Fedezd fel a magyar kertek rejtett kincsét: egy valódi csodanövényt, amely aranyat ér, mégis sokan gaznak tartják. - Agrárszektor
A világon körülbelül 12 000 különböző gyógyhatású növényfaj található, és hazánkban is 300-350 faj ismert, amelyeket a történelem során kisebb-nagyobb mértékben alkalmaztak gyógynövényként. A legismertebb, napi szinten használt körülbelül 30 gyógynövény mellett számos más növény is létezik hazánk területén, amelyek valamilyen gyógyító vagy egészségmegőrző hatással bírnak. A gyógynövények tudományos vizsgálata a népi gyógyászat hagyományaiból indult, hiszen sok olyan növény, amelyet évszázadok óta alkalmaztak különféle betegségek kezelésére, már klinikai kutatásokat is megélt. Ezeknél a növényeknél a gyógyhatás tudományos alátámasztást nyert, és ismertek a megfelelő kivonási eljárások, valamint a pontos adagolások is. Ám a gyógynövények kutatásának üteme gyakran lassabb, mint a szintetikus gyógyszereké, ami nagyrészt gazdasági tényezőkkel magyarázható.
A nagy gyógyszercégeknek a szintetikumok előállítása érdekük, hiszen a kutatásba és kísérletekbe fektetett összeg biztosabban megtérül, mintha egy növényi hatóanyagot vizsgálnak, ami utána sokkal szélesebb kör számára elérhető, így a profit is kevésbé biztos. Magyarország területén sok olyan növényfaj van, melyekről nem is gondolnánk, hogy gyógynövények. A természetvédelem és a fajok pusztulásának megakadályozása azért is fontos érdek, hiszen soha nem lehet tudni egy kipusztulás szélére került növényfajról, hogy mire lett volna jó, ha nem pusztult volna ki teljesen. Jó példa erre az erdélyi hérics, amiből hazánkban már csak nagyon kis területen élnek példányok. A mezőgazdasági területek növekedése mellett e növény egyedszámának a csökkenését az is eredményezte, hogy a lovak gyógyászatában nagy mennyiségben használták.
A mostani bemutatásra kerülő növényfajok gyógyászati értéke napjainkban már csökkent, és némelyik alkalmazása nem megfelelő dózisban akár veszélyeket is magában hordozhat. Mégis érdemes megemlíteni, hogy számos gyomnövény, vagy olyan növényi részek, amelyek a szemétben végeznék, korábban más célokra hasznosak voltak, vagy ma is rendelkeznek potenciális felhasználási lehetőségekkel.
A tarackbúza, mint évelő növény, szinte mindenhol fellelhető, ám amikor kertekbe telepszik, igazi problémát okozhat. Földalatti szára, a tarack, rendkívül agresszíven terjed, és még a legkeményebb talajrögöket is áttöri. Hosszúra nyúlik, számos oldalágat növeszt, és zöld leveles szárakat hajt, amelyek a talaj fölé emelkednek. A tarack színe sárgásfehér, belseje üres, vége pedig éles, hegyes formát ölt. Terjedelmes növekedési hajlama miatt, ha nem küzdünk ellene, pillanatok alatt elborítja a kertet. A megszabadulás tőle nem egyszerű feladat; elegendő, ha egy apró darabja a földben marad, és máris képes újjáéledni. Még ha a tarackbúza látható, föld feletti részeit teljesen eltüntetjük, és a föld alatti szárak 95%-át is eltávolítjuk, egy kis rügyecske, amely csupán néhány centimétert hagyott hátra, elegendő ahhoz, hogy a növény újra életre keljen.
