Fedezd fel a magyar kertek rejtett kincsét: egy valódi csodanövény, amely aranyat ér, mégis sokan gaznak tartják - Agro Napló.
A kiskertekben is számos olyan növény bújik meg, melyekről nem is gondolnánk, hogy gyógynövények is, pedig azok. A gyógynövény kategória némiképp szubjektív. A csalán és a tarackbúza is gyógynövények, de ha rossz helyen vannak, akkor gyomok. A gyermekláncfű és a százszorszép is a gyepben gyomosítanak, de emellett vannak gyógyhatásaik.
A világon körülbelül 12 000 gyógyhatású növényfaj található, és Magyarországon is bőven fellelhető 300-350 olyan faj, amelyet a történelem során gyógynövényként hasznosítottak. A köztudatban elterjedt körülbelül 30 gyógynövény mellett hazánkban sok más növény is él, amelyek valamilyen gyógyító vagy jótékony élettani hatással bírnak. A gyógynövények tudományos vizsgálata a népi gyógyászatból indult, hiszen számos, évszázadok óta alkalmazott növény esetében már végeztek klinikai kutatásokat. Ezeknél a fajoknál a gyógyhatás tudományosan bizonyított, és a megfelelő kivonási módszerek, valamint a pontos adagolás is ismertté vált. Ennek ellenére a gyógynövények kutatása nem halad olyan ütemben, mint a szintetikus gyógyszereké, ami gazdasági okokból fakad.
A nagy gyógyszercégek érdeke, hogy a szintetikus gyógyszerek előállítására összpontosítsanak, hiszen a kutatásra és fejlesztésre fordított befektetések sokkal biztosabb hozamot ígérnek, mint egy növényi hatóanyag vizsgálata, amely sokkal szélesebb közönség számára lenne hozzáférhető. Ezáltal a profit is sokkal kevésbé garantált. Magyarország gazdag növényi sokszínűségében számos olyan faj található, amelyről talán nem is sejtjük, hogy gyógynövényként funkcionálhatna. A természetvédelem és a fajok megóvása rendkívül fontos, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy kipusztulás szélére került növényfaj milyen potenciális gyógyító tulajdonságokkal rendelkezett volna, ha megmaradt volna. Erre remek példa az erdélyi hérics, amelyből hazánkban csupán néhány kis területen találhatók meg példányok. A mezőgazdasági területek bővülése mellett e növény számának csökkenését az is hozzájárult, hogy a lovak gyógyászatában széles körben alkalmazták.
A most bemutatott fajok gyógyászati jelentősége napjainkban már kisebb, és némelyik használata nem megfelelő dózisban veszélyeket is rejthet. Ennek ellenére jó tudni, hogy néhány gyom, vagy olyan növényi részek, melyek hulladékként a kukában kötnek ki, másra is használatosak voltak korábban, vagy ma is alkalmasak lennének valamire.
A tarackbúza egy évelő növény, amely széles körben elterjedt, de amikor a kertekbe betelepül, komoly gyomnövényként jelentkezik. Földalatti szára, a tarackja, rendkívül agresszívan terjed, képes áttörni a szilárd talajrögöket, és hosszúra nyúlik, miközben számos oldalágat és vékony gyökérszálakat fejleszt. A föld felett zöld, leveles szárakat bontogat. A tarack színe sárgásfehér, belseje üres, míg a vége éles és hegyes. E növény terjedésének gyorsasága miatt - ha nem vesszük komolyan - pillanatok alatt elborítja a kertünket. Megszabadulni tőle nem könnyű feladat, mivel ha csupán egy apró darabja is a földben marad, azonnal képes újra növekedni. Még ha a tarackbúza teljes föld feletti részét elpusztítjuk is, és a föld alatti részének akár 95%-át eltávolítjuk, egy pár centis gyökérdarab és egy rügy elegendő ahhoz, hogy a növény újból életre keljen.
