Tudtad, hogy van egy zöldség, amely inspirálta József Attilát?
Ha valaki köd havának 13-dik napján jeruzsálemi articsókából készült égetett bort iszogat egy dél-amerikai bennszülött társaságában, az talán nem is tudja milyen közel jár a csicsókához. Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy megártott nekem a fent említett ital, megígérem, hogy rövidesen mindenre fény derül. Már csak azért is, mert a "ja, az a ronda göcsörtös izé a piacon?"-élményt adó növényünk latin neve magyarra fordítva annyit tesz, mint "napvirággumó".
A csicsóka legközelebbi rokona tényleg a napraforgó, képek alapján - míg utóbbi jellegzetes tányérja ki nem fejlődik - akár össze is lehet őket téveszteni. Első magyar nyelvű tudományos leírása pont ezt a hasonlóságot taglalja, "Patada földi alma" néven. Utóbbi azt sugallja, mintha a krumplival tévesztették volna össze (ami egyébként a népnyelvben sokszor valóban megtörtént később), csakhogy 1664-ben még nem volt mivel összekeverni, a leendő versenytárs ezen a tájon ugyanis még nem szerepelt az ehetők listáján. A tényleges kavarás azonban ma is megesik, igaz nem nominológiai, hanem gasztronómiai értelemben: a tányéron már igencsak jó a kombináció!
Talán ezek a hatások inspirálták József Attila írói lelkületét is:
"Ha föld volnék, mit kapás vénje tört, / csicsókás volna az a krumpliföld."
Kép: 123RF
A 1600-as évek eleje egy különös és izgalmas időszakot jelöl, amely egy üstököshöz hasonlóan indult, majd később sok viszontagság és meglepetés kísérte pályafutását. E felfedezésig alig hatvan évet kell visszautaznunk Kanadába, ahol egy francia felfedező, egy igazi úriember, figyelmesen jegyzi fel, hogy mit termelnek a rézbőrűek földjén. Az őslakosok, akik már évezredekkel korábban megismerték ezt a növényt (valószínűleg őshazája a Mississippi mentén keresendő), "hxibenek" néven emlegették. Ezen kívül, amellett hogy ízletes falatként fogyasztották,
A béke szimbólumának tekintették, és szent szertartásaik során ennek megfelelően használták.
Ha az ízek világáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az Óhazába való érkezése olyan volt, mint egy varázslatos csodaszeré, ami az articsókához hasonlóan megmentette az éhező újvilági telepeseket. Ezzel a nyitó mondattal máris letudtuk a szükséges bevezetőt, és ha a történeti „arcsicsóka” változatára tekintünk, talán ez a magyarázat sokkal jobban rávilágít a hivatalos magyar elnevezés eredetére, mint a tudományos magyarázatok rücskös részletezése.
De honnan ered ez a megnevezés, amikor e nagyszerű táplálékhoz semmi köze sincs a Közel-Kelethez? Az elfogadható magyarázatok szerint az olasz "girasole" (ami napraforgót jelent) helyi kiejtése éppen úgy hangzik, mintha a három vallás szent városáról beszélnének. De a félreértések sora ezzel még nem ér véget: amikor Európába érkezett, egy másik érdekes látogató - egy indián - is partra lépett, és a közös földrészen való jelenléte elegendő volt ahhoz, hogy sok nyelvben a brazil tupinambá törzs neve adják a "hogyan szólítsalak?" kérdés alapját.
Kép: 123RF
Az első helyi termelők, köztük egy holland lelkész, aki egy tágas botanikus kerttel együtt húszezer soros költeményt írt, hamar ráébredtek, hogy a vetés egyszerű feladat, de a megszabadulás tőle már korántsem az. E tekintetben a földalatti indái révén - ahogy a név is sugallja - a tarackkal vetekedhet. Ahogy a magyar közmondás tartja: "Szaporodik, mint a csicsóka!" A népi emlékezet szerint mindössze annyira volt szükség, hogy egy faluban a földesúr a patak partjára ültette, és onnantól a víz már magához vonzotta. Könnyedén elvadul, és képes különböző formákban megjelenni, sőt, akár dísznövénnyé is válhat! Meg kell említenem, hogy a legkevésbé kedvelt "rokona" a parlagfű, amelynek inváziója sokak számára komoly fejtörést okoz.
A francia köztársaság eseményei között a Brumaire hónap közepére eső nap kiválasztása nem csupán egy véletlen, hanem egy tudatos döntés eredménye. Ez a különös időszak a mezőgazdasági munkák szempontjából is jelentős, hiszen októberben egyszerre lehet ültetni és felszedni a termést. Januárban pedig azért érdemes foglalkozni a Brumaire-rel, mert ez az időszak nemcsak a múlt emlékét idézi, hanem lehetőséget ad arra is, hogy megvizsgáljuk a természet ciklikusságát és az emberi tevékenységek hatását a környezetünkre.
A talaj mélyén bújik meg, ahol a tél fagyos ölelése sem tudja megsemmisíteni; a zord időjárás próbáit bátran kiállja.
