Három évszázad hűséges szolgálat. Jubileumi ünnepséget tartott a csanálosi római katolikus plébánia.
Május első szombatján ünnepi ragyogásba burkolózott Csanálos római katolikus temploma, ahol püspöki szentmise keretében emlékeztek meg a templom felszentelésének háromszázadik évfordulójáról - számolt be a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye sajtóosztálya. A templom búcsúnapján, Szent Kereszt Megtalálásának ünnepén tartott megemlékezés nem csupán egy jeles esemény volt, hanem méltó főhajtás mindazok előtt, akik az elmúlt három évszázad során építették, ápolták, és hittel, szeretettel töltötték meg ezt a közösség szívének számító szent helyet.
Az ünnepség kezdetén Schönberger Jenő megyéspüspök a templom bejáratánál, a harangláb lábánál megáldotta azt a két emléktáblát, amelyek a templom háromszáz éves fennállására, valamint az egyházközség egykori templomépítő plébánosára, Holczer Jánosra emlékeznek. A templom külső falán található harmadik emléktábla a csanálosi plébánosok névsorát örökíti meg az utókor számára. A szentmise előtt a helyi költő, Sróth Ödön, erre az alkalomra írt versével ünnepi hangulatot teremtett, amely lélekemelő módon hirdette a község hitének állhatatosságát. A verset a beszámoló végén olvashatják el.
A szentmise előtt elhangzott ünnepi beszédében Tzier Ernő csanálosi plébános kiemelte, hogy a XVIII. század elején sváb családok telepedtek le a mai Németország területéről, bízva a jobb élet lehetőségében. Bár nem hoztak magukkal sok anyagi javakat, annál fontosabb lelki értékeket vitték magukkal: a család iránti hűséget, a munka becsületét, valamint az Istenbe vetett mély hitet. E törekvésükben gróf Károly Sándor is támogatóra lelt, aki szintén osztozott a térség jövőjével kapcsolatos ambíciókban. A kezdeti nehézségeket leküzdve az itt élők az Isten házának felépítésére is gondot fordítottak, így jött létre az a templom, amely immár 300 éve, bár nem a mai formájában, de megállja a helyét. A plébános emlékeztetett arra is, hogy a templom falai között nem csupán hálaadások és dicsőítő imák hangzottak el, hanem a megpróbáltatások idején is innen kértek irgalmat és erőt a hívek.
A szentmise bevezetésében a főpásztor felidézte, hogy a templom, amelyben most összegyűltünk, már 300 évvel ezelőtt kezdte meg metamorfózisát. Számos megpróbáltatáson átment, míg végül elnyerte jelenlegi formáját, és a hívek számára igazi otthonná vált. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy a katedrálisok építése nem csupán évek, hanem évtizedek, sőt évszázadok munkájának eredménye, amely mindig is türelmet és kitartást igényelt, hiszen "a templom nem pusztán egy építmény, hanem az élő hit, a szeretet és az önfeláldozás gyümölcse." Külön köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak e szent hely megőrzéséhez, legyen szó akár fizikai munkáról, adományokról vagy imádságról. A püspök emlékezett az elhunyt pápára is, és imát kért az új Szentatya választásáért, ezzel is kifejezve közösségünk összetartozását és hitünket.
Schönberger Jenő püspök homíliájában a templom és a Szent Kereszt mélyebb jelentőségét tárta fel a hívek előtt. Már ősidők óta az emberek vágynak a szent helyekre, hiszen a templom nem csupán egy építmény, hanem Isten jelenlétének, a hitnek és a közösségi összetartozásnak a szimbóluma. A püspök aggodalmát fejezte ki a keresztelések csökkenése miatt, és hangsúlyozta, hogy mindannyiunk feladata a lelki templom felépítése. A szentbeszéd második részében rámutatott arra, hogy bár a keresztet el lehet utasítani, az életünk keresztjeivel elkerülhetetlenül szembesülünk, hiszen azok mindig megtalálnak minket. A kereszt elfogadása nem csupán szükséges, hanem lelki gyógyulásunk kulcsa is. Krisztus keresztje nem csupán a szenvedés szimbóluma, hanem Isten szeretetének legmélyebb kinyilatkoztatása, amely által Isten közel kerül minden ember fájdalmához és küzdelméhez. A püspök hangsúlyozta, hogy nem elegendő csupán szemlélni a keresztet; hitünket meg kell vallanunk, és tanúságot kell tennünk róla. Sajnos a kereszt egyre inkább háttérbe szorul a közéletből. A keresztény ember küldetése, hogy bátran hirdesse hitét, ne szégyellje Krisztust, hanem örömmel kövesse őt. A kereszthordozás nemcsak saját magunk, hanem szeretteink és azok üdvössége érdekében is felajánlható áldozat. Zárásként a püspök közös imára hívott, kérve, hogy Krisztus Urunk adja meg nekünk a szükséges kegyelmet a keresztjeink viseléséhez.
