Képzeld el, hogy Marilyn Monroe és Albert Einstein egy szomszédos lakásba költöznek, ahol a művészet és a tudomány találkozik. Eközben Júlia a Gozsduban szórakozik, ahol a zene és a barátok nevetése tölti be a teret. A két ikon különleges világa egy pilla
**Kritika a Motel - Álmatlan utazók című színdarabról: Három történet, hat karakter, egyetlen helyszín** A "Motel - Álmatlan utazók" című színdarab különleges atmoszférájával és mélyen emberi drámáival ragadja magával a nézőt. A történet középpontjában egy látszólag egyszerű motel áll, de a falai között valójában sokkal több rejlik, mint a hétköznapi utazók pillanatnyi megpihenése. A darab három különböző, de egymással összefonódó történetet mesél el, amelyek hat karakter köré épülnek. Mindegyik szereplő saját belső harcaival küzd, és a motel nem csupán a fizikai tér, hanem a gondolataik labirintusa is. A rendező ügyesen játssza ki a karakterek közötti interakciókat, miközben az egyes történetek párhuzamosan bontakoznak ki, így feszültséget és izgalmat teremtve. Az első történet a vágyak és álmok kereséséről szól. Az egyik szereplő, akit a boldogság elérhetetlensége gyötör, a motelben találkozik egy titokzatos idegennel, aki a múlt árnyait idézi fel benne. A dialógusok mély érzelmekkel teli, és a nézők könnyedén azonosulhatnak a vágyakozás és a veszteség érzésével. A második szál a családi kötelékek bonyolultságát járja körbe. Két testvér, akik hosszú idő után találkoznak, a motelban kénytelenek szembenézni a múlt sérelmeivel. A konfliktusok fokozatosan bontakoznak ki, miközben a nézők a családi dinamika árnyoldalait ismerhetik meg. A színészek hiteles alakítása felerősíti a drámai pillanatokat, és a nézőket mélyen megérinti a testvéri szeretet és a megbocsátás kérdése. A harmadik történet a magány és az önkeresés témáját járja körül. Egy fiatal nő, aki elhagyta otthonát, a motelban keresi helyét a világban. Az ő útkeresése tükrözi a modern ember dilemmáit, és a nézők számára olyan kérdések merülnek fel, mint: Mi az otthon? Mit jelent igazán élni? A motel, mint helyszín, szimbolikus szerepet játszik a darabban. Nemcsak a karakterek fizikai találkozásának színtere, hanem a belső utazásaik metaforája is. A színdarab rendezése és díszlete lenyűgöző, a világítás és a zene pedig tökéletesen kiegészíti a színpadi élményt. Összességében a "Motel - Álmatlan utazók" egy elgondolkodtató és érzelmekkel teli előadás, amely mélyen belemerít a lélek rejtelmeibe. Az alkotás arra ösztönöz, hogy mindannyian átgondoljuk saját utazásainkat, és felfedezzük a bennünket foglalkoztató kérdéseket. A motel nem csupán egy átmeneti állomás, hanem az életünk tükröződése, ahol álmaink és valóságunk határvonalán egyensúlyozunk.
Motel. Szálláshelytípus, amit számtalan okból felkereshetünk. Pihenésre, menekülésre, titkos tervek kiötlésére és a befelé fordulásra egyaránt alkalmas, az ott történtek pedig örökre a szoba falai között maradnak. Egy motel tehát sokféle okból nyújthat menedéket, praktikus és egyszerű, éppen ezért működik. De szolgálhat-e rejtekhelyként olyan álmatlanok számára, akik nem is különbözhetnének jobban a másiktól, és akiknek a találkozására mikroszkópikusan is kicsi az esély? Nos, a válasz: igen. Méghozzá egy színházi előadás keretében.
Október 15-én került sor a "Motel - Álmatlan utazók" című zenés színdarab ünnepélyes bemutatójára, melyet Galler András, közkedvelt "Indián" rendezett. A rendezvény helyszínéül a főváros szívében, a Dohány utcában található Like The Gypsies Club színpada szolgált. A Duba Gábor és Csernus János alkotópáros által megálmodott darabban klasszikus slágerek csendülnek fel, zongorakísérettel kísérve. A történet középpontjában három fiktív találkozás áll, mindez egy rejtett, különleges budapesti motel falai között zajlik. Itt a vendégek, akár tudatosan, akár véletlenül, állandóan egymásba ütköznek, ezzel új és izgalmas helyzeteket teremtve.
