A címkézés világában sokszor találkozunk olyan információkkal, amelyek nem tükrözik a valóságot – vajon itt az ideje, hogy rendet rakjunk? - Agrárszektor

Ne hagyja ki az év egyik legfontosabb agrárszakmai rendezvényét!

Az élelmiszereken található jelölések, jelek és feliratok alapvetően arra szolgálnak, hogy a fogyasztó részletesen tudjon tájékozódni az adott termék összetevőiről, jellemzőiről, tápértékéről, a fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időről és az esetleges allergénekről. A címkéken ugyanakkor a gyártók sok esetben olyan információkat is megjelenítenek, melyek vonzóbbá tehetik az adott terméket a versenytársakkal szemben, mert például egészségesek, ökológiai gazdaságból származnak vagy épp gluténmentesek.

Vannak persze olyan egészséggel és biztonsággal kapcsolatos információk, mint például az élelmiszer neve, az összetevők és az allergének listája, a származási hely, a használati és tárolási útmutató, a tápérték jelölése vagy a nettó mennyiség, amelyeket kötelező feltüntetni a termékek címkéin. Az önkéntes elemek köre azonban ennél jóval szélesebb, így a gyártók feltüntethetnek további állatjólétre, környezetbarát jellegre vonatkozó - olykor zöldrefestésnek minősíthető - állításokat, ökológiai vagy földrajzi jelzéseket és különféle illusztrációkat is. Mint azt ezzel kapcsolatban Keit Pentus-Rosimannus, a Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja kijelentette:

Az élelmiszerek címkéi felvilágosítás helyett túl gyakran hatnak inkább zavaróan; az embereknek több száz különböző rendszert, logót és állítást kell megfejteniük. A vállalkozások igen találékonyan döntik el, hogy mit tüntessenek fel a csomagoláson, és az uniós szabályozás nem tart lépést a folyamatosan változó piaccal. Ez kiszolgáltatottá teszi a mintegy 450 millió európai fogyasztót a szándékosan vagy szándékolatlanul félrevezető üzenetekkel szemben.

A fogyasztók gyakran olvashatnak olyan állításokat is, hogy az adott élelmiszertermék kedvező hatást gyakorol az egészségre. Az Unióban alkalmazott 4 637 ilyen állítás tudományos értékelését követően a Bizottság 2012 májusában egy rendeletet, valamint ennek részeként egy 222, a vitaminokra, ásványi és egyéb nem növényi anyagokra vonatkozó engedélyezett állítást tartalmazó felsorolást tett közzé. Ezeknek az egészségre vonatkozó állításoknak öt típusa engedélyezett, melyek egy-egy példáját is bemutatja a jelentés:

A növényi anyagok, termékek esetében azonban nincsen uniós lista az egészségre vonatkozó engedélyezett állításokról. 2023-ban az Európai Parlament nyomatékosan kérte, hogy sürgősen értékeljék ki a már 2010 óta értékelésre váró állításokat, ennek ellenére 2 078 növényi anyagokra vonatkozó állítás továbbra is függőben van a jelentés szerint. Így pedig a fogyasztó tudományos értékeléssel nem alátámasztott és potenciálisan félrevezető állításokkal szembesül.

Mint arra a jelentés figyelmeztet, az uniós élelmiszerjelölési szabályok jelenleg még a magas zsír-, cukor-, illetve sótartalmú termékek esetében is lehetővé teszik a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazását. Ily módon például még egy magas cukortartalmú terméken is fel lehet tüntetni, hogy az C-vitaminban gazdag. Emiatt pedig megeshet, hogy egy egészségesebb táplálkozásra törekvő fogyasztó óvatlanul nagy mennyiségben egészségtelen tápanyagot tartalmazó terméket vásárol. Az is teremthet furcsa helyzeteket, hogy a hatóságok és a fogyasztók egyre több információ közlését várják el az élelmiszerekről, miközben a termékek csomagolása egyre kisebb lesz, ami az olvashatóság rovására mehet.

A jelentés hangsúlyozza, hogy jelenleg az Európai Unióban nem létezik egységes szabályozás a vegán és vegetáriánus fogalmakra vonatkozóan, továbbá nincs meghatározva, hogy egy termék mikor tekinthető alkalmasnak ezen étrendeket követők számára, például az állati eredetű összetevők nyomait figyelembe vevő küszöbértékek kapcsán. Az uniós szabályozás hiányában a fogyasztóknak tehát a különféle speciális jelölésekre és a termékek elnevezésére kell támaszkodniuk a választásaik során. Az élelmiszerek előállításával foglalkozó cégek önkéntesen alkalmazhatják például a vegetáriánusok és vegánok által is fogyasztható összetevőkre vonatkozó ISO 23662:2021 szabványt, és számos önkéntes magántanúsítási rendszer is elérhető a piacon.

Az uniós normák megkövetelik a tagállamoktól, hogy hozzanak létre olyan ellenőrző rendszereket, amelyek garantálják az élelmiszerjelöléshez kapcsolódó információk hitelességét. Ezen rendszerek feladata az élelmiszeripari cégek tevékenységeinek nyomon követése, hogy biztosítsák az uniós címkézési előírások pontos betartását. Továbbá a tagállamoknak kötelező szankciókat bevezetniük az élelmiszerjelölési előírások megszegése esetén, és többféle módon tájékoztatniuk kell a Bizottságot az élelmiszerjelöléssel kapcsolatos problémákról.

A szakértők a jelentésükben rámutattak, hogy mind a 27 tagállam rendelkezik működő kontrollrendszerekkel, amelyek felügyelik az élelmiszerjelölési szabályok betartását. Ugyanakkor megjegyezték, hogy ezek a tagállami rendszerek gyakran bonyolult struktúrával bírnak, és számos hatóság közreműködése szükséges, ami a hatékonyság csökkenéséhez és egyéb problémákhoz vezethet.

Az ellenőrzés során arra is fény derült, hogy a tagállamok hatósági ellenőrzéseire vonatkozó beszámolás szabályai túl bonyolultak, hozzáadott értékük pedig nem egyértelmű. Emellett a kiszabott bírságok sem mindig eredményesek és arányosak, illetve visszatartó erejük sincs.

A számvevők megállapításai alapján a fogyasztók tájékoztatása és oktatása sajnos nem élvez prioritást, még a bírálatok ellenére sem. Az Európai Unió 2021 és 2025 között mindössze 5,5 millió eurót szánt az élelmiszerjelöléssel kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányokra, míg a tagállamok csak ritkán indítanak a fogyasztóknak szóló információs programokat. Például, bár a dátumjelölés kötelező, a fogyasztók gyakran nincsenek tisztában a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő közötti különbséggel, valamint ezek következményeivel.

Végkövetkeztetésünk szerint az Unióban az élelmiszerjelölések segíthetik a fogyasztót abban, hogy megalapozottabb döntéseket hozzon élelmiszervásárláskor, de számottevő hiányosságok tapasztalhatók az uniós jogi keretben, akárcsak a nyomonkövetés, a beszámolás, a kontrollrendszerek és a szankciók terén. Mindezen okok miatt a fogyasztó gyakran szembesül zavaró vagy félrevezető, illetve nem könnyen érthető élelmiszerjelölésekkel