Jubileumi koncertje alkalmából izgalmas interjút adott nekünk Ganxsta Zolee, amelyben megosztotta gondolatait a zenei pályafutásáról és az ünneplés jelentőségéről.

A jubileumi koncert apropóján lehetőségünk nyílt egy exkluzív interjúra Ganxsta Zolee-val.

A balhés gengszterkarakter, a maffiaszerepekről ismert frontember, és a lányos apuka, aki mindennél büszkébb Zoéra, mind-mind egy személyben Ganxsta Zolee. Beszélgetni vele igazi élmény: közvetlen, nyílt és őszinte. Feleleveníti a rap világának mai állapotát, kíméletlenül megosztja a véleményét a hitelességről, a Kartel titkos receptjéről és bármilyen más témáról, ami csak felmerül a beszélgetés során. Nincs köntörfalazás, csak a tiszta igazság, ami igazán különlegessé teszi az interakciót.

Ganxsta Zolee egy igazi kultikus figura a magyar zenei életben, aki a rap és hip-hop műfajban szerzett hírnevet. Karrierje során egyedi stílusával és karakteres előadásmódjával sok fiatalhoz eljutott, és a magyar underground zene egyik meghatározó alakjává vált. Szövegei gyakran tükrözik a társadalmi problémákat, a mindennapi élet kihívásait, miközben erőteljes kritikát fogalmaznak meg a körülötte zajló világról. Számomra ő nem csupán egy előadó, hanem egy hang, aki bátran vállalja a véleményét és a saját tapasztalatait.

Ha nem tud rólam, akkor valószínűleg egy távoli galaxisban, a Hold árnyékos oldalán nőtt fel. Kíváncsi lennék, nézi-e a Kékfényt? Mert én szinte a műsor állandó szereplője vagyok, a garázda, aki mindig valami újdonsággal áll elő. Rengeteg dologgal foglalkozom, de még ennél is több mindenhez nem értek. Szerencsére a zene és a színjátszás terén valamilyen különös ajándékkal áldott meg az Úr, ami mindig segít kifejezni magam.

Milyen dolgokra gondolsz, amikhez nem értesz? Adóbevallás és társai?

Természetesen, íme egy egyedibb változat: Igen, ezt így gondolom. A művészeknek nem feltétlenül az a feladatuk, hogy a mindennapi adminisztrációval foglalkozzanak, ezért is van szükségük ügynökökre és menedzserekre. Tudom, hogy sokan felháborodnak ezen, és azt mondják: "Micsoda ostobaság, amit csinál, az nem is munka." De valójában ez is szórakoztatás, amely éppoly fontos, mint a pékség, az útépítés vagy a mérnöki munka. Mindenkinek megvan a maga szerepe a társadalomban, és a művészet éppúgy hozzájárul a közérzethez, mint bármi más.

Ez a játék már harminc éve zajlik, hiszen a Ganxsta Zolee és a Kartel három évtizeddel ezelőtt hozta el Magyarországra a dühös gengszterrapet, ezzel pedig meghatározó szereplőivé váltatok a hazai zenei életnek. El tudtad volna képzelni a kezdetekkor, hogy harminc év múlva is itt folytatjátok?

Dehogy! Akkoriban a Sex Action dobosa voltam, és az egész Kartel kezdetben csak egy poénnak indult, egyfajta kirándulásnak, aminek célja az volt, hogy bemutassuk: lehet magyar nyelven is gengszterrapet csinálni. Marosi Z. Tomi, akit mindenki Pierrot néven ismer, és aki a mai napig a legjobb barátaim egyike, akkoriban írta a zenei alapokat, míg én a szövegek megalkotásáért feleltem. Emlékszem, 1995-ben azt mondta, hogy ha tényleg jól csináljuk, akkor akár öt évig is eltarthat ez a projekt.

Az a legnagyobb dolog számomra, hogy az akkori kortársaink közül, akik sokkal népszerűbbek voltak, mint mi, sokan ma sehol sincsenek. Egyszerre indultak velünk, de a mostani gyerekeknek fogalmuk sincs róluk - viszont Ganxsta Zolee nevét mindenki ismeri. Ez nem nagyképűsködés, de az is hallott rólunk, aki nem szereti a műfajt.

Ahhoz, hogy igazán hitelesen támogathassam a szakmai hátteremet, elmondhatom, hogy a Budapest Open Mic rap tehetségkutató idei évadában Saiid, Gege és Co Lee mellett én is mentorálási szerepet vállaltam. Ráadásul, az én tanítványom, Lekvárherceg nyerte meg a versenyt, ami kiválóan tükrözi, hogy a szakmai tudásunk és tapasztalatunk nem volt elhanyagolható.

