Eltávozott a Császár, az újító tornász, aki a klubhűség megtestesítője volt – a sportvilág 2024-ben mély gyászt érzett miattuk. | M4 Sport
Mario Zagallo, a labdarúgás legendás alakja, nem csupán világbajnok játékos, hanem sikeres szövetségi kapitány is. Pályafutása során számos emlékezetes pillanatot élt át, amelyek nemcsak az ő karrierjét, hanem a brazil labdarúgás történelmét is formálták. Az 1970-es években, mint játékos, a világ legjobbjai között emelkedett ki, majd edzőként újra a csúcsra vezette csapatát. Zagallo neve mára összefonódott a győzelem és a sportág iránti szenvedéllyel, amit több generáció is tisztel és elismer.
Az első labdarúgó, akinek játékosként (1958, 1962) és szövetségi kapitányként is sikerült világbajnoki címet szereznie, és az egyetlen, akinek e mellé másodedzőként is összejött ez (Carlos Alberto Parreira segítője volt 1994-ben). A vb-arany mellé szövetségi kapitányként nyert egy ezüstöt is 1998-ban, egy évvel korábban Copa América- és Konföderációs kupa-győztes lett, az atlantai olimpián pedig bronzérmet szerzett. Edzői karrierja során mind a négy hagyományos riói klubnál - a Flamengónál, a Fluminensénél, a Botafogónál és a Vasco da Gamánál - sikeres volt. Játékospályafutását középpályásként kezdte 10-es mezben, "de mivel látta, hogy így nehéz lesz bekerülni a válogatottba", posztot váltott, balszélső lett, igaza lett: 33 válogatottságig jutott. Nagy hatással volt a poszt fejlődésére, hiszen a korban szokatlan módon a védekezésbe is besegített.
Franz Beckenbauer, világbajnok labdarúgó és szövetségi kapitány
A Császár, avagy Der Kaiser – ez a név méltán tükrözi Franz Beckenbauer kiemelkedő szerepét a német és a globális labdarúgás színpadán. 1945-ben Münchenben született, és már fiatalon feltűnt elegáns játékstílusával, valamint egyedi technikai és taktikai tudásával. Beckenbauer nem csupán a középső védő posztját forradalmasította, hanem a söprögető szerepét is újradefiniálta, játékintelligenciájának és támadó felfogásának köszönhetően. Kezdetben az 1860 München csapatában bontogatta szárnyait, ám professzionális pályafutását a Bayern Münchenben folytatta, ahol páratlan sikereket ért el. Négy bajnoki címet és négy kupagyőzelmet zsebelt be, emellett a KEK-győzelem is a nevéhez fűződik. A csúcsot 1974 és 1976 között három egymást követő BEK-trófea megnyerésével érte el, és egyszer az Interkontinentális Kupát is elhódította. Hátvéd létére Beckenbauer kiemelkedett a mezőnyből: pályafutása során kétszer érdemelte ki az Aranylabdát, ami a labdarúgás legnagyobb elismerései közé tartozik. Az ő neve nem csupán a statisztikákban, hanem a sportág történetében is örökre beíródott.
A német futball történetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt, aki pályafutása alatt számtalan sikerrel büszkélkedhetett. Az NSZK nemzeti csapatában összesen 103 mérkőzésen lépett pályára, ahol három világbajnoki érmet szerzett: bronzérmet 1970-ben, ezüstöt 1966-ban, valamint aranyérmet 1974-ben, utóbbit hazai közönség előtt, csapatkapitányként vezette a csapatot. Az 1972-es Európa-bajnokságon is diadalmaskodott, de négy évvel később az ezüstéremmel kellett beérnie. Pályafutásának későbbi szakaszában a legendás Pelével osztotta meg a pályát a New York Cosmos színeiben, majd hazatérve a Hamburger SV-vel újabb bajnoki címet szerzett. 1983-ban vonult vissza, ezt követően a nyugatnémet válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. 1986-ban a vb-döntőben az argentinok, élükön Diego Maradonával, legyőzték őket, de négy évvel később, 1990-ben aranyérmet nyertek, ezzel ő lett a második, aki játékosként és edzőként is világbajnoki címet szerzett, ráadásul közben egy Európa-bajnoki bronzérmet is bezsebelt. Klubedzőként sem maradtak el a sikerek: a Bayern Münchennel 1994-ben bajnoki címet, 1996-ban pedig UEFA-kupát nyert, és 1994-től 2009-ig a klub elnökeként is tevékenykedett. A futballtörténelem nagy alakja, a Császár, január 8-án, 78 éves korában távozott az élők sorából.
