Az egyiptomiak által felfedezett kék szín, amelyet a történelem hajnalán, az őskőkorban kezdtek el használni, igazán különleges és izgalmas találmánynak számít.
A világ legősibbnek tartott vadászjelenete, amely már 44 ezer éve hirdeti a paleolitikumi művészet csodáit, színesen elevenedik meg alkotója keze nyomán. Érdekes módon azonban a barlangrajzok készítőinek színpalettáján, hosszú évezredeken keresztül, a kék árnyalata teljesen hiányzott. A tudomány jelenlegi állásfoglalása szerint a paleolitikum művészetét a szenes fekete, az okkervörös, a fűzöld és a tompa sárga színek sokszínűsége határozta meg. A kéket csupán 5 ezer évvel ezelőtt, az ókori Egyiptomban kezdték el előállítani, méghozzá a mai Afganisztán területén bányászott lapis lazuli nevű féldrágakő segítségével. A növényi alapú indigó festék, amelyet főként szubtrópusi környezetben használtak textil- és fafestéshez, sajnos nem bizonyult kellően tartósnak a művészi alkalmazásokhoz.
Az Antiquity című folyóirat legfrissebb kiadásában megjelent tanulmány új megvilágításba helyezi a korábbi elméleteket, ahogy azt a Science is jelentette. Az Aarhusi Egyetem régészei újraelemezték a közép-németországi Mühlheim-Dietesheim lelőhelyről származó, az 1970-es években felfedezett, olajlámpásként azonosított kőtárgyat. A lelet, amelynek felületén kék "festéknyomok" láthatók, első ránézésre a múzeumi tárolás során elszennyeződöttnek tűnt. Azonban a röntgenfluoreszcenciás analízis és a pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok megerősítették, hogy a nyomok nem modern festékanyagokból származnak. A kutatók megállapították, hogy az elszíneződést a magas réztartalmú azurit, azaz a Cu(CO)(OH) képletű réz-hidrokarbonát okozza, amely a mai Németország területén széles körben elérhető a földfelszín közelében.
A kutatók szerint a kék színanyag felfedezése egy őskőkori táborhelyen előkerült, máskülönben jellegtelen kőtárgyon arra enged következtetni, hogy az ott élő emberek már ismerték a kék árnyalatot. Ezenkívül a lapos kő nem lámpásként, hanem festékkeverő palettaként funkcionálhatott.
A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a paleolitikumban a kék szín már ismert és használt volt, amit a PLOS One cikkében bemutatott kutatási eredmények is megerősítenek. Az olasz Ca' Foscari Egyetem és a Glasgow-i Egyetem szakértői legújabb analitikai módszerekkel azonosították a nem ehető indigó cserje rostjait egy 33 ezer éves amerikai őrlőkő felületén. A kutatók azonban még nem találtak egyértelmű magyarázatot arra, hogy miért nem terjedt el szélesebb körben a kék szín az őskőkorszakban. Az eddigi megfigyelések alapján úgy tűnik, hogy a földszínek előállítása sokkal egyszerűbb és praktikusan elérhetőbb volt, ami magyarázatot adhat a kék szín használatának korlátozottságára.