Mi kellett ahhoz, hogy ma is az aktuális zenekarok mellett léptek fel és nem retró színpadra hívnak titeket poénkodni?

Bár gyakran tréfálkozunk és nem vesszük túl komolyan a mindennapokat, ezt a dolgot tényleg komolyan kezeljük. Soha nem csupán egy gengszterparódia volt ez számunkra, hanem valós kapcsolatok szövődtek a legkeményebb figurákkal, akiket ismertünk és ismerünk. Szemtanúi voltunk és vagyunk az utcák valóságának. A kilencvenes évek Magyarországon és környékén igazi próbatételt jelentettek a gengsztervilág számára, és mi ott voltunk, nem csak üres szavakat pufogtatunk. Persze, nem vagyunk gyilkosok, de a csapatunk sosem állt puha gyerekekből, és amikor szükség van rá, nem a szomszédhoz fordulunk védelemért.

Siska Finuccsi, az underground szcéna kiemelkedő alakja, már évek óta a zenekar szerves része, és hozzájárulása felbecsülhetetlen. Az elmúlt időszakban folyamatosan megújulunk, új dalok születnek, és elkötelezettek vagyunk abban, hogy ne váljunk "nagypapi" zenekarrá. Mindig az innovációra törekszünk, és sosem állunk meg a kreatív folyamatban.

Hogyan alakult át a közönségetek az eltelt időszakban?

Úgy vettem észre, hogy 15-től 70 éves korig járnak a koncertjeinkre, nagyon széles a réteg, sőt, van, aki az egész kicsi gyerekét is elhozza. Ez az ő felelőssége, de nem hiszem, hogy sokkal rosszabb hatással lennénk bárkire, mint maga az élet.

Ahhoz hasonló zajlik, mint az egyik kedvenc rockzenekaromnál, a Motörheadnél, ahol ott voltak a régi, kőkemény arcok, hatvanas csókák, akik az első buliktól kezdve követték a bandát, mellettük pedig a fiatalok is, akik újonnan fedezték fel maguknak a zenekart. Nem lényeges, hogy a frontember egy hetvenéves faszi, mert ha felmegy a színpadra, olyan, mintha egy 25 évest látnál.

Te is Lemmy Kilmisterként vagy Mick Jaggerként képzeled el magad a színpadon 30 év múlva? Képzeld el, ahogy a reflektorfényben állsz, miközben a közönség őrjöngve énekli veled a dalokat. Milyen érzés lenne, ha a zene iránti szenvedélyed és a színpadi jelenléted örök életűvé válna?

A harmincadik születésnapunkat igazán különleges módon fogjuk megünnepelni! Nem volt könnyű feladat összegyűjteni minden jelentős előadót, aki valaha a csapatunk tagja volt, de végül sikerült! Ez az alkalom valóban egyedi és ritka, így mindenki számára emlékezetes pillanatokat ígér.

Az előbb említetted, hogy a hatásotok a fiatalokra nem rosszabb, mint amit az élet nyújt. Ugyanakkor a szövegeitek sosem a visszafogottságukkal tűntek ki. Milyen gyakran kaptatok kritikát azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem éppen pozitív példát mutattok a fiatalok számára?

Kezdetben találkoztunk ezzel a kritikával, amikor a nyelvezetünk még messze nem volt elterjedt. Most már szinte minden kiscsávónak akad valami random, értelmetlen szövege, de sokszor ez a hangzás inkább hiteltelen, mintsem meggyőző. Mi sosem játszottuk meg magunkat, nem szórakoztunk a szavakkal. Hitelesen lehet Móka Mikinek vagy éppen puhának lenni – a lényeg, hogy mindig azt képviseld, ami igazán te vagy.

A közönség mindig is észrevette és értékelte a különbséget, ezért is ragaszkodtunk a bázisunkhoz, még akkor is, amikor a kétezres évek elején a rap műfaja kicsit meginogni látszott. Mostanra viszont a műfaj újra népszerűségnek örvend, különösen a trap stílus, amit viszont nem igazán tudok magaménak érezni.

A jelenlegi generációban számos tehetséges fiatal tűnik ki, akik különböző területeken mutatnak kiemelkedő képességeket. Szerintem érdemes figyelni azokra, akik nemcsak a saját tehetségükre támaszkodnak, hanem képesek innovatív módon gondolkodni és kreatívan hozzájárulni a közösségeikhez. Különösen inspirálóak azok, akik a technológia, a művészetek vagy a tudomány terén új utakat keresnek, és bátran kifejezik magukat. Te kit tartasz a legizgalmasabbnak ebben a generációban?

