Egy idő után felfedezte a manipuláció rejtett szálait, és lassan világossá vált számára, hogy az életét fenyegető sötét szándékok körvonalazódnak körülötte.

Nem klasszikus meseterápiás elemzést kapunk Piczkó Katalintól, bár a Hófehérke társat választ cím láttán talán arra számítunk, hogy az eredeti mese rétegeit tárja fel. A könyv ehhez képest mást, bizonyos szempontból többet ad, ugyanis egy átírt mese kereteit felhasználva beépíti és kontextusba helyezi az összes olyan lényeges pszichológiai elméletet, amelyről az elmúlt években hallhattunk. Mindezt érthetően, játékosan és gyakorlatias kérdésekkel teszi.

A „Hófehérke társat választ” című műben a hagyományos Grimm-mesétől eltérően nem hét, hanem csupán négy törpe szerepel, ami már önmagában is arra utal, hogy itt valami más történik. Hófehérke egy bántalmazó családból érkezik, ahol irigy mostohaanyja nemcsak elüldözi őt, hanem folyamatosan üldözi is, hiszen a létezése számára zavaró tényező. Ez a mérgező, toxikus környezet és a gyermekkori elutasítottság formálja Hófehérke sorsát, amelyen fájdalmas emlékek és nem megfelelő viselkedési minták merülnek fel a múltból, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Az életének kulcsfontosságú pillanataiban a múlt árnyai köszönnek vissza, és ezt a belső harcot nehéz legyőzni.

Nem véletlen, hogy mielőtt a könyv címében is szereplő legfőbb aktusig eljutunk, végig kell mennie egy gyógyulási, tanulási folyamaton. Ebben segítenek a törpék, a náluk eltöltött szeretetteljes, biztonságot adó időszak, illetve egy kisegér, akit a könyvben coachnak, mentornak neveznek, és aki olyan kérdésekkel vezeti rá Hófehérkét arra, hogy merjen hinni a saját megérzéseinek, ami egy profi pszichológusnak is a dicsőségére válna.

Hófehérke története a könyv elején a sötét erdő mélyén kezdődik, ahol a félelmei és a bizonytalanságai fogságában bolyong. Az elűzése az otthonából nem csupán egy tragédiai pillanat, hanem egy új kezdet lehetősége is. Piczkó Katalin itt fogalmazza meg először azt a hatalmas mondatot, amely a könyv végén is visszhangzik, és amely talán a legnagyobb erőt adja az olvasóknak: "A nehézségek csak átmenetiek, a lélek ereje pedig örök."

A teljes önfeladás pillanataiban néha váratlanul ránk találhat a megnyugvás, az a kegyelmi állapot, amikor a legmélyebb sötétségben hirtelen felragyog a fény.

A sötét erdő mélyén, ahol a fák sűrű lombozata alig enged be némi fényt, egy pislákoló fény vonzza a figyelmet – ez nem más, mint a törpék varázslatos otthona, ahol Hófehérke végre menedékre lel. Érdekes, hogy a történetben négy törpe szerepel; ez a választás nem csupán véletlen, hanem lehetőséget teremt arra, hogy a szerző felfedje azokat a rendszereket, amelyek az emberek különféle típusokba való sorolásának hátterében állnak, kezdve Hippokratész klasszikus elméleteitől egészen a modern DISC-rendszerig. Ez a sokszínűség gazdagítja a narratívát, miközben megmutatja, hogy a karakterek jellemzői és a társadalmi szerepek mennyire összefonódnak.

Valószínűleg sokan találkoztak már a szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus személyiségtípusokkal, melyeket a négy alapelem – levegő, víz, föld és tűz – jellemez. Emellett a DISC módszertana is széles körben ismert, amely a Dominancia (D), Befolyás (I), Stabilitás (S) és Következetesség (C) szavak kezdőbetűiből áll. Ez a rendszer négy különböző viselkedéstípust különböztet meg, amelyek színekkel is társulnak: a domináns típus piros, a befolyásoló sárga, a stabil zöld, míg a következetes kék színt kapott.

