A keleti bölcsességek szerint csupán akkor képes az ember valóban figyelni, ha a unalom állapotába kerül. Ez a paradoxon rámutat arra, hogy a figyelem és az érzékelés mélysége gyakran a mindennapi élet zaja és pörgése által elmosódik. Amikor megállunk, és

Ahhoz, hogy megtekinthesse a videót, kérjük, engedélyezze a JavaScript használatát, vagy válasszon egy olyan böngészőt, amely támogatja a HTML5 videókat.

Mindannyiunkkal megesik, hogy elkap minket az unalom, noha gyakran a túl sok tennivalóra hivatkozva panaszkodunk: „Kinek van ideje unatkozni?” – mondogatjuk. Azonban kevesen vagyunk tisztában azzal, hogy az unalomnak létezik egy tartós, krónikus formája, amely akár súlyos következményekkel is járhat. Azok, akik huzamosabb ideig szenvednek az unalomtól, könnyen kereshetnek menedéket káros szokásokban – legyen az alkoholfogyasztás, mértéktelen evés vagy akár a szerencsejáték világában való elmerülés.

Tanulmányok szerint azok az emberek, akik a munkahelyükön rendszeresen unatkoznak, lényegesen nagyobb kockázattal néznek szembe szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében, ráadásul a halálozási arányuk is korábban emelkedik, mint azoké, akik aktívan foglalkoznak a munkájukkal. Ezért nem meglepő, hogy a "megöl az unalom" típusú mondások nem csupán közhelyek, hanem komoly figyelmeztetések is.