Luigi Riva, az olasz labdarúgás ikonjához méltóan, a válogatott gólrekorderek között foglal helyet, hiszen nem csupán a pályán nyújtott teljesítményével, hanem szenvedélyes játékstílusával is maradandó nyomot hagyott a sportág történetében. A támadó, akit sokan a "Rombo di Tuono" néven ismernek, a hatvanas és hetvenes években tündökölt, és pályafutása alatt számos emlékezetes pillanatot szerzett a szurkolóknak. Góljaival és dinamikus játékával nem csupán a csapata, hanem az egész nemzet büszkesége lett.
Riva 1965 és 1974 között mindössze 42 alkalommal lépett pályára a Squadra Azzurra színeiben, ám ebben az időszakban 35 gólt szerzett, amivel a mai napig ő a csapat történetének legjobb góllövője, két találattal megelőzve a legendás Giuseppe Meazzát. Legnagyobb diadalát az 1968-as hazai rendezésű Európa-bajnokságon aratta, ahol a megismételt döntőben Jugoszlávia ellen az ő góljával szerzett vezetést az olasz válogatott, amely végül 2-0-s győzelmet aratott. Két évvel később a mexikói világbajnokságon az olasz csapat ezüstérmet szerzett, amelyhez Riva három találattal járult hozzá. A legendás csatár pályafutása során kizárólag a Cagliari színeiben játszott, ahol 1970-ben a klub történetének egyetlen bajnoki címét nyerte el. "Mennydörgés" becenéven ismert Riva összesen 315 mérkőzésen lépett pályára a szárd csapat színeiben, és 164 gólt szerzett, emellett tiszteletbeli elnökként is szolgálta a klubot.
Balla Balázs, a világbajnok vízilabdázó, február 7-én ünnepli születésnapját.
A 1973-as világbajnokság győztes magyar csapatának tagja és védelmének kulcsszereplője 1969-ben érte el pályafutása első jelentős sikerét, amikor a Gyarmati Dezső vezette Ferencvárossal megnyerte a Magyar Kupát. A zöld-fehér színekben játszó csapat a 70-es évek folyamán továbbra is eredményes volt, hiszen összesen ötször hódította el a kupát, valamint három KEK-győzelmet is ünnepelhetett (1974, 1977, 1979), és két Európai Szuperkupát is bezsebelt (1977, 1979). Balla Balázs, a sportág jeles képviselője, február 7-én hunyt el.
Henry Rono, a négyszeres világcsúcstartó, a hosszútávfutás kiemelkedő alakja, aki lenyűgöző teljesítményeivel beírta nevét a sporttörténelembe.
Rono a sportág legendái közé emelkedett, amikor 1978 áprilisa és júniusa között, mindössze 81 nap alatt, négy világrekordot döntött meg a 3000, 5000 és 10 000 méteres távokon, valamint a 3000 méteres akadályfutásban is. A harmadik rekordja egy különleges eseménynek számított, hiszen Bécsben, a Prater krikettpályáján nyolc másodperccel megjavította a korábbi csúcsot, és 27:22.47-es idővel ért célba. Az afrikai sportoló, aki nem riadt vissza a gyorséttermektől, sőt, az alkoholt is kedvelte, pályafutása azonban nem volt teljes, mivel Kenya bojkottálta az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpiát, így nem tudta megmutatni tehetségét a legnagyobb színpadon.
Jurák László, a kézilabda sportág amerikai úttörője, aki forradalmasította a játékot az Egyesült Államokban. Munkássága során nem csupán a sportág népszerűsítéséért küzdött, hanem egy új generációt is inspirált, hogy felfedezze a kézilabda izgalmas világát. Szenvedélye és elhivatottsága révén jelentős hatással volt a sport fejlődésére, és nevét a kézilabdázás történetének fontos részévé tette.