A rap világában számomra Beton.Hofi és Krúbi művészete kiemelkedik, de Füstöst is egyszerűen imádom. Pogány Induló is szimpatikus, és természetesen nem hagyhatom ki az én felfedezettemet, Lekvárherceget. Ez a fiatal srác, mindössze 25 éves, de már most elképesztően tehetséges, szinte költői mélységű szövegeket ír. A származása különösen inspiráló: egy egyszerű vidéki fiú, aki gumicsizmában nőtt fel a disznók között, mégis bámulatos intelligenciával és gazdag szókinccsel rendelkezik. Ez a kombináció nemcsak a rap műfajában elengedhetetlen, hanem egyedülálló perspektívát is ad a zenéjének. Biztos vagyok benne, hogy fényes jövő vár rá!

Ne rappeljen, aki nem tud két mondatot megfogalmazni. Lekvárherceg Pogány Indulóhoz hasonlóan nehéz környezetből érkezik és ez nekem mindig tetszik. Nekem mondjuk rendezett családi hátterem volt, kemény munkával küzdöttem le magam az aljára. (nevet)

Nemcsak a zene, a platformok is sokat változtak, sok zenész a közösségi médiában igyekszik megszólítani a fiatalokat. A Kartellt valahogy nem látom magam előtt, ahogy TikTok-videókat gyártotok.

Egyszerűen nem nagyon érzem ezt a közösségi médiázást, nem szeretem, hogy itt kell elérni az embereket. Régen, amikor kiadtuk a lemezt, plakátokat raktunk ki, rádióba vagy tévébe mentünk azt népszerűsíteni. Idétlenkedni és hülye videókat viszont szeretek csinálni, azokban ugyan nincs semmi plusz információ, de a népszerűségnek nem tesz rosszat, a nevünk pedig forog.

Mi az a legértékesebb ajándék, amit a Kartel nyújtott neked?

Ha már gyermekről van szó: a lányod, Zoé, most 17 éves. Emlékszem, hogyan fogalmaztál egyszer: a születése után az életed talán nem változott meg gyökeresen, de a gondolkodásmódod egy teljesen új irányt vett. Azóta minden pillanatban új felfedezéseket teszel, ahogy ő felnő és saját útját járja.

Igen, az értékrendem változott meg, annyiban, hogy ő lett a világon a legfontosabb, de ez nyilvánvaló dolog. Ettől függetlenül én ugyanúgy egy hülye, állandóan mulatozó, idióta, tróger huligán vagyok.

Te az a fajta apuka vagy, aki lányos apaként nem habozik megmutatni, hogy készen áll megvédeni a lányát, ha valaki túl közel merészkedik.

Dehogyis, inkább csak szórakoztatom magam velük. Persze, hogy eljátszom az összes fáradt, pocsék viccet, mint a Bad Boys-ban, amikor azt kérdezik: "Voltál már férfival? És szeretnél?" De valójában csak a saját szórakoztatásomra csinálom.

Láttam az Instagramodon, hogy áprilisban debütált veletek, mint gitáros - milyen érzés, hogy követ téged a zenei pályán?

Igen, fellépett velünk egy buliban, és januárban is ott lesz majd a koncerten. Óriási dolog volt vele együtt muzsikálni. Bármiben szívesen benne vagyok, ha ő akarja csinálni, de nem erőltetem.

A Dos Diavolos 2021-ben született meg Takács Vilkóval a vezetésével, és ez a projekt egy igazán különleges irányt képvisel a Ganxsta Zolee és a Kartel zenéjéhez képest. Az új hangzás és stílus friss színt visz a hip-hop világába, így a rajongók számára egy izgalmas élményt kínál.

Úgy vélem, az attitűdje nem különbözik sokban a többitől: ez is egy tróger, csibész hangzás, ami kicsit lepukkant. Én személy szerint nem vonzódom a fancy dolgokhoz. Ez a zene inkább sötétebb tónusú, egy mocsári country blues, amelyet New Orleans, Texas és Louisiana környékének zenészei és stílusai inspiráltak.

Viszont a Dos Diavolos szövegeibe jobban belefér egy szerelmes vagy épp szerelmi bánatos Ganxsta Zolee, nem?

Természetesen, de jelenleg nincsenek hasonló gondjaim, és igazán jó helyen vagyok. Ennél többet sajnos nem oszthatok meg.

Akkor igazából nem is lenne szükségem arra, hogy megkérdezzem, vajon a nők ugyanúgy felfedeznek engem a koncertek bejáratánál és a végén?