. Elárulta, hogy a családja kereskedésből tartotta fenn magát, ám a nagymamája nem bánt túl jól a pénzzel, ezért az édesanyjának hamar kellett felnőnie.

A rabbi megjegyezte, milyen különös és ritka jelenség volt a vallási nevelés a 60-70-es évek Magyarországán. Pajor e korszakra visszagondolva így mesélt:

"A zsidóság többsége... az erőteljes asszimilációt választotta. A mi családunk, hála Istennek, más volt ebből a szempontból."

Édesanyja a cionista zsidó identitást képviselte, Scheiber Sándor tanítványaként, Peszáchkor pedig a család a Helfer Tibi bácsi vezette zsinagógába járt.

A punk mozgalom viszont egy teljesen új perspektívát kínált:

Találkoztam Bódi Gáborral, Vetővel és Dixi Power Gyulával... és közösen megalapítottuk a Neuroticot. A zenei tudásunk nem volt kiemelkedő, de a balhézásban annál inkább jeleskedtünk. Így lettünk Magyarországon az első punk zenekar, ami az UK stílusát képviselte.

Elmondta, hogy már a kezdetekkor tudta, hogy a színpadon kell megosztania gondolatait. A beszélgetés során kiderült, hogy ő mindig is inkább a szavak művésze volt.

Elárulta, hogy már 1980 óta tartott benne egy folyamat, aminek köszönhetően közelebb került Istenhez. Egy barátjától kapott egy Újszövetséget, amit elolvasott. A belső küzdelmek végül 1987-ben vezették el a Hit Gyülekezetéhez. Elmondta, hogy nagyon félt a megtéréstől, azon mégis elment.

"Nem tudtam nem elmenni... Engem az érdekelt, hogy Istennel rendben legyek."

Bár barátai gúnyolódtak rajta, ő világosan látta, hogy új fejezetet kell nyitnia az életében. Megyeri Jonatán rabbi rákérdezett: hogyan is lehet összeegyeztetni a zsidó identitást a kereszténységgel? Pajor erre így reagált:

"A zsidó Jézusnak tartozom az életemmel, mert kétségtelen, hogy a drogok világában elvesztem volna."

Hangsúlyozta: számára nem ellentmondás a kettő, hanem mélyen összefonódó gyökér és hit.

Egy igazán szívhez szóló történetet osztott meg arról, hogyan találtak újra egymásra feleségével, Klárival. Az életük tele volt kihívásokkal és nehézségekkel, de a szeretetük sosem hunyt ki teljesen. Egy különleges nyári estén, mikor a nap utolsó fényei a horizonton játszottak, Klári és ő egy régi kedvenc helyükre látogattak el: a közös emlékek színhelyére. Ezen a varázslatos helyen, ahol annyi boldog pillanatot éltek át együtt, újra felfedezték egymás lelkét. A szavak helyett a csend beszélt, és a szívük egy ritmusban dobogott. Az út, amely visszavezette őket egymáshoz, tele volt küzdelmekkel és önismerettel. De végül, a közös élmények és az emlékek ereje segített nekik abban, hogy újra rátaláljanak arra a mély szeretetre, ami valaha összekötötte őket. Most már tudják, hogy a szerelem nemcsak pillanatokból áll, hanem az eltelt idő és a közös megpróbáltatások által formálódik.

"Amikor megtértem, kiderült, hogy egy héttel korábban megtért ő is ugyanott, a Hit Gyülekezetében."

Gyermekeiket együtt nevelték, és a mai napig hálás szívvel gondolnak vissza erre a meghatározó időszakra. Ma Pajor Tamás új, izgalmas formátumokban osztja meg gondolatait a közönséggel:

Két különböző talkshow formátumban tevékenykedem... Az egyik a "Zacc per kávé", ahol laza hangulatban, kávé mellett beszélgetünk, a másik pedig a "Sokaszöveg", ahol egy 400-800 fős közönség előtt osztjuk meg gondolatainkat.

Emellett új zenei projektjén fáradhatatlanul munkálkodik, és készülő filmje, az I Remember, egyedülálló módon újraértelmezi életének kulcsfontosságú pillanatait. A beszélgetés végén pedig így foglalta össze a mai érzéseit:

"Ez egy folyamatos fájdalom, ami mégis hordoz magában szépséget... de összességében jól érzem magam."