Az 1931-ben született sportoló a Postás SE színeiben kezdte pályafutását, és mindössze 17 évesen már az NB I-ben futballozott. Negyedéves hallgatóként a Testnevelési Főiskolán, 1956-ban döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, és az Egyesült Államokba költözik. Három hónappal később már Rockefeller-ösztöndíjasként tanulhatott a New York-i Egyetemen, ahol 1962-ben sikeresen abszolválta mestervizsgáját. Az amerikai futball világában a New York Hungária klub keretein belül kezdte meg a sportág népszerűsítését és fejlesztését a nulláról, ahol rendszeres résztvevője volt a mérkőzéseknek játékos-edzőként. 1970-ig az Egyesült Államok válogatottjában is játszott, részt véve az 1963-as és 1970-es világbajnokságokon, miközben testnevelőként is tevékenykedett. Az 1972-es müncheni olimpián szövetségi kapitányként irányította a csapatot, amely a mezőny 14. helyét szerezte meg. Edzői pályafutása alatt a labdarúgás mellett a kosárlabdával is foglalkozott. 1964 és 1993 között a The Waldorf School of Garden City csapataival összesen 19 alkalommal hódította el a különböző egyetemi futballbajnokságok trófeáit.
O.J. Simpson, a híres amerikai sportoló és színész, a futball világában vált legendává, különösen az NFL-ben eltöltött sikeres karrierje révén. Az ő neve nem csupán a sportteljesítményeivel, hanem a későbbi, sokkoló bírósági ügyeivel is összefonódott, amelyek komoly társadalmi és médiabeli vitákat generáltak. Élete során számos kihívást és ellentmondást élt meg, ami miatt a közvélemény figyelmének középpontjába került. Az ő története a hírnév, a hiba és az újjászületés összetett szövetét szövi, amely a mai napig foglalkoztatja az embereket.
A híres-hírhedt sportolót generációja, sőt, a sportág történetének egyik legjobb futójaként (running back) tartják számon. A Los Angeles-i USC-n tanult és sportolt, és nem volt kérdés, hogy az elsőként választják majd ki a profi amerikaifutball-bajnokság, az NFL 1969-es játékosbörzéjén (draft), miután egyetemi csapatával az előző évben Rose Bowlt (az egyik legjelentősebb egyetemi kupa) nyert és kiérdemelte a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-díjat. Az annak idején lesajnált Buffalo Bills drafolta, kezdetben csak "mellékszerep" jutott neki a csapatnál, később viszont bekerült a csapatba, és kirobbanthatatlan lett. 1973-ben olyan idényt hozott le, ami a mai napig felülmúlhatatlan. Ő lett ugyanis az első futó az NFL-ben, aki egy szezonon belül 2000 yard fölé jutott, ráadásul mindezt 14 meccsen hozta össze, ami 143,1 yard/meccses átlagot jelent, ezt azóta sem sikerült megdönteni. 1978-ban és 1979-ben a San Francisco 49erst erősítette, onnan vonult vissza 11 év játékot követően.
Magyarországon a legtöbben valószínűleg nem sportkarrierje, hanem színészi pályája (lásd: Csupasz pisztoly-sorozat) és felkavaró gyilkossági ügye miatt ismerték meg a nevét. A vád szerint 1994. június 12-én megölte volt feleségét és annak párját, és bár az Egyesült Államokban az évszázad perének nevezett és több televíziós csatorna által élőben közvetített bírósági tárgyalása végén felmentette az esküdtszék, utóbb egy polgári kártérítési perben a bíróság bűnösnek találta. O.J. Simpson, a híres amerikai sportoló és színész, a futball világában vált legendává, különösen az NFL-ben eltöltött sikeres karrierje révén. Az ő neve nem csupán a sportteljesítményeivel, hanem a későbbi, sokkoló bírósági ügyeivel is összefonódott, amelyek komoly társadalmi és médiabeli vitákat generáltak. Élete során számos kihívást és ellentmondást élt meg, ami miatt a közvélemény figyelmének középpontjába került. Az ő története a hírnév, a hiba és az újjászületés összetett szövetét szövi, amely a mai napig foglalkoztatja az embereket. április 10-én halt meg, 76 évet élt.
Hammerl László, az olimpiai bajnok sportlövő, aki a Nemzet Sportolója címmel is büszkélkedhet, kiemelkedő alakja a magyar sporttörténelemnek. Az ő eredményei és elkötelezettsége inspirációt jelentenek sok fiatal sportoló számára, akik a céljaik elérésére törekednek.
