Harold James: Trump egy olyan küzdelembe lépett, amelynek kimenetele valószínűleg nem az ő javára fog alakulni.
Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy személyesen is találkozhasson Harold James egy olyan figura, akinek neve sokak számára ismerősen csenghet. Az ő életútja és munkássága számos területen nyújt példát az elhivatottságra és a tudományos kiválóságra. Az általa képviselt értékek és gondolatok inspirálóak, és hozzájárulnak a történelmi és társadalmi diskurzusok gazdagításához. Számos írása és kutatási eredménye új perspektívákat kínál, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni és értelmezni. Harold James tehát nem csupán egy név, hanem egy olyan szellemi örökség, amely tovább él a tudományos közéletben. professzorral! Október 7-én a Marriott Hotelben osztja meg velünk gondolatait. A jegyvásárlásra még van lehetőség, ne maradjon le erről az egyedülálló eseményről!
Oroszország úgy gondolta, hogy az energiafüggőség arra kényszeríti majd Európát, hogy az elfogadja az Ukrajna ellen 2022-ben elindított invázióját, és ez a számítása részben helyes volt: Európa nehezen válik le az orosz olajról. Ráadásul az energiaüzletek állnak Oroszország Indiával és Kínával való kapcsolatai javulásának középpontjában is, ami egy új Amerika-ellenes koalíció gazdasági alapját képezi.
Kína helyzete rendkívül erős, hiszen kézben tartja a stratégiai nyersanyagok ellátását és feldolgozását, különösen a ritkaföldfémek és más létfontosságú ásványok terén. A gallium és a germánium nem csupán a nem megújuló energiaforrásokat alkalmazó technológiákban, hanem a LED világítástechnikában, az optikai szálakban, valamint a nagy teljesítményű elektronikai eszközökben is alapvető szerepet játszanak. Az antimon, amelynek beszerzése szintén nagyrészt Kínához köthető, elengedhetetlen a csúcstechnológiás katonai berendezések előállításában, és jelentős szerepet tölt be tűzgátló anyagként is.
Donald Trump áprilisi "felszabadítási napi" vámbejelentésére reagálva Kína újabb szigorításokat vezetett be hét ritkaföldfém esetében, nevezetesen a szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium vonatkozásában. Miután a Trump-adminisztráció korábban nem mutatott különösebb érdeklődést e ritkaföldfémek stratégiai jelentősége iránt, a kereskedelmi háború több fronton is váratlanul visszafordulni kényszerült.
Az Egyesült Államok próbálta átvenni az orosz és kínai megközelítéseket, hogy felgyorsítsa az energiatermelést és jelentős közpénzforrásokat invesztáljon a ritkaföldfémek kitermelésének fejlesztésébe. Azonban mindezek az intézkedések nem mentesek a kihívásoktól és a potenciális problémáktól.
Bár az amerikai olaj- és gáztermelés rövid távon növekedésnek indult, hosszú távon elengedhetetlen, hogy új befektetéseket eszközöljenek a fúrások és csővezetékek fejlesztésébe. Eközben a nem szénalapú energiaforrások határköltségei folyamatosan csökkennek, ami miatt az energiavállalatok óvatosan mérlegelik, hogy érdemes-e további tőkéket a fosszilis energiaforrásokba fektetniük. Ez arra utal, hogy az Egyesült Államok jelenlegi törekvései ezen a területen valószínűleg csak átmeneti jelenség maradnak.
A ritkaföldfémek kitermelésének fejlesztése sokkal inkább indokolható, de az időbe telik. Az 1960-as évektől az 1990-es évekig a dél-kaliforniai Mountain Pass bánya volt a világ egyik fő ritkaföldfémforrása. Az elmúlt évtizedekben azonban csődbe mentek azok az amerikai cégek, amelyek belevágtak ebbe az üzletágba.
Az MP Materials, az Egyesült Államok legújabb ritkaföldfém-kitermelő vállalata, 2017 óta van jelen a piacon, és nemrégiben egy figyelemre méltó lépést tett a jövőjének biztosítása érdekében. A vállalat 400 millió dolláros tőkerészesedést biztosított a Pentagonnak, amelyhez egy vásárlási garancia is társult a kibányászott ásványokra. Bár a trumpi államkapitalizmus védelmében állhat a cég, a csőd elkerülésére tett erőfeszítések önmagukban nem elegendőek a hosszú távú sikerhez. Az MP Materials kulcsfontosságú fejlesztése, a 10X Facility, csak 2028-ban vagy azt követően kezdheti meg működését, így a vállalat előtt még hosszú út áll a stabilitás eléréséhez.
A Trump-kormányzat, a sürgető helyzetek nyomására, végső megoldásként a dollárt választotta, amely évtizedek óta megosztja a véleményeket. Még az 1960-as években Valéry Giscard d'Estaing, Franciaország akkori pénzügyminisztere, éles kritikát fogalmazott meg a zöldhasú globális dominanciájával kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy ez "túlzott kiváltságokat" ad az Egyesült Államoknak a nemzetközi gazdaságban. Jelenleg úgy tűnik, hogy Trump nem riad vissza a kiváltságok határainak feszegetésétől, még akkor is, ha ezzel olyan prioritásokat is veszélyeztet, mint a Fed függetlensége, ami hosszú távon alááshatja ezt a státuszt.
