Miért lenne problémás, ha Post Malone a Szigeten a legnagyobb sörfogyasztó? Nos, egyrészt az ő példaképként betöltött szerepe miatt fontos, hogy felelősségteljesen viselkedjen. A fiatalok számára ő egy inspiráló figura, és ha azt látják, hogy a kedvenc el

Az utóbbi időben a Sziget fesztivál egyre inkább a kényelem és a luxus felé tendál, ami izgalmas, de felvet néhány kérdést. Miért is lehet ez aggályos?

Már régóta érezni lehetett, hogy a Sziget sorsa megérett a változásra: a látogatók száma az utóbbi években folyamatosan csökkent, míg a működési költségek az egekbe szöktek. Egy ilyen méretű rendezvény esetében ez nap mint nap jelentős anyagi veszteséget hozott magával. Ráadásul a fesztiválvilág is aggasztó hírekkel telt meg, hiszen egyre több rendezvény zárta be kapuit.

A szervezők idén egy hosszú távú megújulást ígértek, amely már most is érzékelhető. Azok, akik ellátogattak, felfedezhették az új, éjszaka különösen látványos elemeket, és egy új kilátó is megépült. Érdekes módon azonban a Sziget északi része némileg kiürült; az összes attrakció a nagyszínpad közelségében helyezkedik el. Az a régi érzés, hogy fél órát kell átsétálni a fesztivál egyik végéből a másikba, eltűnt – nemcsak a helyszínek új elrendezése miatt, hanem mert a tömeg is jóval kisebbnek tűnik.

Sok-sok évvel ezelőtt a Sziget fesztivál mindig a problémákról szólt, hiszen a kényelmetlenségek állandó téma voltak. Azonban mostanra azt tapasztaltam, hogy a fesztivál még soha nem volt ennyire komfortos, mint az utóbbi években. A bejutás zökkenőmentes, és a sétálás is rendkívül kellemes. Emlékeznek még, hány éven át okozott fejtörést a vécék helyzete a fesztiválon? A régi, billegő, sötét és büdös toitoi-klotyók helyett ma már modern, kivilágított kabinok állnak rendelkezésre, ahol nemcsak használni lehet a vécét, hanem folyó víz is biztosított a kézmosáshoz, rendszeresen utántöltött szappanadagolókkal. Az utak mentén több ivókút is található, mindössze 30 másodperces várakozással. A színpad előtt a nézőtér is sokkal szellősebb, és könnyebben megközelíthető, kivéve talán egy-egy igazán erőteljes koncert idején.

A sörpultoknál mostanában alig tapasztalni sorban állást, ami a régi időkhez képest szinte utópisztikus állapot. Ugyanakkor hiányoznak azok a különleges pillanatok, amikor egy rockkoncert közepén valaki a nézőtér közepéről elindult, hogy hat sörrel a kezében térjen vissza a zúgó tömegbe. Ez a változás azt is tükrözi, hogy a fanatikus fesztiválozók, akik a söröket vedelni tudták, egyre ritkábbak.

a régiek kiöregedtek, vagy már nem bírják, a fiatalok pedig mintha jobban vigyáznának magukra.

A fesztiválok látogatottságának csökkenése arra utal, hogy talán a híres FOMO, azaz a "félelem a lemaradástól", egyre inkább háttérbe szorul. Úgy tűnik, az emberek kezdik más szemszögből szemlélni a közösségi élményeket, és már nem érzik annyira sürgetőnek, hogy minden eseményen ott legyenek.

Aki a kilencvenes évek óta rendszeresen látogatja a Sziget fesztivált, biztosan felidézi azt az érzést, amikor otthon ültünk az esték során, miközben a barátaink a fesztivál forgatagában élvezték az éjszakát. Az izgalom és a nosztalgia keveredett bennünk, ahogy a telefonunkon érkező sms-ek és hangüzenetek értesítettek minket a bulik és a koncertélményekről. A meghívások a keverőpult körüli találkozókra csak fokozta a hiányérzetünket, miközben mi az eseményekről lemaradva néztük, ahogy a barátaink a legjobb pillanataikat élik át.