Az 1964-es tokiói olimpián a férfi puskások 60 lövéses fekvő versenyében diadalmaskodott, míg a 3×40 lövéses összetett szám bronzérmét érdemelte ki. Négy évvel később, Mexikóvárosban ismét megmérette magát, ahol ezüstérmet szerzett fekvő lövészetben. Világ- és Európa-bajnokságokon is eredményesen szerepelt, hiszen mindkét eseményen bronzérmet hozott haza. Az 1974-es berni világbajnokságon a kisöbű sportpuska álló csapatversenyében, míg az 1975-ös bukaresti Európa-bajnokságon a térdelő testhelyzetű csapatversenyben végzett a harmadik helyen. Pályafutása során összesen 37 magyar bajnoki címet szerzett, ezzel a sportág egyik legismertebb alakjává vált. Az 1972-es müncheni és az 1976-os montreáli olimpián is részt vett, utóbbit követően visszavonult, és rövid ideig füll-orr-gégész szakorvosként dolgozott. 1977 elején azonban átállt a sportvezetésre, és 26 éven át vezette a magyar lövészcsapatot. Az általa irányított csapatok 1980-ban Varga Károly, majd 2004-ben Igaly Diána olimpiai aranyérmét hozták el, mindkét alkalommal ő volt a szakvezető. 2004. május 3-án hunyt el, de öröksége tovább él, mint a Nemzet Sportolója.
César Luis Menotti, a híres argentin futballszakember, május 5-én született. Ő volt az, aki nemcsak edzőként, hanem filozófusként is formálta a futballt, és jelentős hatással volt az argentin válogatott sikerére. Menotti egyedi stílusa és játékfilozófiája sok fiatal edzőt inspirált, és ma is fontos szereplője a világ futballtörténetének.
Lionel Messi földije, aki szintén Rosarióból indult, 39 éves korában írta be nevét a történelemkönyvekbe, amikor az argentin válogatottat hazai pályán vezette a világbajnoki címhez. Pályafutása alatt a szülővárosa csapatán kívül a Boca Juniors és a Santos színeiben is megfordult, mindkét klubnál sikerült egy-egy bajnoki trófeát begyűjtenie. Edzői pályafutását a Newell's Old Boys-nál kezdte, majd 1973-ban a Huracán élén megnyerte az argentin bajnokságot. 1974-ben vette át a nemzeti csapat irányítását, ám az 1982-es világbajnokságot követően távozott. Ezt követően a Barcelona vezetőedzője lett, ahol 1983-ban elhódította a Király Kupát. Később olyan neves csapatoknál dolgozott, mint az Atlético Madrid, a Boca Juniors, az Independiente, a River Plate és a Peñarol, emellett mexikói együtteseket is irányított.
Jerry West, aki az NBA ikonikussá vált logójának megtestesítője, június 12-én ünnepli születésnapját. Az egykori kosárlabdázó pályafutása alatt számtalan emlékezetes pillanatot szerzett, és a mai napig elismerik a sportágban betöltött szerepét.
86 év jutott a földön az 1960-as évek egyik legjobb amerikai kosárlabdázójának, akinek megbecsüléséről talán mindent elmond, hogy még játékospályafutása alatt róla mintázták az NBA ma is használt logóját. Játékosként 1960 és 1974 között, edzőként pedig 1976 és 1979 között állt a Los Angeles Lakers (érkezésekor még Minneapolis Lakers) alkalmazásában. 1972-ben bajnok volt és az All Star-gála legértékesebb játékosának választották, az 1969-es döntőben alulmaradtak a Boston Celticsszel szemben, de így is bezsebelte a finálé MVP-címét, ezen kívül 14-szer szerepelt All Star-mérkőzésen. Később dolgozott a Memphis Grizzlies, a Golden State Warriors és a Los Angeles Clippers vezetőségében is. Vezetőként nyolcszoros NBA-bajnok. A Hírességek Csarnokába NBA-játékosként 1980-ban választották be. A római olimpián aranyérmes csapat tagjait 2010-ben, a siker ötvenedik évfordulóján tüntették ki a Hall of Fame-tagsággal, majd később mint csapatvezető is bekerült a sportági szentélybe.
Kovács Péter, a neves tornász, aki a Kovács-szaltó feltalálója, június 22-én ünnepli születésnapját.