A szentmise zárásaként ünnepélyes beszédek hangzottak el, amelyek mélyen érintették a hallgatóságot. Elsőként Francesca Dürkheim grófnő, a Károlyi család örököse, emlékezett vissza arra, hogy Csanálos volt az egyik első település, ahová őse, Károlyi Sándor svábokat hozott, mivel tisztában volt a svábok erős hitével és katolikus értékeikhez való ragaszkodásukkal. A Károlyi család azóta is hűen őrzi ezt a szoros kapcsolatot. Grófnő asszony édesapja, Károlyi Lajos példája is világosan tükrözi ezt az elkötelezettséget, hiszen végakaratában Kaplont választotta örök nyughelyéül. A történelmi kihívások ellenére a család mindig is támogatta a közösség életének alapvető intézményeit, mint például a templomokat, iskolákat és kórházakat. Francesca grófnő hangsúlyozta, hogy mindazok, akiknek lehetősége van segíteni, egyúttal kötelességük is, hogy mások javára cselekedjenek, ahogyan azt a család generációi is példázták.
Soltész Miklós államtitkár ünnepi beszédében két szimbolikus eseményt kapcsolt össze: Mindszenty József bíboros emléknapját és a csanálosi templom 300 éves jubileumát. Kiemelte, hogy Mindszenty vállalta a keresztet a magyarságért és a kereszténységért, ahogyan a sváb ősök is hittel és áldozattal vállalták új hazájuk építését. Méltatta a csanálosi közösség kitartását, amely a történelem viharai ellenére is templomot és iskolát épített, és számos papi és szerzetesi hivatást adott. Beszédében kitért arra is, hogy bár sok mindenről nem dönthetünk, az ima és a közös akarat mégis hatalmas erő, amely sorsfordító történelmi pillanatokban is képes irányt mutatni. Ezért imádkozni kell egy méltó egyházfőért, aki a béke, a hit és a keresztény alapok védelmezője lesz. Arra is buzdította a jelenlévőket, hogy közösségként imádkozzanak a megmaradásért, hivatásokért, keresztelésekért, és a magyarság hűséges megőrzéséért.
Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke ünnepi beszédében a csanálosi templom 300 éves jubileumát összekapcsolta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es béke történelmi jelentőségével. Bár a történészek máig vitatják a béke értelmét, az a tény, hogy három évszázad múltán itt él egy virágzó közösség, bizonyítja annak hasznát. Kiemelte a betelepített sváb ősök bátorságát és hitét, akik nyugatról kelet felé indultak új hazát kerestek. Ez ritka népvándorlási irány a történelemben. Beszédében hangsúlyt fektetett a régió templomszerető népére, akik a háborúk, a deportáció, a kivándorlás viszontagságai ellenére is kitartottak és hazatértek. Úgy vélte, ma ismét eljött az idő, hogy sokan visszavágynak a szülőföldjükre, ahol még őrzik az alapvető emberi értékeket. Köszönetet mondott a Károlyi családnak a templomért, és arra buzdított, hogy a fiatalokat is hasonló szellemiségben neveljük. Ha így teszünk, 300 év múlva is lesz, aki megtölti a templomokat, mert ezek az értékek túlélnek országokat és rendszereket.
Schupler Tibor, Csanálos polgármestere ünnepi beszédében szívből jövő köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik együtt ünnepelhetik a csanálosi templom 300 éves fennállását. Hangsúlyozta, hogy ez a jelentős jubileum nem csupán egy múltba tekintő esemény, hanem felelősség is: lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük hálánkat elődeink hitéért és kitartásáért, valamint hogy továbbvigyük az általuk ránk hagyott örökséget. Külön elismeréssel szólt Tzier Ernő plébánosnak, aki fáradhatatlanul dolgozott a templom történetét bemutató könyv megírásán. A polgármester kiemelte a közösség szerepét a vallási és kulturális értékek megőrzésében, megköszönve a magyar kormány támogatását, valamint a helyi lakosságnak is, akik hűségesen és becsülettel állnak ki hitük és közösségük mellett. Beszédét azzal a határozott üzenettel zárta, hogy a közösség tudatában van vállalásainak, és készen áll azok teljesítésére, hogy a jövőben is méltó módon ápolja hagyományait.
A zárszóban Tzier Ernő plébános kifejezte háláját a közösség tagjainak, akik hozzájárultak az ünnep megszervezéséhez, és köszönetét mondta a vendégeknek is a közös együttlétért. Rámutatott, hogy a három évszázados örökségünk nem csupán emlékezést igényel, hanem felelősséget is követel tőlünk. A hit, a templom és a közösség védelme mindannyiunk közös küldetése, amelyet együtt kell vállalnunk.