Tehát ilyenkor is van szezonja! Azonban a pincében, spájzban vagy tárolóhelyen már érzékenyebbé válik a vékony héja miatt.
Kép: 123RF
Visszatérve a szókavalkádra: nagyjából 200 (!) főbb elnevezését összesítették, ezek pedig hűen tükrözik sokszínűségét, illetve egyszer sikeres, máskor parkolópálya életét. Londonban feljegyezték róla: hol királynő, hol pedig megvetés tárgya. Becézik szarvasgombának, aztán pedig alázzák ló- vagy sertéstápnak. Van, hogy a magyar tótrépának mondja, a szlovák ugyanakkor a "dió"-t használja; egy helyütt az árpa, másutt a pocok adja az előtagot. Játékosan csókapityóka - dalocska is van belőle: "Csípi csóka, csicsóka, / fészket rakott a csóka"...
A gyermekkor ízeit idézheti fel, ahogy Móra Ferenc mesélte: "az egyik ház udvarán csicsókával tömték meg az ingem derekát." Ugyanakkor az ínycsiklandó élvezetek palettáján elit éttermek kínálatában is megjelenhet, mint a libamáj, fésűkagyló vagy éppen a homár. Saláták, köretek, ropogós chips és számtalan nyers vagy hőkezelt finomság születik belőle – máskor pedig harsány szavakkal hívják fel a figyelmet a szélkeltő tulajdonságaira. A szépségipar is felfedezte értékeit, de óvatlan használat esetén akár csúf következményekkel is szembenézhetünk, ha a belőle készült italokat túlzásba visszük.
Lehet édesítőszer alapanyaga vagy benzinpótléké, de borulhat rá időszakonként a feledés homálya is.
A népi gyógyászatban régóta alkalmazzák a kelések kezelésére, míg a modern orvoslásban a civilizációs betegségek, például az elhízás, magas vérnyomás és cukorbetegség kezelésére ajánlják. Érdekes módon, a középkorban néhányan még a lepra kialakulásával is összefüggésbe hozták.
Kép: 123RF
A XIX. századi Magyarországon heves szakmai diskurzus bontakozott ki a csicsóka körül: az egyik tábor méltatlannak bélyegezte a termesztésre, míg a másik egyenesen minden reménységét erre a zöldségre helyezte, a burgonya helyett. Végül ez az utóbbi irányzat győzedelmeskedett, és a csicsóka kiszorította a burgonyát a népszerűségből – mintha csak egy disznó túrná fel a csicsókát! Az idő múlásával azonban a csicsóka annyira háttérbe került, hogy már csak ritkán észlelhető, legfeljebb a "szegények krumplijaként" emlegetik. Hasonló hegy- és völgyjárások után a franciáknál azonban teljes fordulat állt be: ma már a csicsóka az, amelyik diadalmaskodik! Hiszen mit is mondott a történet szerint az éhes közlegény Napóleonnak, amikor az a tányérjába kóstolt?
"Ha császárként élsz, élvezd a fácány ízét, de ne merj hozzányúlni az én ínycsiklandó sült csicsókámhoz!"
A szegedi példa nyomán számos kreatív módon használható fel, hiszen télire savanyítva remekül eláll, de akár szörp alapanyagaként is megállja a helyét. Készíthetünk belőle ízletes krémlevest, pürét, tócsnit, vagy akár rakott ételt is, tojással és kolbásszal gazdagítva. Turmixital formájában vagy szószként is megcsillogtathatja tudását, sőt, lisztként vagy daraként is megállja a helyét! Az érzékeny természetét főzés közben is tapasztalhatjuk: "A víz alig forr fel, máris meglágyul" – olvashatjuk A tapasztalt konyhakertész című könyvben, megjelent 1834-ben. De ha vékony karikáit sóval, borssal, szerecsendióval és vajjal sütjük össze, akkor egy egészen új ízélmény vár ránk, és a világ kereke is másképp forog...
Kép: 123RF
Tolnai Ottó, a vajdasági irodalom egyik kiemelkedő alakja, műveiben az étkezés szimbolikáját mesterien alkalmazza: "az én verseim is kötöttek, csicsókához kötöttek voltak". Ugyanakkor nem állja meg a helyét az a tévhit, miszerint az eperjesi kerület települése, Csicsóka, a gumók tiszteletére jött volna létre. Talán a neve a közeli patakra utal, amely szintén Csicsóka néven ismert? Vagy inkább a múltban itt található Csicsvai vár uradalmához köthető? A néphit szerint e falak között őrizték a hazugságok könyvét, amelybe minden hamisságot bejegyeztek. Vajon ez lenne az igazság? Vagy csupán egy újabb, a "sárgarépa, csicsóka; az is mindjárt egy nóta" típusú mese?
Ezt csak az képes eldönteni, aki tudja, hogy a csicsvara az most a császármorzsa egy változata, vagy egy teljesen más étek!