A nyújtóvas felett végrehajtott duplaszaltó, majd a visszafogás - ez az elképesztő elem először az 1979-es Európa-bajnokságon bűvölte el a nagyközönséget Kovács teljesítménye révén. Ő lett a névadója annak a szaltónak, amely új dimenziót nyitott a nyújtógyakorlatok világában. Kovács, aki pályafutása során szinte végig a Dunaújvárosi Kohásznál edzett, 1976-tól a magyar válogatott tagja volt. Az említett '79-es Eb-n ezüstérmet nyert, de sikerei nem álltak meg itt: a mexikói Universiadén korláton is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, míg az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmes lett a csapat tagjaként. 1982-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett edzői oklevelet, majd három évvel később az egri tanárképző főiskolán diplomázott testnevelőtanárként. Már sportolóként is elkezdett edzősködni Dunaújvárosban, majd 2003-ban Sopronba költözött. Sérülései miatt rokkantnyugdíjasként élt, de egy ideig még trénerként is aktívan részt vett a sportágban. 2014-ben kilencszeres magyar bajnokként bekerült a magyar tornasport halhatatlanjai közé, ezzel is megörökítve nevét a sporttörténelemben.
Balzsay Károly, az ökölvívás világában elismert mesteredző és szövetségi kapitány, július 30-án új mérföldkőhöz érkezett karrierjében.
Az egy héttel 75. születésnapja után, július 30-án elhunyt ökölvívó-mesteredző az MTK-nál kezdte edzői pályafutását, később a Budapesti Honvéd, a Kecskeméti SE és a KSI versenyzőinek felkészülését irányította. 2003-tól a Magyar Ökölvívó Szakszövetség szakedzőjeként dolgozott, 2004 és 2008 között a felnőttválogatott szövetségi kapitánya volt, 2008-ban Mesteredző életműdíjat érdemelt ki. Az edzősködés mellett a Testnevelési Egyetemen tanított, s a felsőoktatási intézmény 2020-ban mesteroktatói címmel tüntette ki. Idősebb Balzsay Károly pályafutása során edzője volt a kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes Gönczi Róbertnek, az Eb-ezüstérmes Erős Lajosnak és amatőrök között fiának, a később WBO-nál vb-címet szerző ifjabb Balzsay Károlynak, akinek profi pályafutása előtt Európa-bajnoki ezüstérem volt a legjobb eredménye.
Komora Imre augusztus 15-én született, egy nap, amely különleges jelentőséggel bír számára. Az év ezen időszaka mindig is a friss kezdetek és a vidám emlékek időszaka volt. Ezen a napon barátai és családja körében ünnepli születésnapját, tele nevetéssel és jókedvvel. Az augusztusi napfény melege és a nyár végének várakozása inspirálóan hat rá, és mindig új célok kitűzésére ösztönzi.
Pályafutását a szombathelyi Haladásban kezdte. 1961 nyarán került a Bp. Honvédhoz, ahol sportolói pályafutása végéig játszott. A kispestiekkel játékosként elért legnagyobb sikere a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése volt, 1964-ben. Kétségtelenül az volt pályafutása legeredményesebb idénye, hiszen harmadik lett az A válogatottal a spanyolországi Európa-bajnokság négyes döntőjében, és olimpiai bajnok Lakat Károly irányításával Tokióban. Klubjával bajnoki ezüstöt nyert, az MNK-győzelem mellett. Kétszer volt válogatott, másodszor 1968-ban, a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőben. 1972-es visszavonulása után is maradt a Honvédnál, ahol szakosztályvezetőként tevékenykedett, majd 1982 és 1986 között vezetőedző volt. Az eredmények a klubtörténet legsikeresebb edzőjévé emelték, három bajnoki címet nyert, egyszer a Magyar Népköztársasági Kupa győztese is lett. 1986 őszén három mérkőzésen töltötte be a szövetségi kapitányi posztot. Utána menedzserként segítette Détári Lajos pályafutását, majd a görög Olympiakosz technikai igazgatója volt (1989-1990). A kilencvenes években két periódusban ismét vezetőedzőként dolgozott (1997-1998, 1999), illetve a klubigazgatói tisztséget is betöltötte.
Sven-Göran Eriksson, labdarúgóedző
Az augusztus 26-án elhunyt svéd mester összesen tíz országban edzősködött karrierje alatt, és öt évig volt az angol válogatott szövetségi kapitánya, de dirigálta a mexikói, az elefántcsontparti és a fülöp-szigeteki nemzeti csapatot is. Pályafutása elején az akkor félprofi Göteborgot irányítva svéd bajnoki címet szerzett, két hazai és egy UEFA-kupát nyert. A Benficával háromszoros bajnok lett Portugáliában, három csapattal (Roma, Sampdoria, Lazio) is kupagyőztes lett Olaszországban, ahol két szuperkupa-serleget és egy bajnoki címet is szerzett a Lazióval. A rómaiakkal nemzetközi porondon is voltak sikerei: KEK-et és Európai Szuperkupát is nyert.