A tarackbúza megszárított tarackjai a gyógyászatban rhizoma graminis néven szerepelnek, mely megfogalmazás nem pontos, hiszen nem gyökérről, hanem föld alatti szárról van szó. A tarack forrázatát székrekedésre, enyhe hashajtóként használja a népi gyógyászat. A nyálkahártyákat élénkebb működésre serkentőleg hat. Vizelethajtó, reumatikus bántalmak elleni, anyagcsere fokozó, hurutoldó teakeverékek alkotórésze, valamint húgyúti fertőzések, vesehomok esetén is hasznos lehet. Állatgyógyászatban a szarvasmarhának eledelül szolgáló zabbal vagy darával keverték apróra vagdalva. Hatóanyaga a tricin nevű polifruktozán egy szénhidrát vegyületek, emellett tartalmaz nyálkát és szaponint is nyomokban. Valamennyi A- és B-vitamin, kovasav, karvakrol, karvon és szilikát tartalma is van. Ősszel, vagy igen korán tavasszal, kizöldülés előtt szedendők a tarackjai, mert ekkor tartalmazzák a legtöbb hatóanyagot. A felszedett tarackot megmossuk, oldalgyökereitől megtisztítjuk, és vékonyan szétterítve megszárítjuk. Régebben teaként fogyasztották keverékek részeként.
A cseresznye- és meggyszáraknak számos jótékony hatása van, amelyeket érdemes kihasználni. Érdekes módon a botanikai elnevezés nem teljesen pontos, hiszen itt valójában a gyümölcs kocsányáról van szó, nem pedig a száráról. Ezek a szárak elsősorban nyálkaoldó és köptető tulajdonságaikról híresek, emellett pedig az emésztési problémák kezelésére is alkalmasak. Ezen kívül vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatásokkal is bírnak, így hathatós segítséget nyújtanak hólyaggyulladás, hólyaghurut, felfázás, sőt, akár vesehomok esetén is. Az ízületi betegségek és reumás fájdalmak enyhítésében is kedvező eredményeket produkálhatnak. Ezenkívül, ha enyhén magas a vérnyomásunk, szintén hasznosak lehetnek, de fontos hangsúlyozni, hogy a gyógyszeres kezelést nem helyettesítik. Teázáshoz érdemes szárított szárakat használni, mivel a friss változatok nem ajánlottak. A tea elkészítése során 5-10 perces főzetet célszerű készíteni, ami azt jelenti, hogy nem forrázatot, hanem lassú főzést alkalmazunk. Egy csipetnyi szár is elegendő egy csészényi ízletes ital előállításához. Általában nem önálló teaként, hanem inkább keverékek alkotórészeként szokás alkalmazni.
Gyakori alkotórésze a cukorbetegség hatásait enyhítő-, diétás és vizelethajtó teakeverékeknek. A népi gyógyászat a húgyutak bántalmai, vesehomok és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen használta. Foszfor tartalmánál fogva egyes hátgerinc panaszoknál előnyösen használható. Köhögés ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzték meg, és szüredékét cukorral vagy mézzel ízesítették, majd forrón adták a betegnek. A kukoricabajusz kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas vérnyomást is kezeltek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál. 3 dkg friss, vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főztek, szűrve, naponta három alkalommal 1-1 csészényit fogyasztottak belőle.
A szulák (Convulvulus arvensis) virágai bár vonzóak, mégis leginkább gyomnövényként ismertek, mivel gyors növekedésük révén könnyedén elnyomhatják a termesztett növényeket. Ezek a szívós növények képesek "megfojtani" a környezetükben lévő zöldségeket, mint például a burgonyát, paprikát vagy paradicsomot, és ráadásul számos vírus közvetítőiként is szolgálnak. Dús leveleik miatt más növények számára komoly konkurenciát jelentenek. Az Egyesült Államokban, ahol inváziós fajnak számítanak, egy korábbi felmérés szerint több mint 377 millió dolláros kárt okoztak egyetlen év alatt. Egy-egy szulák akár 600 magot is képes produkálni, amelyek csíraképességüket akár 30 évig megőrzik. A mechanikus gyomirtás sem egyszerű, mivel egy apró gyökérdarab is elegendő ahhoz, hogy újra hajtson. Ha megtelepszik egy területen, évente akár 3 métert is képes terjeszkedni sugárirányban, ha a magról történő szaporodást nem is számítjuk. A népi gyógyászatban a szulákot gyomor- és bélhurut kezelésére használták, sőt, nagyobb mennyiségben hashajtóként is alkalmazták. Azonban fontos megjegyezni, hogy túlzott adagolása kockázatokat rejthet.