A két színészre írt, hat (plusz egy) szereplős darab női szerepeit Kozma Orsolya, férfi karaktereit pedig Kerényi Miklós Máté kelti életre a színpadon. A moteles szerepében Rácz László zenei producer, a Like The Gypsies Club megálmodója is megmutatja színészi képességeit, jelentősen hozzájárulva a darab nézése közben folyamatosan érzékelhető jó hangulathoz.
A motelben mindig valami különös varázslat történik: egy nő és egy férfi, akiket a sors éppen itt és most sodor egymás mellé, olyan körülmények között, amelyek a valóságban szinte elképzelhetetlenek lennének. A helyszín különös, egyedi atmoszféráját a moteltulajdonos folyamatosan megújuló humorérzéke adja, aki ügyesen irányítja a találkozók szálait. Így kerül egymás mellé a popkultúra örök ikonjának számító Marilyn Monroe, aki a XX. század egyik legnagyobb géniuszának, Albert Einsteinnek a szomszédja lett. A Montaguék Rómeójától búcsúzó Júlia éppen a Gozsdu Udvar varázslatos forgatagába tart, miközben a budapesti pihenésre vágyó Bonaparte Napóleon, a híres hadvezér, a véletlen folytán a közelében bukkanna fel. Emellett Agatha Christie, a rejtélyek mestere, a magyar fővárosban keresi az ihletet legújabb krimijéhez, míg Leonardo da Vinci, a reneszánsz polihisztor, éppen festészeti megbízásra érkezett a Karmelitába. Az események sodrásában pedig mindenki találkozik, és a véletlenek szövevénye új, izgalmas történeteket sző.
A darab szereplői közötti kapcsolat lényegét a karakterek sokszínűsége és eltérő személyiségeik adják. A második történetben például Júlia, aki a szerelmi bánattal küzd, folyamatosan próbálja megőrizni a tisztességét Napóleonnal szemben, aki állandóan ostromolja őt. A hölgy határozottan ellenáll a férfi közeledésének, jól láthatóak közöttük a különbségek, mégis egyfajta összekapcsolódás is kialakul. Ennek következtében mindkettőjükben nyitottság és kíváncsiság ébred, ami lehetővé teszi, hogy fokozatosan lebontsák a közöttük lévő falakat. Az eleinte feszültséggel teli távolság a beszélgetéseik előrehaladtával közeledéssé alakul, ahogy mindketten egyre inkább felfedik valódi énjüket. Rájönnek, hogy a másik is egy hibákkal teli ember, akinek a helyzetei és az abból adódó következmények különböznek, de alapjaiban mégis hasonlóan esendők.
A szereplők lelkének és személyiségének megismerését még inkább segíti az az érzékenységgel tarkított humor, ami a párbeszédek ívéhez van igazítva, és amely lehetőséget nyújt a másik lelkében rejlő fájdalom, érzés és remény megismerésére. Ennek a humornak az egyik legfőbb erénye, hogy nem lépi át azokat a határokat, amelyek valamilyen módon kellemetlenek lehetnének. Nem esik túlzásba, mert a szereplők úgy humorizálnak egymással, hogy közben
A három történetben a hat szereplő mind különböző háttérrel és élettapasztalattal érkezik, ám a motel falai között mégis közös nevezőre találhatnak. Ahogy egymás mellett töltenek időt, hétköznapivá és emberivé válnak, köszönhetően a kölcsönös nyíltságnak és őszinteségnek, amit egymás iránt tanúsítanak. Ezek az esendő, mégis rendkívül természetes lények azt sugallják, hogy mindannyiunk életében ott rejtőznek sötét foltok, és senki sem mentes a tökéletlenségtől – ez teszi őket igazán emberekké. Talán éppen ezért, valamint a két főszereplő színészi játékának köszönhetően a motel a végére nem pusztán álmatlan utazók pihenőhelyévé válik, hanem mindenki számára egyfajta otthonná, ahol a valóság és az emberi érzések találkoznak.
