Advent üzenete Kozma atya tanítása szerint: Az ünnepi időszak nem csupán a várakozásról szól, hanem a lelki megújulásról is. Érdemes elmélyedni abban, mit is jelent számunkra ez az időszak, és hogyan formálhatja életünket. A belső csend és az önvizsgálat

Idén december 1-jén, vasárnap veszi kezdetét az adventi időszak. E jeles alkalomból emlékezzünk meg Kozma Imre atya tavaly megosztott gondolatairól, amelyek a várakozás és a lelki felkészülés fontosságát hangsúlyozzák. Az advent nem csupán az ünnepi készülődésről szól, hanem a belső béke és a remény kereséséről is, amely segít minket a mindennapi élet kihívásaiban.

A nemrégiben eltávozott Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke és irgalmasrendi szerzetes, tavaly a Ripost munkatársának részletesen kifejtette adventi üzenetét. Ezen gondolatok felidézésével szeretnénk méltó módon üdvözölni a karácsonyi várakozás varázslatos időszakát.

"Ahogyan tavaly adventkor Kozma Imre atya megfogalmazta: 'Elfeledtük, milyen édes érzés várni valamire, ami igazán fontos és szép számunkra. Ilyenkor a szívünket ünnepi díszbe öltöztetjük. Az adventi gyertyák meggyújtásakor egy rövid időre megállunk, hogy átéljük a várakozás örömét!'"

A várakozás nem csupán tétlenül eltöltött időt jelent, hangsúlyozta Kozma Imre atya. A karácsony igazi megtapasztalásához aktívan hozzájárulnunk kell, és Kozma atya nem a vásárlásokra vagy ajándékok halmozására utalt e szavakkal.

- mondta az atya. Említést nyert a köztévé Jónak lenni jó akciója is, de a szíve mélyén arra hívott minket, hogy legyünk egymás szolgálatára. Töltsük meg a világot jó cselekedetekkel, különösen azok iránt, akiknek az életében kevés a fény. Ne csak anyagi támogatással segítsünk, hanem nyissuk meg a szívünket egymás felé: figyeljünk, támogassuk és szeressük egymást.

Megosztotta velem egy emlékezetes élményét, amely egy ünnep előtti ételosztás kapcsán történt:

Az életről alkotott egyik legkedvesebb képem egy hajléktalan férfihoz kötődik. Éppen ételt osztottunk, amikor a sorra került. Felismertem őt, és a nevén szólítottam: Ferenc. A válasza meglepett: „Imre atya, nekem ne adjon ennivalót, mert a legnagyobb ajándék, hogy maga a nevemen szólít.” Szavaiból világossá vált, hogy számára ez a gesztus többet jelentett, mint maga az étel. Azáltal, hogy nevén neveztem, visszaadtam neki az identitását, amelyet talán már régóta elveszített. Sokszor nem is sejtem, kinek nyújtom a segítséget, de Ferenc emlékeztetett arra, hogy a név, a figyelem és a tisztelet sokkal értékesebb lehet, mint bármilyen anyagi javak.

- osztotta meg velünk élményét Kozma atya. Ő abban látta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat lényegét, hogy ez a szeretet közössége, nem csupán arról van szó, hogy segítik a bajban lévőket, a rászorulókat, hanem szeretik is őket. Ugyanígy, nem az számít, hogy milyen ajándékot veszünk a másiknak, hanem hogy szeretettel, figyelemmel fordulunk-e felé, tudjuk-e feltétel nélkül szeretni.

-intett Kozma Imre atya. Felhívta a figyelmet arra, hogy sok az idős, magányos ember, akiknek egy jó szó, egy látogatás többet jelent, mint másnak az értékes ajándék. S azért érdemes a legnagyobb áldozatot hozni, akiért mások nem hoznak áldozatot.