Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a keresztény közösségek különböző cserépdarabjait egyetlen, egységes hitben kell összevonni. Ezzel a gondolattal a pápa arra hívja fel a figyelmet, hogy a vallási sokszínűség ellenére a keresztények közötti egység és összeta
A tanulmányi úton lévő, keleti ortodox autokefál egyházak fiatal papjait és szerzeteseit fogadta csütörtökön délelőtt a pápa a vatikáni Szent Márta-házban. Beszédében - melynek szövegét átadta az audiencián - a keresztény igazságok harmóniájának szimbolikájáról beszélt, amelynek egyik példája az idén 1700 éves niceai hitvallás.
"Ó, milyen csodálatos és milyen lenyűgöző, ha a testvérek harmóniában élnek!" (Zsolt 122,1) - e szavakkal fejezte ki örömét Ferenc pápa, amiért az örmény, kopt, etióp, eritreai, malankár és szír ortodox egyházak fiatal papjai és szerzetesei, püspökeik kíséretében, látogatást tettek nála a Vatikánban. Ez már az ötödik tanulmányút, amelyet a Keresztény Egységtörekvés Dikasztériuma szervezett számukra, és hasonló látogatásokra került sor a katolikus papok számára is, beleértve az ecsmiadzini örmény katolikátus és a szír-malankár ortodox egyház képviselőit. A pápa mély háláját fejezte ki ezért a kölcsönös ajándékozásért, amelyet a katolikus és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai párbeszéd érdekében létrehozott nemzetközi vegyesbizottság kezdeményezett, hogy az igazság párbeszédét a szeretet párbeszédével gazdagítsa.
A mostani látogatásuk különleges jelentőséggel bír, hiszen idén ünnepeljük a niceai hitvallás 17. évszázados évfordulóját, amely minden keresztény számára a közös hit kifejezésének alapköve. A Szentatya beszédében a „szimbólum” fogalmát mélyrehatóan elemezte, kiemelve annak erőteljes ökumenikus aspektusait, amelyek hármas értelmezésben jelennek meg.
Teológiai értelemben szimbólumon a keresztény hit fő igazságainak együttesét értjük, amelyek egymást harmonikusan kiegészítik. Így nézve tagadhatatlan és semmi máshoz nem fogható a niceai hitvallás, mely szintetikusan beszél üdvösségünk misztériumáról.
A szimbólumnak egyháztani jelentése is van, ami az igazságokon túl egyesíti a hívőket. Az ókorban a görög symbolon a felismerést segítő mozaikdarab egyik felét jelentette. A szimbólum tehát a felismerés és a szeretetközösség jele a hívők között. Az egyes hívők hite szimbólum, mely teljes egységét csak a többiekkel együtt éri el. Szükségünk van tehát egymásra azért, hogy megvalljuk hitünket, ezért a niceai credo az eredeti változatában többes számot használ: "hiszünk". Tovább folytatva ezt a képet, azt mondhatjuk, hogy a még megosztott keresztények olyanok, mint a cserépedény darabjai, akik az egységet a közös hit megvallásában érhetik el. Hitünk szimbólumát úgy hordozzuk, mint cserépedénybe rejtett kincset (vö. 2Kor 4,7).
Így jutunk el a szimbólum harmadik, spirituális dimenziójához. Ne feledjük, hogy a Credo elsősorban egy dicsőítő ima, amely összeköt minket Istennel. Az Istennel való egység elkerülhetetlenül a keresztények közötti összetartozáson keresztül valósul meg, hiszen mindannyian ugyanazt a hitet osztjuk. Míg az ördög igyekszik megosztani minket, a szimbólum ereje éppen az egyesítésben rejlik. Milyen csodálatos lenne, ha minden alkalommal, amikor elmondjuk a hitvallást, egy közös érzés töltene el minket, minden rítusú kereszténnyel egyesülve! A közös hit megéléséhez pedig elengedhetetlen, hogy szeretettel forduljunk egymás felé - ezt hangsúlyozza a keleti liturgia a credo elimádkozása előtt. Kedves testvérek, azt kívánom, hogy jelenlétetek legyen a látható egységünk szimbóluma, miközben kitartóan törekszünk a teljes egység elérésére, amit Jézus Urunk oly hőn vágyott - buzdította végül a pápa a keleti ortodox papokat és szerzeteseket.
