Két héten át minden délután 20 percet szántam egy rövid pihenésre, és ezalatt a power nap hihetetlenül megváltoztatta a napjaimat.

Nem sokkal múlt dél, az ebédidőnek vége, és ilyenkor ideális lenne energikusnak lenni, ám a puszta ébrenlétért is meg kell küzdenünk. Mindnyájan ismerjük ezt az érzést. Vannak, akik ilyenkor a második csésze kávét kortyolgatják, mások frissítő hideg vízben mártogatják az arcukat, míg én, a magam módján, inkább egy rövid szundikálásra vágyom. Hogy felfedezzük, milyen hatással van egy átlagos nő mindennapjaira az úgynevezett „power nap”, két héten keresztül következetesen alkalmaztuk az „erő alvás” elveit. Íme, az eredmények, amiket tapasztaltunk.

A power nap népszerűsége a NASA-nak tulajdonítható, hiszen az űrkutató ügynökség már régóta hirdeti, hogy egy mindössze 26 perces délutáni pihenő 34%-kal fokozza a teljesítményt és 54%-kal növeli az éberséget. Bár valószínűleg nem csupán ennek köszönhetik a sikereiket, mindenesetre ez az információ igencsak motiválóan hat.

Számomra ez egy izgalmas kihívás volt, ezért elhatároztam, hogy két héten át minden nap legalább 20 percet pihenek, hogy kipróbáljam, tényleg működik-e a híres power nap. Korábban már teljesítettem a korán kelés kihívását, így a pihenésre szánt két hét miért ne lenne sikeres? A kísérletem menetét a következőképpen terveztem meg: minden nap, lehetőleg azonos időpontban, 13:00 és 15:00 között, 20 percet pihenek egy besötétített szobában, függetlenül attól, hogy elalszom-e vagy sem. Kávét sem iszom előtte és utána, hogy a lehető legjobban kiélvezzem a pihenést. Végül, de nem utolsó sorban, mindent dokumentálni fogok.

A fiam már álomországban jár. Én pedig, meglepő módon, nem ugrottam neki a mosatlan edényeknek, és a levelek között sem turkáltam. Egyszerűen lefeküdtem. A csend körülölelt. Nem tapasztaltam hatalmas változást, de a délutáni zombimódot sikerült elkerülnöm. Ez már egy apró győzelem.

Elbambultam, és elfelejtettem beállítani az időzítőt, hogy ne ébressze fel a mellettem szundikáló kisfiamat. Ennek következtében mindössze 30 percnyi alvást sikerült elcsípnem. Olyan mély álomba merültem, hogy amikor végre felébredtem, fogalmam sem volt, éppen milyen nap van. Aztán jött a lassúság, mintha a hajnal fényei még csak most kezdtek volna világítani. Azonnal utánanéztem a dolognak, és megtudtam, hogy az alvásciklusok körülbelül 90 perc hosszúak, és ha a mélyalvás közepén rángatnak fel minket, az sokkal rosszabb élmény, mintha egyáltalán nem aludtunk volna. Ez világossá tette számomra, hogy a power nap miért is ideális 20-26 percre van időzítve.

Beállítottam az ébresztőt, de kávé nélkül vágtam neki a napnak. A füleimben lágy meditációs zene csendült, miközben csukott szemmel, lebegő állapotban kalandoztam a gondolataim tengerében. Talán el is szenderedtem egy pillanatra, de éppen az ébresztő csipogása előtt tértem vissza a valóságba – gyorsan le is állítottam, így szerencsémre a kisfiam álmát sem zavartam meg. A délután hátralévő részét pedig úgy töltöttem el, mint egy japán szerzetes: teljes nyugalomban és összpontosítva. Nem éreztem a szokásos délutáni fáradtságot, sőt, a fürdetésre is energikusan készültem, és a kávé iránti vágyam is elillant.

Épphogy lefeküdtem, valaki elkezdett flexelni a szomszédban. Utána a gyerek felsírt. A 20 perc pihenésből 5 lett. Viszont azt vettem észre, hogy már az is segített, hogy egyáltalán megengedtem magamnak, hogy leüljek.

A pihenés önmagában elkezd dolgozni.

Nem mindig fekszem le teljesen, néha csak hátradőlök a kanapén, karomban az alvó babával és egyszerűen becsukom a szemem. De így is egyre kiszámíthatóbbá válik a nap. Tudom, hogy jön a fáradtság, és azt is, hogy van rá megoldás.

Az esti altatás gyakran komoly kihívást jelent. Ma azonban, mivel a délután folyamán sikerült feltöltődnem, este is maradt elég energiám ahhoz, hogy nyugodtan és türelemmel segítsek a kicsi elalvásában. Ez volt az első alkalom, amikor észrevettem, hogy nem csupán én érzem magam frissebbnek, hanem a körülöttem lévők is. Úgy tűnik, a családom is élvezi a megújult energiámat.