A Chagall Múzeum volt az első olyan intézmény, amelyet egy élő művész, Marc Chagall művészetének szenteltek.

A szövegben Marc Chagall bibliai üzenetei, az Énekek éneke és egy különleges auditórium található, melynek ólomüveg ablakait a francia művész magával ragadó tervezése díszíti.

1969-ben André Malraux, Franciaország kulturális minisztere, úgy határozott, hogy múzeumot létesít Chagall Bibliai üzenet című festménysorozatának, hogy megőrizze és egyben bemutassa azokat, miután az alkotó az államnak adományozta műveit. Az építkezés 1970-ben indult el egy jelentős nizzai telken, amelyet a város ajánlott fel a projekt számára. Ezen a helyszínen korábban egy régi, romos villa állt, amely a 20. század elején készült. Chagall maga is lelkes figyelemmel kísérte a múzeum építését; különösen fontosnak tartotta, hogy az épületben ne csupán kiállítótermek, hanem egy auditórium is helyet kapjon. Ennek tervezéséhez ólomüveg ablakokat és mozaikberakásokat is elképzelt, így az látogatók számára olyan élményt nyújt, mintha egy szent térben vagy templomban járnának.

A múzeumot 1973-ban avatták fel, és a szertartás során a híres festő, Marc Chagall is részt vett André Malraux mellett, aki akkoriban a kulturális miniszteri posztot töltötte be, valamint Maurice Druon mellett. Chagall 1985-ös haláláig folyamatosan aktívan hozzájárult a múzeum életéhez: számos kiállításmegnyitón, fogadáson és hivatalos eseményen megjelent, továbbá koncertprogramok szervezésében is részt vett.

Miután a művész elhunyt, hagyatékának jelentős része letétbe került a múzeumban, ahol a gyűjtemény kezdetben több mint háromszáz alkotást ölelt fel. Azóta azonban a gyűjtemény új művekkel gazdagodott. A művész örököseinek támogatásával a múzeum teljes értékű monográfiai intézménnyé fejlődött, amely nemcsak Chagall életművének szellemiségét ápolja, hanem a 20. századi művészeti mozgalmakban betöltött szerepét is bemutatja. 2000-ben az intézmény elnyerte a "Heritage of the 20th Century" címet. 2006 és 2007 között jelentős felújítás zajlott, és a kertben rotundát létesítettek, hogy a látogatók kényelmesen pihenhessenek. 2008 óta a múzeum Marc Chagall Nemzeti Múzeum néven működik.

A múzeum megálmodására André Hermant-ot kérték fel, aki korábban Auguste Perret-vel és Le Corbusier-vel dolgozott együtt. Ekkor éppen az Art et Architecture en France című folyóirat vezetője volt, emellett részt vett a Palais d'Iéna megépítésében, valamint a háború utáni Musée des Antiquités Nationales felújításában Saint-Germain-en-Laye városában. Hermant terve egy olyan koncepciót tükrözött, ahol a funkció határozza meg a formát, de nemcsak az esztétika, hanem a társadalmi felelősségvállalás is kulcsszerepet játszott a munkájában.

A múzeum alapvető koncepciója illeszkedett az otthon mint spirituális lakhely szellemiségéhez. Chagall is olyan békés környezetet képzelt el, amelyben maga az épület nem dominál a jelenlétével, visszafogott falak és letisztult formák jellemzik. Az építész tökéletes választ talált a múzeumi világ egészen egyedi igényére: teremtsen megfelelő új helyszínt a már meglévő alkotások állandó kiállítására. A tizenkét képet befogadó nagyterem "három összefonódó gyémánt" elrendezésben bontakozik ki, mindegyik mű saját falat kapott, az egyik homlokzaton pedig Chagall mozaikja látható.

Isten a teremtés napjaiban megalkotta az édenkertet... Így teljesen természetes, hogy az első, amivel a látogatók a múzeumba való belépés előtt találkoznak, maga a kert. A tipikus mediterrán növények rímelnek a chagalli életmű gazdagságára: az olajfák, ciprusok, fenyők és zöld tölgyek között hosszan el lehet időzni. A kert tervezője, Henri Fisch Chagall beleegyezésével hideg tónusokat, valamint fehér és kék virágokat választott.