A bojtorján (Arctium lappa) friss hajtásai nem csupán ízletes főzelékek alapanyagául szolgálnak, hanem gazdag tápanyagforrást is jelentenek. Élettani szempontból kiemelkedő réz-, vas-, mangán-, magnézium-, cink- és kalciumtartalmával, valamint B-vitaminokkal, továbbá C- és E-vitaminnal bőven ellátják a szervezetet. Emellett a bojtorján jótékony hatással van bizonyos bőrbetegségek kezelésére is, ami magyarázza, hogy bojtorján-kivonattal készült samponok is elérhetőek a piacon. Rendszeres fogyasztása segíthet megelőzni az érelmeszesedést, továbbá csökkentheti az infarktus és a magas vérnyomás kockázatát is. Érdekes módon ez a növény gyakran megjelenik kertekben gyomként, így nemcsak tápláló, hanem szívós növény is.
A fehér here (Trifolium repens) nem csupán egy közönséges növény, hanem egy igazi kincsesbánya a konyhában is. Zsenge levelei és illatos virágai bátran beilleszthetők salátákba, emellett pedig „vértisztító” tulajdonságokkal is rendelkezik. Segít enyhíteni a köhögést és javítja az emésztést, de érdemes óvatosan bánni vele, mivel túlzott fogyasztása egyeseknél vérrögképződést idézhet elő. Gyakori kerti gyomként a zöldséges ágyásokban is megjelenik, és a gyepfelületeken is gyakran találkozhatunk vele, mivel a fűnyírás nem tántorítja el. A madársóska (Oxalis ssp.) friss levelei szintén érdemesek a figyelemre, hiszen hatékonyan enyhítik a kisebb emésztési zavarokat. Savanykás ízük révén különösen üdítőek, és bőséges C-vitamint tartalmaznak. Azonban fontos megjegyezni, hogy virágzáskor a kalcium-oxalát szintje megnő, ami vesekőképződésre hajlamos egyéneknél problémákat okozhat. Tehát bár e növények ízletesek és jótékony hatásúak, mindig figyeljünk a mértékletességre!
Ez a gyomnövény széles körben elterjedt hazánkban, és apró termete miatt különösen nehezen irtható. Gyakran a kultúrnövények gyökereihez közel bújik meg, ami megnehezíti a kapás gyomirtást, mivel a mechanikai beavatkozások során könnyen kikerülik. Ráadásul a magjait gyors ütemben szórja, így a terjedése is szinte észrevétlenül zajlik.
A pitypang (Taraxacum officinale) egy rendkívül értékes növény, amely gazdag A-, B-, C- és D-vitaminokban, valamint ásványi anyagokban. Vízhajtó és étvágygerjesztő hatásai miatt kedvelt a természetgyógyászatban, továbbá a májra és az epehólyagra gyakorolt jótékony hatása miatt is alkalmazzák. A pitypang levelei virágzás előtt ízletes salátaként szolgálnak, míg a gyökerei teaként is elkészíthetők, vagy megpirítva és ledarálva pótkávéként fogyaszthatók. A színes virágok nemcsak szemet gyönyörködtető salátadíszt alkotnak, hanem régen a méz hamisításában is szerepet játszottak, hiszen cukorszirupot színeztek velük. Érdemes megjegyezni, hogy a virágszárban található tejnedv enyhén mérgező, azonban keserű íze miatt valószínűtlen, hogy valaki nagy mennyiséget fogyasztana belőle. A százszorszép (Bellis perennis) egy másik érdekes növény, amely szintén bájos megjelenésű, bár a vad változatai sokszor nem kívánatos gyomnövényként terjednek el a gyepekben. Levelei és virágszirmai nyersen és főve is fogyaszthatók, enyhe kesernyés ízük miatt étvágygerjesztő hatással bírnak. Ausztráliában gyakran készítenek belőle teát, amely segíthet különböző emésztőrendszeri és légúti problémák kezelésében, és gyulladásgátló tulajdonságai is ismertek. A bimbók savanyítva is eltehetők, így változatos ízélményt nyújtanak az étkezések során.
A fehér libatop (Chenopodium album) kertjeink gyakori gyomnövénye, de Észak-Indiában termesztett haszonnövény. Fiatal levelei ehetők. Magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet, de csak a zsenge, 20-30 centiméteres példányai alkalmasak erre, vagy később a már idősebb példányok épp növekedésben levő hajtáscsúcsai.
