Az európai gazdaság fellendülése várhatóan robbanásszerűen fog megindulni, míg az Egyesült Államok lemaradása szinte biztosra vehető.
Nehéz úgy megfogalmazni a pénzügyi döntések fontosságát, hogy figyelmen kívül hagyjuk az elmúlt hetek eseményeit. Az Egyesült Államok elnöke ugyanis egy váratlan lépéssel, egyfajta Móricka-matekkal próbálja visszaterelni a globális kereskedelmet az 1930-as évekbe, míg az amerikai gazdaságot a '60-as és '70-es évek álmos, nosztalgikus kertvárosi életérzésébe kívánja helyezni. Az ilyen irányú törekvések nemcsak a pénzünk jövőjét befolyásolják, hanem a globális gazdasági dinamika alakulását is.
Persze lehet azzal érvelni, hogy csökkenteni kell Amerika függését a kínai beszállítási láncoktól. Az túlzó mértéket öltött és veszélyes lehet, ha Kínára nem barátként, hanem gazdasági, geopolitikai kihívóként tekintünk. Azonban
Kizárt, hogy a kívánt eredmény megvalósuljon, ha a világ két legnagyobb gazdasága egymást 100 százalékos vagy annál magasabb vámokkal sújtja csupán néhány nap leforgása alatt.
A kulcsfontosságú iparágak és szektorok visszahelyezése a vámok fokozatos emelésével hosszú távon elindulhat, de az az elképzelés, hogy mindez csupán egy hét alatt megvalósulhat, teljes mértékben irreális. A Trump-adminisztráció ugyanis mindössze egy hét alkalmazkodási időt biztosított, amelyből három napot az elnök látványosan golfozással töltött. Az ilyen hirtelen áthelyezések, gyárak és bonyolult beszállítói láncok átkonfigurálása Kínából tehát sokkal bonyolultabb folyamat, mint amit egy hét alatt el lehetne érni.