A tarackbúza szárított tarackjai a gyógyászatban rhizoma graminis néven ismertek, de ez a kifejezés félrevezető, mivel valójában nem gyökérről, hanem föld alatti szárról van szó. A népi gyógyászatban a tarack forrázatát székrekedés kezelésére alkalmazzák, mint enyhe hashajtót. Ezen kívül serkenti a nyálkahártyák működését, így vizelethajtó hatással bír. Hasznos lehet reumatikus problémák, anyagcsere-fokozás, valamint hurutoldó teakeverékek alkotórészeként is, továbbá segíthet húgyúti fertőzések és vesehomok esetén is. Az állatgyógyászatban a tarackbúza apróra vágott formáját a szarvasmarhák takarmányaként zabbal vagy darával keverve használták. A tarack fő hatóanyaga a tricin, ami egy polifruktozán, de emellett nyálkát és szaponint is tartalmaz kis mennyiségben. A növény gazdag A- és B-vitaminokban, kovasavban, karvakrolban, karvonban és szilikátban is. A legnagyobb hatóanyagtartalommal ősszel, vagy korán tavasszal, a kizöldülés előtt érdemes gyűjteni a tarackokat. A betakarított növényeket alaposan megmossuk, megtisztítjuk oldalgyökereiktől, majd vékony rétegben szárítjuk meg. Régebben gyakran teaként fogyasztották különböző keverékek részeként.
A cseresznye- és meggyszárak számos jótékony hatással bírnak, és érdemes megemlíteni, hogy a megnevezés nem teljesen pontos, mivel itt valójában a gyümölcs kocsányáról van szó. Ezek a növényi részek elsősorban nyálkaoldó és köptető tulajdonságaikról ismertek, de emésztési problémák kezelésére is alkalmazhatóak. Ezen kívül vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatásuk is figyelemre méltó, ezért gyakran használják hólyaggyulladás, hólyaghurut, felfázás, sőt még vesehomok esetén is. Az ízületi betegségek és reumás fájdalmak enyhítésében is segíthetnek. A mérsékelten magas vérnyomás kezelésében is hasznosak lehetnek, de fontos, hogy a gyógyszeres kezelést nem helyettesítik. Ha teát szeretnénk készíteni belőlük, érdemes szárított szárakat választani, nem pedig frisseket. A megfelelő elkészítéshez 5-10 perces főzetet ajánlott készíteni, amihez elegendő csupán egy csipetnyi szárat használni egy csészényi tea elkészítéséhez. Általában inkább keverékek részeként szokás alkalmazni őket, nem önálló teaként.
A cukorbetegség tüneteinek enyhítésére, diétás célokra és vizelethajtó hatású teakeverékekben gyakran megtalálható összetevő a kukoricabajusz. A népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazták a húgyúti problémák, vesehomok és hólyaghomok kezelésére, valamint a cukorbetegség elleni küzdelemben is. Foszfor tartalmának köszönhetően egyes hátgerinc problémák enyhítésében is jótékony hatással bír. Köhögés esetén a kukoricabajuszt gyakran kukoricaszemekkel együtt főzték, majd a készítményt cukorral vagy mézzel édesítették, és forrón kínálták a betegeknek. A kukoricabajusz enyhén élénkítő hatással rendelkezik, ezért májelégtelenség és magas vérnyomás kezelésére is használták. A kukoricabajuszból, valamint a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek gyógyulásában is. A teakeverék elkészítéséhez 3 dkg friss vagy szárított kukoricabajusz szükséges, amelyet 1 liter vízben 1-2 percig kell főzni. A leszűrt italt naponta háromszor 1 csészével érdemes fogyasztani, hogy a kívánt jótékony hatásokat elérjük.
Az apró szulák (Convulvulus arvensis) virágai, bár szemet gyönyörködtetőek, leginkább gyomnövényként ismertek, mivel gyors növekedésük révén könnyedén "megfojthatják" a termesztett növényeket. Ezen kívül számos zöldségfajta, mint például a burgonya, paprika és paradicsom, vírusos megbetegedéseinek köztes gazdájaként is funkcionálnak. Sűrű, zöld leveleik elnyomják a körülöttük lévő növényeket, így jelentős versenytárssá válnak a mezőgazdaságban. Az Egyesült Államokban, ahol inváziós fajnak minősül, egy korábbi kutatás alapján évente több mint 377 millió dollárnyi kárt okoz. Egyetlen egyed akár 600 magot is kibocsáthat, amelyek közel három évtizedig megőrzik csírázási képességüket. A mechanikai gyomirtás sem egyszerű feladat, mivel egy apró gyökérdarabból is képes újra kihajtani. Amint megjelenik egy területen, a magról történő szaporodás mellett a vegetatív szaporodás révén évente 3 métert is képes elfoglalni sugárirányban. A népi gyógyászatban a gyomor- és bélhurut kezelésére alkalmazták, sőt, nagyobb adagokban hashajtóként is használták. Azonban fontos megjegyezni, hogy a túlzott mennyiségű alkalmazás kockázatokat rejthet.