A törpék egyedi sapkáik viselésével tükrözik vérmérsékletüket, és a könyv alaposan feltárja, hogy az egyes típusok milyen pozitív vagy negatív jellemvonásokkal bírnak. Részletes információt kapunk arról, mire számíthatunk tőlük, valamint arról is, hogy milyenek a környezetük, megjelenésük és öltözködésük. A munkastílusuk, kapcsolati dinamikáik és a kommunikációs szokásaik is fontos szerepet kapnak a leírásban. Érdekes módon még arra is fény derül, hogy híres filmszereplők közül ki melyik kategóriába tartozik: például Bridget Jones a sárga sapkás törpék táborát erősíti.

Az elméleti leírást midig valami olyan szituáció előzi meg, ami a törpék mindennapjai során adódik, és olyan esetleírások követik, amelyek a pszichiáter praxisában előfordultak.

A "törpetípusok" leírása azért fontos, mert velük találkozhatunk a munkahelyünkön, a családban, az ismeretségi körünkben és a tükörben is, hasznos segítség tehát a emberek közötti eligazodásban. És ez fog segíteni majd Hófehérkének is, amikor olyan helyzetekbe kerül, hogy fontos az emberismeret.

A kötetben számos más pszichológiai modell is bemutatkozik, amelyek új perspektívákat kínálnak számunkra. Megismerjük a gyermekkori élményekből formálódó sémákat, amelyek felnőttkorunkban is aktiválódhatnak. Felfedezzük szükségleteink hierarchiáját, és megtanuljuk, hogyan ismerhetjük fel a manipuláció különböző formáit, mint például az áldozati játszmát, a hízelgést, a sürgetést, vagy éppen a szimpátia- és félelemkeltést. Emellett kiderül, hogyan állíthatunk fel egészséges határokat, és milyen piros zászlókra, figyelmeztető jelekre érdemes figyelni egy kapcsolat kezdetén – olyan jelekre, amelyeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A kötet arra is rávilágít, hogy miként segíthet ebben a folyamatban egy pszichológus, mentor vagy coach, aki támogatást nyújt a tudatosabb kapcsolatok kialakításában.

Így küzd meg Hófehérke is a különböző alakokban támadó mostohaanyjával, és így kezd egyre tisztábban látni akkor, amikor megjelennek a kérők. A könyvnek talán ez a legizgalmasabb része, ennek van a legnagyobb tétje, és ez is a cél, hogy Hófehérke révbe érjen. Ehhez viszont neki és az olvasónak is tudnia kell, hogyan jutunk el idáig, múltunk milyen emlékeit, sebeit kell átdolgoznunk. Az egérke segítségével rálátunk ezekre a mintázatokra, a vakfoltjainkra, a sérült gyermeki részünket pedig megértjük, megszeretjük és integráljuk, s végül...

A könyv olvasmányosan, szórakoztatóan ad át olyan tudást, amellyel egyensúlyba kerülhetünk magunkkal és a környezetünkkel, és nem csupán a példákkal megvilágított, pontokban, ábrákban és keretes szövegekben összefoglalt ismeretanyag segít ebben, hanem számos konkrét kérdés is, amelyeket a fejezetek végén találunk. A könyv utolsó része pedig játékos önismereti teszteket tartalmaz, amelyekből megtudhatjuk, milyen sapkát viselünk.

Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner, coach, mentor és egyetemi oktató egyedülálló, gyakorlatias és sokrétű könyvvel örvendezteti meg az olvasókat. Ha csak egyetlen pszichoedukációs és lélektani ismereteket bemutató művet keresünk, ez a kötet a legideálisabb választás. A könyv végén a szerző személyesen fordul az olvasókhoz, ezzel még inkább közel hozva a mondanivalóját.

Lehetséges, hogy te is átélhetted már azt a különös pillanatot, amikor a vágyaink valóra válnak, különösen akkor, amikor képesek vagyunk elengedni az irányítást és a görcsös ragaszkodást. Hófehérke meséje is ezt a tanulságot hordozza: amikor a lelkünk megnyugszik és a szívünk nyitottá válik, a csodák maguktól érkeznek.

A részletek és az események pontos menete a könyv lapjain bontakozik ki. Aki nem fogadja el a leírtakat, bátran kutakodjon utána!