Gáspár Cecília, a női labdarúgó-válogatott korábbi csapatkapitánya
A bántóan fiatalon, életének 40. évében elhunyt labdarúgó öt bajnoki címet nyert nevelőegyesületével, a Feminával, mielőtt külföldre szerződött. Megfordult Csehországban, majd Németországba igazolt, ahol több kisebb siker mellett 2011-ben ezüstérmes lett a Bundesliga 2-ben az ETSV Würzburg csapatával. 2005 és 2011 között 28-szor lépett pályára a válogatottban, amelynek csapatkapitánya is volt. Rákbetegségben halt meg szeptember 9-én.
Juhász István szeptember 16
Az FTC örökös bajnoka, aki részt vett az 1968-as mexikóvárosi olimpián, a magyar válogatott aranyérmes csapatának tagja volt. Érdekesség, hogy a torna alatt repedt tüdővel lépett pályára, de ennek ellenére hat mérkőzés alatt egy gólt is szerzett. Pályafutása során a Ferencváros mellett csupán egy amerikai csapatban, a San Diegóban játszott, ám ezt követően, miután 13 évet töltött a zöld-fehérek színeiben, amelyek során több mint hat trófeát nyert. Négyszer hódította el a magyar bajnoki címet (1964, 1967, 1968, 1976), emellett háromszor nyerte meg a Magyar Kupát (1972, 1974, 1976), és az 1964/65-ös szezonban tagja volt a Vásárvárosok Kupáját elhódító Ferencvárosnak. Részt vett VVK- és KEK-döntőkben is. A nemzeti csapatban összesen 23 alkalommal lépett pályára, és a 1972-es Európa-bajnokságon Belgiumban a negyedik helyet szerezték meg. 1973-ban az Év labdarúgójának választották, 1999-ben pedig megkapta a Centenáriumi Aranydiplomát, amely a labdarúgás iránti elkötelezettségét és teljesítményét hivatott elismerni.
Otis Davis, a sprinter, aki kétszeres olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet, a sportág történetének egyik kiemelkedő alakja. Tehetsége és kitartása révén nemcsak a versenypályán, hanem a sport közösségében is maradandó nyomot hagyott.
Davis volt az első ember, aki 45 másodpercen belül futotta a 400 métert. Az 1960-as, római játékokon 400 méteren és a 4×400-as váltó tagjaként is aranyat nyert, pedig csak 26 éves korában kezdett versenyezni, és mindössze kilencszer futotta le az egykörös távot az ötkarikás játékok előtt.
Davis az amerikai légierő csapatában, majd az Oregon Egyetemen kosárlabdázott, utóbbinál ismerkedett meg az atlétikával, azon belül a magas- és távolugrással kezdte pályafutását, mielőtt a sprintszámokra váltott. A fiatal amerikai tehetségnek mindössze két évre volt szüksége az áttöréshez, Rómában pedig a német Carl Kaufmann-nal együtt 44.9 másodperc alatt értek be, így végül célfotó döntött a győzelemről. Két nappal később ismét az ő párharcukon múlt a 4×400-as váltó olimpiai bajnoki címe, Davis pedig újra felülmúlta német vetélytársát, ráadásul az amerikai váltó 3:02.2 perces világrekorddal diadalmaskodott. Otis Davis az olimpiát követő évben visszavonult, tanárnak, edzőnek és mentornak állt. Az 1996-os, atlantai olimpián tagja volt a fáklyaváltónak.
Salvatore Schillaci világbajnoki gólkirály szeptember 18
Az 1990-es világbajnokság olasz hőse és gólkirálya egy évvel korábban még a másodosztályú Messina csapatában futballozott. Az olaszországi torna kezdetén is még csak a Squadra Azzurra ötödik-hatodik számú csatáraként tartották számon, végül hat góllal lett gólkirály, de úgy, hogy szinte csak győztes gólt szerzett, például az Uruguay elleni nyolcaddöntőben, az írek elleni negyeddöntőben és az angolok elleni bronzmeccsen. Az 1990-es Aranylabda-szavazáson Lothar Mattheus mögött másodikként végző, egynyári csodának tartott támadó mindössze 16 válogatottságig jutott, és klubtrófeákkal sem lett teli a vitrinje, amíg a Messina után megjárta a Juventust, az Intert és a japán Júbilo Ivatát: "csak" egy UEFA-kupát (1989/90) és egy Olasz Kupát (1990) nyert Juvéval, valamint pályafutása utolsó évében egy japán bajnoki címet.