"Fiatal korom óta mély hatással van rám a Biblia. Számomra ez a műalkotások legnagyobb kincse - mesélte Chagall. - Folyamatosan kerestem az élet és a művészet tükörképét benne. A Biblia az élet és a természet harmonikus visszhangját hordozza, és ez a titok, amelyet mindig is szerettem volna megosztani másokkal."

Az ötvenes évek elején, miután visszatért Franciaországba, egy különleges projekten kezdett dolgozni, amely a Bibliai üzenet címet viseli. Ezt a sorozatot eredetileg a Vence városában található Chapelle du Calvaire számára tervezte, ahol akkoriban élt. Művészi ambíciójával Matisse és Picasso nyomdokait kívánta követni: Matisse a közeli Chapelle du Rosaire-ben alkotott, míg Picasso a vallaurisi kolostorban mutatta be monumentális Háború és béke című munkáját. Azonban a Bibliai üzenet köré végül egy teljes intézmény épült, ami különösen figyelemre méltó, hiszen ez volt az első múzeum, amelyet egy élő művész alkotásainak szenteltek.

A galéria tágas terében a látogatók 12 festmény között barangolhatnak, amelyek a Biblia első két könyvének, a Genezisnek és az Exodusnak a történeteit elevenítik meg. Ezen kívül öt további alkotás is látható, melyeket az Énekek éneke inspirált. Chagall illusztrációi hűen követik a bibliai szövegeket, kiemelt figyelmet fordítva az ember és Isten közötti kapcsolatra. Az elrendezést maga a művész álmodta meg, nem ragaszkodva a kronológiai rendhez, így a látogatók szabadon felfedezhetik a történeteket, és mélyebb kapcsolatba léphetnek velük. Ennek eredményeként a térben való barangolás egy igazán gazdag spirituális és érzelmi utazást kínál, miközben a látogatók felfedezhetik egy kiemelkedő művész lenyűgöző festményeit is.

A múzeum gyűjteménye az intézmény alapítása óta organikusan bővül és alakul. Alapját Chagall 1972-es adománya jelentette, amely az 1966-ban megfestett Bibliai üzenet mellett számos más alkotást is tartalmazott: az 1931-es Biblia-sorozat vázlatait, annak 105 elkészült metszetét és rézkarcát, egy kiemelkedő litográfiagyűjteményt, amelyben a Verve folyóirat két bibliai témájú képe is szerepel, öt szobrot, két domborművet, valamint egy kerámiát. Chagall egészen haláláig folytatta a gyűjtemény gyarapítását azzal, hogy illusztrált könyveinek példányait és az eredeti illusztrációkat letétbe helyezte a múzeumban.

1988-ban a kollekció gazdagabbá vált tíz bibliai ihletésű festménnyel, melyek a Musée National d'Art Moderne és a Pompidou Központ letétjeiként kaptak helyet. Ezen kívül 1986-ban és 1988-ban Charles Sorlier, Chagall állandó litográfusa, jelentős mennyiségű bibliai és világi témájú litográfiát adományozott a múzeumnak. Az ezt követő kurátorok gyűjteményfejlesztési stratégiájuk során fokozatosan a művész teljes életművére irányították a figyelmet.

Az auditórium és a kör alakú terek mellett a múzeum további nagyobb egységét jelentik azok a részek, amelyek monografikusan közelítenek a chagalli életműhöz. Nem törekszenek teljes áttekintésre, csupán egy-egy jellemző motívumot vagy témát ragadnak ki, mégis képesek elérni, hogy belekerüljünk a hihetetlenül gazdag és szerteágazó chagalli univerzumba, amelynek van egyfajta szakrális dimenziója (A Szent Család, Húsvét), ugyanakkor a világi gyönyörűségek (Szerelem, Cirkusz) szintén hangsúlyosan jelen vannak benne.

A múzeum egy kisebb terében időszaki kiállításokat is rendez, amelyek valamilyen módon reflektálnak a chagalli életmű bibliai vonatkozásaira.