Kacajok, zűrzavar és egy átlőtt fülcimpa – talán így lehetne összefoglalni egy igazán emlékezetes házassági évfordulót a Centrál Színház színpadán! Itt mindenki pletykál, a légkör tele van szenvedéllyel és meglepetésekkel. Mi is a véleményetek erről a fer

Ki ne élvezné a pletykálkodás izgalmát? Az ilyen pillanatokban csodásan lehet csevegni, nevetgélni, persze leginkább mások kárára. De mi történik, ha egyszer csak mi magunk kerülünk a pletykák kereszttüzébe? Képzeljük el, hogy egy barátunk 10. házassági évfordulóját ünnepeljük, és a buli teljes káoszba torkollik. A házigazda fülcimpáján lőtt magát, a felesége nyom nélkül eltűnik, és még a személyzet is titokzatos módon eltűnik a színről? Nemrégiben lehetőségem nyílt arra, hogy megnézzem a Centrál Színház „Pletykafészek” című előadását, és mondhatom, hogy élményem feledhetetlen volt. Sőt, még jókedvemet is megdobta!

Van az a színházi este, amikor már . Mert

A darab témája és a színészi játék egészen különleges élményt nyújtott. A Pletykafészek minden egyes pillanata magával ragadó volt. Az első perctől kezdve egészen a záróakkordig érzelmekkel teli, fergeteges nevetésben volt részem.

Ahogy már említettem, a történet kiindulópontja rendkívül izgalmas: adott egy házaspár, akik éppen a tizedik házassági évfordulójukat készülnek megünnepelni. De, ahogy az lenni szokott, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezték. A buli hirtelen véget ér, és először azt hiszik, hogy a férj állapota vált kritikusra. Ráadásul ő a New York-i alpolgármester, így a helyzet még komolyabbá válik. A hálószobában fekszik, egy különös körülmények között, saját magát súlyosan megsebesítve, a vér pedig már bőven elönti a padlót. A felesége sehol, és a személyzet is mintha a föld nyelte volna el; vacsora és harapnivaló pedig sehol sem akad. Ekkor kezdődnek megérkezni a baráti házaspárok, és a káosz egyre inkább fokozódik. A helyzetből adódóan sürgős intézkedések szükségesek: "Hogyan menthetjük meg a polgármester hírnevét? Hogyan ködösítsünk, és hogyan titkoljuk el a többiek elől, hogy mi is történt valójában?" Az események láncolata egyre inkább bonyolódik, és a feszültség csak nő, ahogy a titkok és a hazugságok egyre mélyebbre ássák magukat a történet szövetébe.

mert annyira jó.

Tudtad, hogy hazánkban is akadnak olyan igazi sztárok, akiknek elég csupán a színpadra lépniük, hogy azonnal elnyerjék a közönség szívét? Szinte varázslatos, ahogy a jelenlétük minden szót felülír, és a nézők már az első pillanatban megadják magukat. Még csak mondaniuk sem kell semmit, és máris magukkal ragadják a közönséget! Na, ez az igazi művészet!

A végére már azt sem tudja, kinek mit mondott el, de olyan gyorsasággal és ügyességgel teszi, mint ahogyan egykor a Beugróban rögtönözte az egyes feladatokat. Egyszerűen zseniális. Nagyon kedvelem.

Ugyanezt hozza állítólag a feleségét megformáló Liptai Claudia, aki el tudom képzelni, mennyire lubickol a szerepében. Őt sajnos most nem láttam, helyette Balla Eszter brillírozott és kavarta össze még jobban a szálakat.

Simon Kornél megérkezett, szembesült a helyzettel, de a hangokat valahogy elkerülte, és azonnal levett a lábamról. Ahogyan az Apatigris című sorozatban is, ahol a pszichiátert alakító, cseppet sem hétköznapi Scherer Péter csodásan hozza a figurát. Csak ránéztem, és máris dőlt belőlem a nevetés, főleg a feleségét játszó, derékfájós tévés szakács karakterét megformáló Básti Juli miatt. Egyszerűen fergeteges!

Majd jött A mi kis falunk papja, Schmied Zoltán, aki a többiektől eltérő figurát, a kamukéró karrierista politikust hozta zseniálisan, feleségét, az őrület határán lavírozó jégkirálynőt, a csodás hangú Bertalan Ági formálta meg parádésan.

A Sztárbox színpadán Mészáros András, mint a rend "éber" őre, lenyűgözte a közönséget, hiszen ellenfeleit nemcsak leigázta, hanem szórakoztatóan meglepte. Társaival együtt fergeteges szereposztásban brillíroztak, minden egyes poén célba talált, a kínos, mégis vicces helyzetek pedig folyamatosan egymásra épültek, így a nevetés garantált volt.

Ez az az előadás, amely végén a lányommal egymásra pillantottunk, és mindketten csak annyit tudtunk mondani: tényleg ennek itt a vége?

Ha vágyakozol egy másfél órás élményre, ahol a nevetés és a könnyek egyaránt jelen vannak, és a végén úgy távozol, hogy azon tűnődsz, miként tud az emberi ostobaság ennyire szórakoztató lenni, akkor mindenképpen érdemes jegyet váltanod. Ezt az előadást nemcsak megnézni érdemes, hanem utána beszélgetni is róla, hiszen bőven akad majd miről diskurálni!