Az évek során kialakult hagyomány, hogy a nemzetközi valuták változó és instabil szerepét folyamatosan elemzik. A brit font évszázadokon átívelő dominanciájának hajnalán Walter Bagehot, a The Economist neves XIX. századi főszerkesztője megjegyezte, hogy a brit pénzügyi rendszer jellemzésének "legrövidebb és legpontosabb módja" az, ha azt "a gazdasági erő és a gazdasági kifinomultság páratlan szintézisének" tekintjük, amit "a világ valaha is tapasztalhatott".
A fent említett érvrendszer napjainkban is érvényes az amerikai dollárra. Ahogy azt a legutóbbi Nemzetközi Valutaalap által közzétett jelentés is alátámasztja, a dollár kétségtelenül a globális pénzügyi rendszer középpontjában foglal helyet. Azonban a kereskedelmi és pénzügyi folyamatok fejlődése nem egyenletes ütemű: míg a kereskedelem a termékek cseréjére épít, addig a pénzügyek csupán egy szolgáltatási platformot képviselnek. Ha egy ilyen platform működésében zökkenők lépnek fel, a cseréje könnyedén megtörténhet. A jelentős, vissza nem téríthető költségek sem állították meg Genova, Antwerpen vagy Amszterdam globális pénzügyi központként betöltött szerepének hanyatlását.
Ráadásul sokkal egyszerűbb és gyorsabb más országok számára, hogy alternatívákat fejlesszenek ki a dollárral szemben, mint hogy Amerika hirtelen felépítse saját ritkaföldfém-iparát. Csak egy pillantást kell vetnünk a világra, hogy észrevegyük azokat a valutákat, amelyek nem szenvednek hatalmas költségvetési gondoktól, magas hiányoktól és folyamatosan növekvő adósságteher alatt.
Emlékezzünk vissza a Facebook Libra projektjére, melyet egy sokkal stabilabb globális környezetben terveztek, hogy létrehozzanak egy blokklánc-alapú valutát, amelyet különböző nemzeti valuták kosarához csatlakoztattak volna. Noha ez a kezdeményezés gyorsan találkozott az Egyesült Államok és az Európai Unió ellenállásával, a technikai megvalósíthatóság szempontjából nem álltak fenn komoly akadályok.
Míg a múltban valószínűtlennek tűntek, hogy a dollárnak alternatívái - például az euró vagy a jüan - legyenek, a blokklánc lehetővé teszi a világvaluta régi álmának megvalósítását.
A Trump-kormányzat úgy látja, hogy a dollárhoz kötött stabilcoinok jelentősen fokozhatják az amerikai kincstárjegyek és kötvények iránti keresletet, ami lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy könnyebben teljesítse adósságszolgálati kötelezettségeit. Noha a legtöbb stabilcoin valóban a dollárhoz van kötve, egyetlen pénzügyi válság vagy annak csak a sejtegetése is elegendő lehet ahhoz, hogy más erős devizákra – mint az ausztrál, kanadai és hongkongi dollár, a norvég és svéd korona, valamint a svájci frank – épülő valutakosarak iránti érdeklődés megnövekedjen. Egy kreatív kibocsátó akár egy új szintetikus valutát is létrehozhatna, amelybe tiszta kriptovaluták is bekerülhetnének, sőt, a világ egyik legmegbízhatóbb monetáris alapjának számító arany is helyet kaphatna benne.
Trump mindenesetre türelmetlenül igyekszik bebiztosítani Amerika pozícióit a világban. Szereti a gyors eredményeket, és megveti a veszteseket. De annak ellenére, hogy országa bővelkedik tehetséges szakemberekben és leleményességben, egy olyan harcot választott, amelyet valószínűleg nem fog megnyerni. Erről a dollár globális szerepét fenyegető növekvő kockázatok fognak gondoskodni.
Harold James egy olyan figura, akinek neve sokak számára ismerősen csenghet. Az ő életútja és munkássága számos területen nyújt példát az elhivatottságra és a tudományos kiválóságra. Az általa képviselt értékek és gondolatok inspirálóak, és hozzájárulnak a történelmi és társadalmi diskurzusok gazdagításához. Számos írása és kutatási eredménye új perspektívákat kínál, amelyeket érdemes alaposan megvizsgálni és értelmezni. Harold James tehát nem csupán egy név, hanem egy olyan szellemi örökség, amely tovább él a tudományos közéletben.
A Princeton Egyetem történészprofesszora, aki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) múltjának szakértője. Számos könyvet írt, amelyek a két világháború közötti Németország, az IMF fejlődése, az európai monetáris unió és a globalizáció izgalmas kérdéseivel foglalkoznak. Munkái révén mélyebb betekintést nyújt a gazdasági és politikai események összefonódásába, valamint azok hatásaira a modern világban.
