Budaházy Edda: A Hunyadi-sorozat titkai és története A Hunyadi-sorozat nem csupán egy mű, hanem egy különleges utazás a történelem mélyére. Edda írásaiban a múlt és a jelen találkozik, és a Hunyadi család kalandjain keresztül megismerhetjük a magyar tört

Ez a sorozat a magyar filmtörténetben úgy fog bevonulni, mint az a produkció, amely szinte mindenki tetszését elnyerte. Az örömünket talán el is kezdhetnénk, de amennyire vonzónak tűnik ez a kép, annyira torz is. Az adaptáció alapjául szolgáló könyv a legnagyobb népszerűségnek örvendő hazai regényfolyam, így a bemutatót nagy várakozás övezte. A jobboldalon sokan azonnal az egekbe emelték a tényt, hogy a kormány végre támogatta egy grandiózus filmsorozat létrehozását, amely a magyar történelem egyik kulcsfigurájáról és koráról szól. Bár kezdetben felháborodás övezte a szexuális tartalmakat és az obszcén jeleneteket, úgy tűnik, hogy a jobboldalon az emberek egyre inkább megbékéltek a vulgáris ábrázolással, Zsigmond király eltorzult karakterével és a folyamatosan visszatérő erotikus elemekkel. Ez a film a miénk, és el kell ismerni a nagyságát! A balliberálisok pedig örvendeznek, hiszen a produkció lerántotta a magyar arisztokrácia maszkját, bemutatva őket úgy, mint züllött, felelőtlen emberek, akik a csaták előtt sem tudnak magukra figyelni. Az olyan karakterek, mint Csáky Borbála, akit erkölcstelennek ábrázolnak, vagy Dugovics Titusz helyett egy Jakub nevű cseh zsoldos életét eldobó figura, mind azt a célt szolgálják, hogy a magyar történelmet meggyalázzák. A rendezői gárda összetétele is sokak számára magától értetődő okot adott a gyanakvásra: Robert Dornhelm, az osztrák rendező, aki már korábban is vitatott projekteket valósított meg, és Nagypál Orsi, aki a Pride rendezvényein szokott szerepelni, mind hozzájárultak a film szellemiségéhez. Ez a filmsorozat azonban nem tudta megjeleníteni a magyar hősök bátorságát és hazaszeretetét, ami pedig egy történelmi film alapja kellene, hogy legyen. Az utolsó részben, Nándorfehérvár ostroma alatt, talán próbáltak egy kis valósághűséget vinni a történetbe, de a hangsúly a látványon és a modern technikán volt, nem a szívből jövő üzeneten. Miért bízta meg a filmes szakma éppen őket egy ilyen fontos történet feldolgozásával? A filmes világ még mindig messze áll a tisztulástól. Az eredeti regényből minden, a korabeli Magyarország negatív aspektusait bemutató elemet gondosan belecsempésztek, míg a hősies tetteket és a haza iránti elkötelezettséget a háttérbe szorították. A pornográf jelenetek és a karakterek lealacsonyítása nemcsak a történelmet torzítja el, hanem a jövő generációinak is hamis képet fest a múltunkról. A kérdés csak az: hol a határ? Miért nem tudunk úgy beszélni a múlt hőseiről, hogy azok méltóságát megőrizzük? A magyar történelem nem csupán szexuális cselekedetekből állt, és a valódi hősök megjelenítése nem igényli az alantas tartalmakat. Az igényes és értékes filmek, mint az Egri Csillagok vagy a Macskafogó, példát mutatnak arra, hogyan lehet a hazaszeretetet és a hősies cselekedeteket méltó módon bemutatni. Ne elégedjünk meg a silány másolatokkal, amikor a magyar kultúra gazdagsága ennél sokkal többet érdemel!