A bojtorján (Arctium lappa) friss hajtása ízletes főzelék alapanyagául szolgálhat. Nemcsak kulináris értéke figyelemre méltó, hanem gazdag ásványi anyag tartalma is, hiszen jelentős mennyiségben tartalmaz réz, vas, mangán, magnézium, cink és kalciumot. Ezen kívül bővelkedik B-vitaminokban, valamint C- és E-vitaminnal is gazdagítja táplálkozásunkat. Különösen hasznos lehet bőrproblémák esetén, hiszen a bojtorján kivonatát gyakran alkalmazzák samponokban, hogy enyhítsék a bőr irritációját. Rendszeres fogyasztása hozzájárulhat az érelmeszesedés megelőzéséhez és csökkentheti az infarktus, illetve a magas vérnyomás kockázatát is. Érdemes megjegyezni, hogy ez a növény gyakran megjelenik kertekben gyomként, de nemcsak a konyhában, hanem a gyógyászatban is érdemes felfedezni.
A fehér here (Trifolium repens) zsenge levelei és virágai remekül illeszthetők salátákhoz, ráadásul jótékony "vértisztító" hatással bírnak. Ezen kívül köhögéscsillapító tulajdonságuk is van, és segítik az emésztést, azonban érdemes óvatosan bánni vele, mivel túlzott fogyasztása egyes embereknél vérrögképződést idézhet elő. Gyakran előfordul a kertekben, és előszeretettel telepszik meg a zöldséges ágyásokban, valamint a gyepfelületeken is, ahol a nyírás nem gátolja a növekedését. A madársóskák (Oxalis ssp.) friss levelei szintén hasznosak lehetnek, főleg enyhébb emésztési problémák esetén. Savanykás ízük mellett jelentős mennyiségű C-vitamint tartalmaznak. Fontos azonban figyelni, hogy virágzáskor a bennük található kalcium-oxalát szintje megemelkedik, ami problémát okozhat a vesekőképződésre hajlamos egyének számára.
Ez a gyomnövény a leggyakoribbak közé tartozik, és kis méretének köszönhetően különösen nehezen eltávolítható. A kultúrnövények tövéhez való közelsége megnehezíti a kapás gyomirtást, hiszen ott a mechanikai beavatkozás nem mindig hatékony. Ráadásul, gyors magtermelésével könnyedén terjed, így még nagyobb kihívást jelent a kontrollálása.
A pitypang (Taraxacum officinale) egy sokoldalú növény, amely gazdag A-, B-, C- és D-vitaminokban, valamint ásványi anyagokban. Főbb jellemzői között szerepel vízhajtó és étvágygerjesztő hatása, valamint jótékonyan hat a májra és az epehólyagra, ezért gyakran alkalmazzák gyógyászati célokra. A virágzás előtt szedett levelek kiválóan illenek salátákba, míg a gyökerekből ízletes tea készíthető, vagy akár megpörkölve és ledarálva pótkávéként is fogyaszthatók. A pitypang élénk sárga virágai nemcsak saláták díszítésére szolgálnak, hanem a méz hamisításához is felhasználták őket, hiszen a cukorszirup színét ezzel a növénnyel sárgították. A virágszárban található tejnedv mérgező hatású lehet, de keserű íze miatt valószínűtlen, hogy valaki belőle olyan mennyiséget fogyasszon, ami súlyos problémákat okozna. A százszorszép (Bellis perennis) szintén figyelemre méltó, hiszen nemcsak vadon termő, hanem számos kertészeti változata is létezik. A növény levelei és virágai nyersen vagy főzve is fogyaszthatók, enyhe kesernyéjük miatt étvágygerjesztő hatással bírnak. Ausztráliában teaként fogyasztva különböző emésztési és légúti panaszok enyhítésére használják, és gyulladáscsökkentő tulajdonságai is ismertek. A százszorszép bimbója savanyítva is eltehető, így télen is élvezhetjük a természet ízeit.
A fehér libatop (Chenopodium album) nemcsak a kertekben előforduló gyakori gyomnövény, hanem Észak-Indiában értékes haszonnövényként is termesztik. A fiatal levelei ízletesek és táplálóak, hiszen gazdag kalciumban, vasban és fehérjében. Ezzel a tulajdonságával a spenóttal is felveheti a versenyt, de csak a zsenge, 20-30 centiméteres példányai számítanak alkalmasnak a fogyasztásra. A későbbiekben a már idősebb növények friss hajtáscsúcsai is felhasználhatóak, így változatos lehetőségeket kínál a konyhában.
