Persze, szívesen átfogalmazom a szöveget, hogy egyedi legyen. Az alábbiakban egy alternatív változatot találsz: **Késői vágyak | Demokrata** Az emberi vágyak sokszor késlekedve törnek a felszínre, rejtett álmok és elfojtott érzelmek formájában. A késői

A cikk elküldéséhez emailben, kérlek, kattints ide, vagy másold ki és oszd meg ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/keso-vagyak-1028955/

Aki látta az Emma Thompson főszereplésével készült Minden jót, Leo Grande című 2022-es angol filmet, feltűnhetett neki, hogy csaknem végig ugyanazon a helyszínen játszódik, három főbb szereplője van, és cselekménye párbeszédeken alapul. Vagyis: sok tekintetben olyan, mintha színmű volna. És a Bástya Színház el is készítette a mozgóképes alkotás színpadi változatát: Katy Brand forgatókönyvét Góczán Judit adaptálta, a rendezői feladatokat Keresztes Tamás látta el.

A történet kezdetén egy idős asszonyt pillantunk meg, aki egy elegáns szállodai szobában ül, türelmetlenül várakozva. Izgalom és bizonytalanság tükröződik az arcán, ahogy a percek telnek. Hirtelen az ajtó kinyílik, és egy vonzó fiatal férfi lép be, akinek megjelenése azonnal felhívja a figyelmet. Bár a légkör randevúra utal, hamarosan kiderül, hogy kapcsolatuk nem a szerelemről szól, hanem valami egészen másról.

A hölgy, aki Nancy néven mutatkozik be, igencsak frusztrált: harmincegy évig élt érzéki öröm nélküli házasságban, két éve özvegyült meg, és most szeretné megtapasztalni azt, amiben eddig nem volt része. A fiatalember, Leo Grande az e célra felfogadott eszkortfiú.

A hölgy, aki egyébként nyugdíjas pedagógus, olyannyira eltökélt és módszeres, hogy listát készített arról, mit és hogyan szeretne kipróbálni. Csakhogy ez nem megy gombnyomásra, ezért kísérletet tesz rá, hogy az együttlét előtt kissé megismerje Leót.

Nancy legnagyobb meglepetésére a fiatalember intellektuálisan megfelelő partnernek bizonyul, ráadásul bátorító is, és ami talán a legfontosabb: nem ítélkezik. Így Nancy újabb alkalmat rendel tőle, és immár valódi érdeklődést mutat a múltja, a családtagjaival - különösen az édesanyjával - való viszonya és általában az élete iránt. Ám míg Leo szívesen beszél a munkájáról - így a néző megtudhatja, hogy kimondottan jónak tartja magát benne -, a személyes ügyeiről a lehető legkevesebbet szeretné elárulni.

Meddig maradhatunk érzelmileg távolságtartóak egy olyan kapcsolatban, amelynek lényege az üzleti célok mellett az intim érintkezés? Milyen előnyöket hozhat Nancy számára, ha bátran vállalja az őszinteséget, miközben a fiatalember mit kockáztat ezzel? És végül, mekkora árat kell fizetni a kíváncsiság és az őszinteség kereséséért?

A Minden jót, Leo Grande ambiciózus vállalkozás: egyszerre kíván pikáns és provokatív, könnyed és mély, szórakoztató és tartalmas lenni. Hiszen egy koros hölgy és egy nála több évtizeddel fiatalabb férfi kapcsolatáról mesél,úgy, hogy Nancy hit- és erkölcstantanár volt, vagyis nyugdíjas éveiben olyan helyzetben találja magát, amelyet aktív dolgozó korában hivatalból helytelenített és elítélt.

És hogy összességében hogyan teljesít a mű? Nos, az, hogy a személyes problémák jó részére a pénzért vásárolható szex jelenti a hatékony megoldást, legalábbis vitatható. Központi üzenete pedig jól hangzik ugyan, de nem lehet nem észrevenni, hogy végső soron nem más, mint a fogyasztói társadalom által támogatott individualista-hedonista attitűd kiterjesztése - mondjuk így - a szexuális önmenedzselés területére. Hiszen a reklámok jellemző közlendője így foglalható össze: "Szeresd magad, kényeztesd magad, mert neked ez jár" - és ez a Leo Grande központi üzenete is.

