Kerek Dávid fiatal színművészként mindig is azzal a lelkesedéssel közelít a művészethez, hogyha valami nem tűnik eléggé kifejezőnek, az számára kihívást jelent. Olyankor az a vágy ébred benne, hogy mélyebbre ásva felfedezze a rejtett érzelmeket és gondola

Mindenhol. Ezt a fajta a kérdés nélküli bátorságot, amit ő képvisel, még keresem.

Az én gyerekkori emlékeim is hasonló szálakon futnak. Amikor az egyetemre kerültem, felfedeztem, hogy a sok különc között végre nem érzem magam kívülállónak; itt már mindannyian hasonlóan gondolkodunk és érezzük a világot. Te is így tapasztaltad meg az egyetemi éveket?

Egy igazán különleges közösséggel találkoztam, amelynek nyitottsága teljesen lenyűgözött. Az eddigi tapasztalataimhoz képest itt egészen más kérdések kerültek a középpontba. Mégis, a szívem mélyén éreztem, hogy kívülálló vagyok: a színház világához soha nem volt közöm korábban. Drámaszakkörökre nem jártam, táborokba nem mentem. Két hosszú évembe telt, mire sikerült felvennem a ritmust. Két év kellett ahhoz, hogy megértsem, mit várnak el tőlem egy-egy próbán.

Hogyan is alakult úgy, hogy végül a színművészetet választottad a felvételi lapodon, mint elsődleges célt? Mi vezetett ehhez a döntéshez?

Jó kérdés... Olyan szempontból nem volt idegen a színpad, hogy korábban zenéltem, néha elmentem versmondó versenyre. Amikor színházban jártam, azt éreztem, hogy ezt szívesen csinálnám. Néztem a színészeket a szép fényekben, tetszett a színház illata. Azt éreztem, hogy talán ez nekem is menne. Pont láttam, hogy indul zenés színész osztály. Az első felvételi rosta máig borzasztó élmény, mindenbe belesültem, remegett a lábam. Novák Eszter és Selmeczi György, későbbi osztályfőnökeim valamit érezhettek, mert továbbengedtek.

A másodrostán kezdtem igazán élvezni a dolgot, míg a harmadrostán már teljesen átjárta a közeg ritmusának varázsa. Egy váratlan gondolat született bennem, amely annyira megerősödött, hogy már el sem tudom képzelni, hogy más tevékenységbe kezdjek.

Mióta megkaptátok a diplomát, milyen irányba változtak az egyetemi barátságaitok?

Egyre többet foglalkoztat ez a téma mostanában. Tavaly nyár elején lediplomáztunk, és azóta mindenki nekivágott a felnőtt életnek, ami miatt nem igazán volt időm arra, hogy elmerengjek azon, hogy már nem vagyunk egyetemisták. Azóta már több mint fél év eltelt, és kezdem igazán érezni, hogy mennyire megnyugtató volt az a szakasz az életünkben. Mindig támogattuk egymást, és elképzelhetetlennek tűnt, hogy ennek az időszaknak egyszer vége lesz. Most viszont egyedül kell boldogulnom.

A kérdésedre válaszolva, bár ritkábban látjuk egymást, nem érzem, hogy eltávolodnánk egymástól. Minden egyes találkozónk mindig igazi öröm számomra.

Az Akváriumban bemutatott Hamletben sokan dolgoztok együtt az osztályból. Ez az előadás egy nagyon kemény meló.

Alapítottunk egy különleges társulatot, amit Sicc névre kereszteltünk. Az első nagy produkciónk Cseh Tamás és Bereményi Géza Frontátvonulás című lemeze alapján készült, és a bemutató annyira sikeres lett, hogy úgy döntöttünk, érdemes tovább folytatnunk az utunkat. A közös munkánk során nincsenek tabuk; őszinte és nyitott kommunikációval közelítünk egymáshoz, ami igazán inspiráló légkört teremt.

Sok energiát lehet azzal spórolni, ha nem kell óvatoskodnod.

A mottónk az, hogy minden elképzelést megvalósítunk, legfeljebb elvetjük, ha nem működik. Október közepén vágtunk bele a Hamlet előkészítésébe, és mi magunk játsszuk a hangszeres szólamokat, ami rengeteg időt és energiát követelt tőlünk. A csapatunk tagjai különböző projekteken dolgoznak, így a próbáink eléggé szeszélyes ütemben zajlottak.

