A budapesti könyvfesztivál kínálata egészen lenyűgöző, hiszen a klasszikus irodalom és a modern gondolatok találkozásával olyan élmények várnak ránk, mint Casanova emlékiratának egyedülálló aszexuális fejezete. Ez a különleges részlet a vágy és intimitás
Az apa: Babarczy László, a Kossuth-díjas rendező, akinek nevét a legendás kaposvári színtársulat hírnevével fonják össze. Ő nem csupán a színpad mestere, hanem a nézők számára is megkerülhetetlen figura. Eszter, a lánya, aki a színház "mostohagyerekeként" nőtt fel, könyvében kíméletlenül tárja fel az apai kapcsolat bonyolultságait. „Jó vezető – és rossz apa” – e mondat tükrözi a valóságot, amit ő maga is sokáig hordoztatott. Eszter önvallomásában nem kertel, amikor elmondja, hogy az apja érintése undort vált ki belőle, és hogy legszívesebben más szülőt szeretett volna. Különösen megrázó, hogy a 2021-től kezdődő időszakban nem a szeretet, hanem a kötelesség vezérelte az apja mellett, miközben együtt küzdöttek a halál árnyékával. Babarczy László, akinek sötét démonai a depresszió formájában jelentkeznek, Eszter számára nem csupán egy híres rendező, hanem egy bonyolult és fájdalmas örökség hordozója. A könyv, az "Apám meghal", a korábbi írásokhoz képest mélyebb és sokkolóbb rétegeket tár fel. Eszter nemcsak tabukat döntöget, hanem az olvasó elé tárja a gyász és a megértés útját is, amely talán végül a (meg)szeretethez vezet. Az őszinte, néhol kegyetlen szavak mögött egy lélek küzdelme áll, ami az olvasóban is kérdéseket ébreszt a családi kötelékek és az elfogadás mélységeiről.
"Én azok közé tartozom, akik egy bölcső láttán nem tudnak nem emlékezni a sírra" - vallja az 1933-ban irodalmi Nobel-díjjal első oroszként kitüntetett szerző az Írások életről, halálról és halhatatlanságról alcímen megjelent, a magyar olvasók számára több újdonságot tartogató kötetben. Filozofikus novelláiban a lélek útjain bolyong, igazodási pontja hol a pravoszláv hit, hol a buddhista tanítás. A Névnap című miniatúrában az álmot és az emlékezetet rokonítja, a Zenében a narrátor alvás és ébrenlét határán ismeri fel önnön teremtő képzeletét. Az Éjszakában a gondolkodást a legcsodálatosabb, a legfelfoghatatlanabb és a legsorsszerűbb dolognak nevezi. A hosszabb lélegzetű címadó darab "műfajilag nem életrajz, inkább "legenda", költői eszközökkel alkotott történet" - a kritikus Pjotr Bicilli szerint. Az író Tolsztoj-képére kettejük személyes találkozásán túl az otthon hallottak is hatással voltak, hiszen Bunyin apja Tolsztojjal együtt vett részt a szevasztopoli ütközetben.