A mű idealizált képet varázsol a szexmunkásokról, ám a valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb. Vajon létezik olyan eszkort, aki ennyire türelmes lenne az ügyfelével, vagy aki annyi figyelmet áldozna rá, mint Leo Nancynek? És hány eszkort mentes a különféle szenvedélybetegségektől vagy más egészségügyi problémáktól, ahogyan azt a történetben bemutatott fiatalember esetében látjuk? Az élet nem mindig olyan szép, mint ahogyan a művészet ábrázolja.

A darab, még ha egyszerűsítésekkel és idealizálásokkal is dolgozik, rendkívül szórakoztató élményt nyújt. Szellemes párbeszédek és szerethető karakterek varázsolják el a nézőt, mindezt egy sajátos női nézőpontból bemutatva. Bár a központi üzenetével kapcsolatban lehetnek kétségek, számos megállapítása - például az intimitás és a szexualitás összetettsége és személyessége - figyelemre méltó és érvényes.

A Bástya Színház színpadán zajló előadás tökéletesen alkalmazkodik a kamaraszínpad szűkös térségéhez. A színpadon található franciaágy, valamint a dohányzóasztal és a körülötte elhelyezett ülőbútorok nem csupán a helyszín díszletei, hanem a történet szerves részét képezik. Amikor a színészek belépnek vagy távoznak, csupán karnyújtásnyira kerülnek a nézők első sorától, ezzel új dimenziót adva a darab intimitásának. Ez a közelség még inkább fokozza a személyes kapcsolódást, és a közönség számára egyedülálló élményt teremt.

A Nancy szerepét játszó Udvaros Dorottya minden rezdülésében hitelesen jeleníti meg az évtizedekig örömtelen házasságban élő, ám most önmagával törődni kezdő, idős asszonyt, akinek nemcsak a gátlásait és egyéb fenntartásait kell legyőznie, de a szexuális életről - és abban a saját szerepéről - alkotott fogalmait is újra kell definiálnia.

Medveczky Balázs rendkívüli hitelességgel kelti életre Leo Grandét, különösen, amikor a karakter magabiztosságát, kiállását és támogató attitűdjét mutatja be. Azonban amikor a sebezhetőségét, érzékeny oldalát és érzelmi kiszolgáltatottságát kell kifejeznie – például abban a monológban, ahol az anyjával való konfliktusának gyökereit fedi fel – az előadása némileg elveszíti intenzitását.

A Mosolygó Sára, aki egykori diákját alakítja, sajnos túl rövid időt tölt a színpadon ahhoz, hogy a közönség valóban kialakíthassa a karakter iránti érzéseit. Azonban az a néhány pillanat, amit ott eltölt, remekül tükrözi a figura feszengését és meggondolatlanságát.

A Leo Grande egy igazán szórakoztató és egyben elgondolkodtató mű, amely a felnőtté válás és az önfelfedezés izgalmas útját járja be. A történet középpontjában egy idős hölgy áll, aki merészen nekivág a saját szexualitásának felfedezésének, miközben a fiatal férfi, akivel találkozik, a saját identitása és foglalkozása elfogadásának folyamatán megy keresztül. Ez a párhuzamosan zajló, szinte terápiás jellegű interakció lehetőséget teremt arra, hogy mindketten tanuljanak egymástól, és új perspektívákra tegyenek szert az élet örömeiről és kihívásairól. Így mindkettőjük számára gazdagító és tanulságos élményekkel gazdagodik a kapcsolatuk.

Ha kellő időt szentel a tanulságok mélyebb megértésére és azok gyakorlati alkalmazására, elképzelhető, hogy a néző is hasonlóan cselekszik.