Hangosan és dühösen kifejezni a véleményeteket nem szabad, hogy megfélemlítsen benneteket...

Több tízezer ember hónapokig tartó utcai jelenléte sem lenne garancia arra, hogy az Orbán-rendszer meghátrál, és visszavonja a gyülekezési törvény szigorítását (vagyis: a Pride betiltását). Az Orbán-rezsim eddig kizárólag akkor lépett vissza (netadó-demonstráció) vagy hátra (népszavazási kezdeményezés a vasárnapi boltzárról) az akaratától, ha nem érezte maga mögött (vagy propagandával előállíthatónak) a többséget (ez a populizmus alfája), vagy legalább az ország szűk felét. Amiből eddig rendre kétharmadot matekoztak ki. Most hazugságkampány nélkül is vélhető, hogy a választók sokasága által "bőrtangások blaszfémiájaként" azonosított Pride (jóval több annál) nem élvez elsöprő többséget (a "kevesebben tiltanák be, mint nem" aránypárban nincs meg a harcos szembeszegülés). De ez ügyben nem is többség kell a Fidesznek, hanem Magyar Péter megosztó kiállása, amivel csillapodhatna a Tisza sodrása. Persze a rogáni debilvideó és az Origo-hangulat (mondjuk: "Magyar a gyermekmegrontó homárok pártját fogja") így is meglesz.

A tüntetés egy hatékony eszköz a rendszerrel szembeni ellenszenv kifejezésére. Valójában az országunk tizenöt éve egy hatalmas, folyamatos tüntetésként is felfogható, hiszen számos alkalommal, rövidebb-hosszabb időszakokban, már megtapasztaltuk ezt. Egy korrupt és értelmetlen rezsim ellen fel kell lépni, és ezt nem csak célszerű, hanem szükséges is tenni. Sokadszorra hangsúlyozzuk: az Orbán-rendszer a hatalom monopolizálására törekszik, és az autokrácia megerősítése érdekében még a saját alaptörvényét is nap mint nap meggyalázza. Ennek a rezsimnek nem lehet jövője, a történelem sötét foltjai között kellene végeznie. A tiltakozás elengedhetetlen feladatunk. Azonban a már említett tízezrek kitartó utcai jelenléte jelenleg még hiányzik a képből.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat leváltására ne formálódna egy határozottan elkötelezett tömeg. A közvélemény-kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy egyre inkább megérkezett az a társadalmi réteg, amely hisz a változásban, és úgy tűnik, hogy a siker reményében egyesülnek egy közös cél érdekében. Ez a tömeg egy nagy tábor zászlaja alatt szerveződik, amely kulcsszerepet játszhat a kormányváltásban - kivéve, ha nem történik valamilyen alaptörvény-módosítás, amely a győzelmet kizárólag a "F betűs párt" számára tartaná fenn.

A Tisza sokféle közösségből áll, ugyanúgy, ahogy a 2010-es kormányváltást sem csak a nemzeti konzervatívok hozták létre, ezért Magyar Péternek komolyan kell vennie, hogy nem csak a jobboldalnak épít nemzetet.

Nehezen képzelhetjük el, hogy a tizenöt évnyi jogállami visszásságok után egy újabb Orbán születne a színen. Ha a célja nem csupán a Fidesz és támogatói eltüntetése lenne a politikai térképről (maradjunk a demokratikus keretek között), hanem ha valóban képes lenne érthetően és tisztán kommunikálni, inspirálva ezzel értelmes döntéseket, akkor máris jelentős lépést tenne a sokszínű közösség irányába, amit jobb híján nemzetnek nevezünk. (Ez nem idegenszívűség, csupán a megértés: Orbán nemzetfogalmába nem férnek bele azok, akik fenyegetést jelentenek a hatalmára, lásd a nemzeti ünnepen elhangzott, poloskás beszédet, és dr. Sulyok számára egy ingyenes értelmező szótár, amit akárhonnan elvihet.)

A Tisza folyó irányát megváltoztatnám.

Ma az a kérdés, hogy vajon szükség van-e a tüntetésekre, és problémát jelent-e, hogy Magyar Péter nem vesz részt bennük. A válaszom rövid és tömör: szükség van rá, és nem, nem probléma. Ezt sokan nem így látják, különösen a Tisza Párt körében. Raskó György agrárközgazdász például úgy véli, hogy Hadházy Ákos nem rendelkezik a megfelelő szónoki képességekkel ahhoz, hogy párton kívüli támogatás nélkül tömegeket meg tudjon mozdítani. Szerinte ő inkább magányos harcos, akit a rogáni kampánycsapat háttérből segít, hiszen az állami médiában folyamatosan bemutatják a hídfoglalások résztvevőit. A rendőrség viselkedése, amely látszólag nem avatkozik be, azt sugallja, hogy a hidak elfoglalása megengedett, hiszen ez egy demokratikus állam. Raskó szerint a kormányellenes indulatok valódi megjelenéséhez képest a részvétel csekély, és a dühös városlakók reakciója valójában a Fidesznek kedvez. Én viszont másként látom ezt a helyzetet, és szívesen vitatkoznék a felvetéseivel.

A kormány csupán illúziókat kergethet, amikor azt képzeli, hogy a keddi demonstrációk hevessége egyenlő a lakosság elégedetlenségével, és hogy csupán ezt a néhány ezer fős tömeget kell legyűrnie. Valójában azonban ennek éppen az ellenkezője igaz. A Karmelita kolostor falai között is tisztában vannak ezzel, és hamarosan minden eddiginél drámaibban fognak reagálni a helyzetre.

A tavasz beköszöntével olyan demonstrációk sorozata vár ránk, amelyek talán eddig soha nem látott méreteket öltenek. A Tisza hívei önként és lelkesen állnak majd sorba, hogy hangot adjanak elkötelezettségüknek. Ez a tömeg azonban nem csupán számokban mérhető; az esőzések következtében megtelt, roskadozó gátnak feszülő víztömeg erejével is bővül. Az összefogás nem csupán a számokban rejlik, hanem abban az elszántságban is, amely a természet védelmét szolgálja.