Pete Rose, a baseball világának egyik legvitatottabb alakja, akit hosszan tartó karrierje alatt a sportág egyik legnagyobb tehetségeként tartottak számon. A pályafutása csúcsán az ő nevéhez fűződik a legtöbb ütés rekordja, ami máig megdönthetetlennek tűnik. Azonban a dicsőség és a siker árnyékában sötét felhők gyülekeztek: a fogadási botrány, amely miatt a Major League Baseball véglegesen kitagadta őt a sportágból. Rose története nem csupán a tehetségről és a sikerről szól, hanem a választások következményeiről is, amelyek örökre megváltoztatták a baseball történelmét.
Szeptember 30-án, 83 éves korában távozott az élők sorából Rose, akit az észak-amerikai profi baseball-liga (MLB) történetének egyik legkiemelkedőbb személyiségeként tartanak számon. Játékosként 23 évet töltött a ligában, összesen pedig 26 évet, legnagyobb részt a Cincinnati Reds színeiben játszva. Három alkalommal emelhette magasba a bajnoki trófeát – kettőt a Reds csapatával, egyet pedig a Philadelphia Phillies-szel. 17-szer képviselte magát az All-Star gálán, és számos rekordot állított fel, melyek közül több a mai napig is megdönthetetlen. Többek között ő büszkélkedhet a legtöbb ütés rekordjával, valamint a legtöbb játszott és megnyert mérkőzéssel (1972) is az MLB történetében. 1984 és 1989 között edzői pályafutásra váltott, az első két évben játékos-edzőként tevékenykedett. Azonban botrányos ügyekbe keveredett, ami végül árnyékot vetett a hagyatékára. Azzal vádolták, hogy saját csapata mérkőzéseire is fogadott, így 1989-ben örökre eltiltották a sportágtól. 1991-ben a Hírességek Csarnokának tagjai úgy döntöttek, hogy soha nem fogják felvenni soraik közé, és ez a döntés azóta sem változott.
Johan Neeskens, a labdarúgás egyik kiemelkedő alakja, kétszeres világbajnoki ezüstérmes játékos, aki pályafutása során számos emlékezetes pillanatot szerzett a sportág szerelmeseinek.
A totális futball megálmodó holland válogatott kiemelkedő alakja, aki október 7-én, 73 éves korában Algériában távozott az élők sorából. A középpályás 49 válogatott mérkőzésén 17 gólt szerzett, és a 1974-es, valamint az azt követő világbajnoki döntőkig vezette az Oranjét, sajnos mindkét alkalommal alulmaradva: előbb a Német Szövetségi Köztársaság, majd Argentína ellen. 1976-ban az Európa-bajnokságon bronzérmet nyertek a rendező jugoszlávok legyőzésével. Pályafutása során olyan neves kluboknál játszott, mint az Ajax és a Barcelona, de karrierje végén több észak-amerikai csapatnál is megfordult. Két holland bajnoki címet és kupagyőzelmet szerzett, valamint részt vett abban a legendás Ajax csapatban, amely triplázott a BEK-ben, és megnyerte a két Európai Szuperkupát, valamint egy Interkontinentális Kupát is. A Barcelonával Király-kupa- és KEK-győzelmet ünnepelhetett. Edzőként Svájcban, Ausztráliában, Spanyolországban, Hollandiában, Törökországban és Dél-Afrikában tevékenykedett, emellett segédedzőként is hozzájárult a holland és ausztrál válogatott munkájához.
Károlyi Béla, a tornasport legendás alakja, aki világszerte elismert edzőként vált ismertté. Munkássága során számtalan tehetséges sportolót segített a csúcsra jutásban, és hozzájárult a torna sportág fejlődéséhez. Az ő irányítása alatt a tornászok nemcsak technikai tudásukat, hanem mentális felkészültségüket is jelentősen fejlesztették, így Károlyi neve a siker és a kiválóság szimbólumává vált.
A kolozsvári születésű edző, aki feleségével együtt felfedezte a román tornasport későbbi klasszikusait, 1981-ben elhagyta Romániát, hogy az Egyesült Államokban kezdjen új életet. Itt is világszerte elismert sikereket ért el. Kilenc versenyzője nyert olimpiai érmet, és összesen 15 világbajnoki címet hozott haza. Talán leghíresebb tanítványa, Nadia Comaneci, a sportág történetének első versenyzője volt, aki a 1976-os montreali olimpián maximális, 10 pontos értékelést kapott gyakorlatára. 1997-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába, ami méltó elismerése volt munkájának. Élete 82. évében, november 15-én Houstonban hunyt el.