Ne felejtsük el, hogy egy előadás végigzenélése nem csupán egy rutin feladat, hanem valódi szakmai teljesítmény. Ugyanígy, az előadás során történő aktív játék és éneklés is egy komoly mesterség. E kettő egyesítése pedig egy különösen megterhelő szellemi kihívást jelenthet.

A premierelőadás végén, miközben gitároztam, azt éreztem, most fogok lefordulni a színpadról a fáradtságtól. A zene egyébként mindannyiunk életében nagyon fontos, végigzenéljük a Frontátvonulást is. Amellett, hogy talán van egy ereje kifelé, ez egy kevésbé ismert forma a magyar színházi életben.

Kétségtelen, hogy a koncentrációm legalább duplájára nő, ha nem csupán a szerepeimet játszom. Azonban az, hogy a gitár mögött állok, egyfajta védelmet nyújt számomra. Olyan tér ez, ahol igazán otthon érzem magam. A színjátszást is imádom, de a kettő összehangolása nem mindig egyszerű feladat. Viszont amikor végre összhangba kerülnek, az egy fantasztikus élményt nyújt.

Ott van a Rent című musical, amely számomra igazi csoda. A mögötte rejlő hitet és elkötelezettséget lenyűgözőnek tartom. Az, hogy valaki egy álmot valósít meg, és anyagi támogatás híján képes megteremteni egy Broadway-musicalt, valóban inspiráló. Az ilyen bátorság és szenvedély példaértékű, és arra ösztönöz, hogy kövessük a saját álmainkat, bármilyen nehézségekkel is kell szembenéznünk.

Ez az egyik legnagyobb csodája. Ruff Roland producer és Lencsés Márton rendező, valamint az alkotótársaik kitalálták, hogy mindentől függetlenül megcsinálnak egy előadást, mert ez nekik fontos. Az egész próbafolyamatot áthatotta ez a közös ügy és cél. Különleges élmény volt ennyi helyről érkező kollégával találkozni.

Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kívülálló itt. A musicalkedvelők között még nem igazán ismernek, és eddig nem énekeltem ennyit és ilyen stílusban egyetlen előadáson sem. A bemutató során viszont nagyon erősen éreztem a közönség szeretetét és támogatását, ami igazán felemelő volt.

Ha jobban belegondolsz, a karakter, akit megformálsz, Mark, szintén egy outsider a közösségen belül.

Látja, hogyan pusztítják el saját magukat a barátai. Folyamatosan küzd ezzel a helyzettel. Az a vágya, hogy egyben tartsa a társaságot. Ez a szerep éppen a megfelelő időben érkezett. Az évad során az Örkény Színházban is próbálgattam, ahol egy Brecht-darabban lépek színpadra. Hihetetlen örömmel tölt el, hogy ennyi különböző dolgot kipróbálhatok.

Esetleg így fogalmazhatnád meg: "Most éppen ez az élmény zajlik? A színház világából merítesz mindent, amit aztán újra a színpadra viszel?"

Igen, jelenleg ez határozza meg az életem minden aspektusát. Annyira belemerültem az évad eddigi munkálataiba, hogy szinte esélyem sem volt arra, hogy a magánéletemre koncentráljak. De most, hogy így van, igazán élvezem ezt az időszakot.

Majdnem minden egyes előadásod során szembesülsz a halál kérdésével. Ma pedig Balu távozott az életedből, éppen melletted.

Eddig nem is merült fel bennem ez a gondolat. Valóban, az utóbbi időszakban olyan szerepek keresnek meg, amelyekben veszteségekkel kell szembenéznem. Nem szeretném túlzottan felnagyítani ezeket az eseményeket, de mélyen hiszek abban, hogy minden dolognak megvan a maga oka. Úgy érzem, ez az önálló életem kezdete, és ezek a tapasztalatok szoros összefonódásban állnak egymással. Minden egyes helyzetből, amit átélhetek, tanulhatok és fejlődhetek emberként.

Nyitó képalá: Kerek Dávid a Gárdonyi Géza Színházban kezdte pályáját Maugli szerepében, majd a Vígszínházba hívták át ugyanebbe a szerepbe