A felmérés eredményei szerint a válaszadók három és félszer nagyobb arányban preferálják a magánorvosokat az állami ellátással szemben.
Háromszor annyian tartják jobbnak az magánegészségügyben dolgozó orvosokat, mint az állami intézmények gyógyítóit- derül ki a Népszava kérésére végzett Publicus-kutatásból. Ez azért is figyelemre méltó, mert legalább az ellátások felében olyan orvosokkal találkozhatnak a betegek, akik mindkét szférában dolgoznak.
Hol találhatóak a legjobban képzett egészségügyi szakemberek: a súlyosabb eseteket kezelő állami rendszerben vagy a fizetőképes páciensekért versengő magánellátásban? Mivel az egészségügyi szolgáltatók teljesítményét objektíven összehasonlító nyilvános adatok hiányoznak, véleményünket csupán a betegek tapasztalatai és hallomásai alapján formálhatjuk meg. E tekintetben a Publicus Intézet felmérése nyújtott segítséget, amikor a Népszava megbízásából elemzésre került a téma a szeptemberi reprezentatív kutatás során. Az eredményekből kiderült, hogy a felnőttek jelentős része, pontosan 43 százaléka rendszeres látogatója az egészségügyi szolgáltatásoknak, míg további 30 százalék legalább egyszer-kétszer keresett fel valamilyen egészségügyi intézményt az elmúlt év folyamán.
A legtöbb ember továbbra is a közszolgáltatásokban keresi a megoldást egészségügyi problémáira. A felmérés résztvevőinek körülbelül 72%-a (háromnegyede) az állami egészségügyi intézményekhez fordult az elmúlt évben, míg csupán 27%-uk választotta a magánszolgáltatásokat. Ez az arány világosan tükrözi, hogy a magánellátás, amely az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődött, még mindig csupán a betegek egy kis részének nyújt valódi alternatívát. A kérdés mélyebb megértéséhez hozzájárult, hogy a válaszadókat arra kérték, hogy zárják ki a két, a rendszerváltás előtt is jelentős mértékben magánfinanszírozott területet: a szülészet-nőgyógyászatot és a fogorvoslást.
Amikor a kutatók megkérdezték, hogy hol jobbak az orvosok?, az eredmény a magánszolgáltatók előnyét mutatta. Noha sokan nem vállalkoztak a különbségtételre (28 százalék), s a válaszolók bő harmada (36 százalék) szerint pedig "ugyanolyanok" mindkét szektorban, több mint háromszor annyian (28 százalék) tartották jobbnak a magánorvosokat, mint az államiakat (8 százalék). Ez az összkép, az egyes társadalmi csoportokat tekintve, igen érdekes részleteket rejt. Mindenekelőtt azt, hogy még a különböző szolgáltatónál dolgozó orvosok képességeinek általános megítélése is erősen függ a megkérdezettek pártszimpátiájától. A kormányzó pártpár támogatói szemében ez a "verseny" meglehetősen kiegyenlített: egyharmaduk (33 százalék) szerint ugyanolyan jó szakemberek a két szektor orvosai, a véleményt formáló másik harmaduk pedig szinte fele-fele arányban tartja jobbnak az állami (16 százalék), illetve a magán (17 százalék) szolgáltatók doktorait. Nem így az ellenzék támogatói: közülük mindössze 1 százalék szerint jobbak a közszolgálatiakat, míg 38 százalék a magánorvosok képességeiben hisz inkább. A pártválasztásukban egyelőre bizonytalanok véleménye szinte éppen félúton áll az említett kettő között: 8 százalékuknál az állam, 28 százalékuknál az egészségügyi vállalkozások orvosai a favoritok, míg 35 százalékuk látja döntetlennek a szakmai versengést.
Hálapénz helyett inkább a várakozás – A magánszektorban próbálják pótolni a kiesett bevételeiket az orvosok, ami hozzájárul ahhoz, hogy az állami egészségügyi rendszerben hiány legyen a szakemberből. Egy átlagos magyar beteg akár hat-hét évet is várhat, mire a diagnózis felállításától eljut a térdprotézis-műtétig, amelyre sok esetben már nem a szakorvos, hanem a doktor Google készíti fel az érintetteket.
E kutatás különös értéke, hogy arra is rávilágít, miként függ össze a személyes tapasztalatokkal a két nagy szektor orvosainak szakmai megítélése. Az még nem igazán meglepő, hogy azok, akik az állami egészségüggyel kerültek kapcsolatba, az átlagosnál nagyobb arányban ítélik jobbnak az ottani orvosokat, s ennek tükörképét mutatja a magánszolgáltatók pácienseinek a véleménye. Ez lehet egyfajta önigazolás eredménye is. Az már figyelemre méltóbb, hogy az utóbbiak között sokkal elterjedtebb az a meggyőződés, miszerint az orvosok itt is ott is ugyanolyanok (48 százalék) szemben az állam betegei közötti 33 százalékkal) A legmeglepőbb mégis talán az, hogy az állami orvosok az összevetésben a legjobb értékelést azoktól kapták, akik az elmúlt évben mindkét szektorban szereztek tapasztalatokat: az ő 10 százalékuk a közszolgáló doktorokat látta profibbnak. A kutatás szolgált egy igazán paradox eredménnyel is. Az általános, azaz az "össztársadalmi vélekedés" megoszlását ugyanis legpontosabban azok véleménye tükrözte, akik sem állami, sem magánegészségügyi szolgáltatóval nem kerültek kapcsolatba a közelmúltban.
Takács Péter: A régieket megtartják, de újabb magánszolgáltatásokra nem ad közpénzt az állam
A társadalombiztosítási finanszírozás nem nyílik meg a magánszolgáltatások előtt, függetlenül attól, hogy a magánszektor ezt mennyire szeretné - jelentette ki Takács Péter a Portfolio Private Health Forum 2025 konferencián. Azok a szolgáltatók, akik már jelenleg is közfinanszírozást kapnak egy-egy ellátásért, megtarthatják szerződéseiket, azonban újabb megállapodások nem várhatóak. Tárgyalási alapként csupán olyan szolgáltatások merülhetnek fel, amelyek Magyarországon nem elérhetők. A politikus emellett hangsúlyozta, hogy az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) fejlődését a kormány egyik legfontosabb sikerének tartja. Kiemelte két jelentős újítást is: az egyik a digitális időpontfoglaló rendszer, amely szerinte jelentősen javította az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést. A következő fontos lépés az E-táppénz alkalmazás bevezetése lesz, ám ennek részleteit a fórumon nem osztotta meg.