Helmut Duckadam, a legendás kapus, aki a BEK-döntőben nyújtott kiemelkedő teljesítményével írta be magát a labdarúgás történetébe. Cselezős reflexeivel és bátorságával sokak szívét megnyerte, miközben csapata, a Steaua Bukarest, a csúcsra jutott. Az ő bravúrjai nem csupán a mérkőzés kimenetelét formálták, hanem a sportág iránti szenvedélyt is újraélesztették a szurkolók körében. Duckadam neve örökre összefonódik a futballnagyhatalmak közötti harcok emlékeivel.
A magyar határ közelében, Szemlakon, Arad megyében született Duckadam, aki kétségtelenül a román labdarúgás egyik legnagyobb kapuslegendája. 1986-ban, a Steaua Bucuresti színeiben, szinte egyedül állította meg a Barcelona félelmetes támadósorát a sevillai BEK-döntőben. A mérkőzés 0-0-s döntetlennel zárult a rendes játékidő és a hosszabbítás után, majd a tizenegyespárbajban Duckadam mind a négy katalán lövést bravúrral hárította. A döntő után sajnos véralvadási problémákkal diagnosztizálták, ami három év kényszerpihenőre ítélte. Visszatérése után már csak a másodosztályban játszott, végül 1991-ben vonult vissza a Vagonul Arad együtteséből. Pályafutása során megfordult a Constructorul és az UTA Arad csapatában is, a Steauával pedig nemcsak a BEK-trófeát, hanem két román bajnoki címet és kupát is nyert. Duckadam 65 éves korában, december 2-án hunyt el.
Neale Fraser, a tenisz világának egyik kiemelkedő alakja, december 2-án ünnepli életének és pályafutásának mérföldköveit. Fraser nem csupán a pályán nyújtott teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy számos fiatal teniszező inspirációját adta. Az ő neve összeforrt a sportág nagyságával és a verseny szellemével, ami örökre beírta magát a tenisz történelemkönyvébe.
Az ausztrál teniszlegenda, akit nemzeti hősként ünnepelnek, nem csupán Davis-kupa-kapitányként, hanem játékosként is kiemelkedő sikereket ért el. Egyesben három Grand Slam-trófeát szerzett: 1959-ben a US Open, majd 1960-ban Wimbledon és újra a US Open győzelmét ünnepelhette. Pályafutása során páros és vegyes páros versenyszámokban további 16 Grand Slam-győzelmet könyvelhetett el. A válogatott csapatával négyszer hódította el a Davis-kupát, majd 1970-ben átvette a szakmai irányítást, amelyet lenyűgöző 24 éven át gyakorolt. E periódus alatt a nemzeti csapat négyszer (1973, 1977, 1983, 1986) emelhette a magasba a Davis-kupa serlegét.
Rózsás Péter, a kétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, december 4-én ünnepli különleges teljesítményét és az elért sikereit.
A klubhűség megtestesítője 1954-ben, mindössze 11 éves korában csatlakozott a BSVC elődjéhez, a Vasútépítő Törekvéshez. Pályafutása alatt nem csupán játékosként, hanem (mester)edzőként, szakosztály-vezetőként és az asztaliteniszezők tiszteletbeli elnökeként is maradandót alkotott, egészen 2023. december 4-én bekövetkezett haláláig. Játékosként összesen 17 magyar bajnoki címet szerzett, csapatával 1963-ban BEK-győzelmet ünnepelhetett. Már 18 éves korában a válogatott tagjaként részt vett a pekingi világbajnokságon, ahol bronzérmet szerzett. Az Európa-bajnokságokon összesen öt érmet gyűjtött: három bronz és két arany, az egyik Lukácsné Máthé Sárával vegyes párosban (1964), a másik pedig Jónyer Istvánnal férfi párosban (1972). Ő volt az első magyar asztaliteniszező, aki mesterfokon elsajátította a pörgetést. Edzőként hat csapatbajnoki címet szerzett, és hozzájárult az 1980-as BEK-győzelemhez is. A Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagjaként is aktívan részt vett a sportág hazai fejlődésében, példát mutatva a következő generációknak.
