Mi történik, ha erdőtűz pusztít egy radioaktívan szennyezett területen? Az ilyen események súlyos következményekkel járhatnak, nemcsak a környezetre, hanem az emberi egészségre és a környező ökoszisztémákra is. A tűz során a talajban vagy a növényzetben l

A csernobili erőműbaleset következtében lezárt zónában már több alkalommal is pusztító erdőtüzek törtek ki. Ezek az események aggodalmat keltettek az emberek körében, mivel a tüzek során felszabaduló szennyező anyagok komoly környezeti és egészségügyi kockázatokat jelentenek.

2020-ban erdőtüzek törtek ki a csernobili atomerőmű környékén, melyek következményeiről nemrégiben japán és ukrán kutatók számoltak be az Environmental Science & Technology tudományos folyóiratban. Az erdőtüzek kitörésekor újra felszínre került a félelem: vajon a terület radioaktív szennyeződése megmarad a helyszínen, vagy elindul, és újra fenyegetést jelent az emberek egészségére?

Az erdőtűz igen nagy volt, a tiltott zóna területének harmadát érintette, nem az első, és nem is az utolsó tűz volt a területen. Hasonló tűz egyébként Fukusimában is volt 2017-ben, ahol szintén aggodalmat keltett a környező lakosságban.

A kutatók a cézium-137 és a stroncium-90 izotópok mozgását tanulmányozták a csernobili vízfolyások rendszerében. Bár a tűz óriási területeket érintett, a hatása meglepően korlátozott maradt, ami kedvező fejlemény. Jaszunori Igarasi, a Cukubai Egyetem környezetvédelmi szakértője által vezetett kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a tűz következtében kiszabadult radioaktív anyagok nem jelentenek különösebb kockázatot a helyi lakosság számára.

A szennyezett területen számos olyan esemény lejátszódhat, amelynek köszönhetően például a levegőbe jut a szennyezett por, ha nagy szél van. Azonban az is ismert, hogy a megelőző tüzek során végzett mérésekből, hogy az erdőtüzeknél kis mennyiségű radioaktív anyag a levegőbe kerülhet.

"Az emberek gyakran félelemmel reagálnak ezekre a látványos eseményekre, de a belélegzett anyag mennyisége valójában rendkívül csekély" - magyarázta Jim Smith, környezetkutató az EOS földtudományi hírportál interjújában. A szakértő kiemelte, hogy ilyen körülmények között a tűzoltók számára jelenthet csak komolyabb kockázatot a helyzet.

Azonban a radioaktív anyagok nemcsak a levegővel, de a vizekkel is terjedni tudnak. A számítások szerint a folyók a légkörbe jutó szennyeződés tízszeresét, ezerszeresét is képesek elszállítani, azonban az eddig nem volt ismert, miféle mértékben változik ennek mennyisége a tüzekkel együtt.

Az erőműbaleset következményeként a két említett radioaktív izotóp lerakódott a környező tereptárgyakon, növényzeten és a talajban. Egyes részecskék a növények szövetébe is beépültek, így évtizedeken át ott maradhatnak. Azonban az erdőtüzek idején ezek az izotópok felszabadulhatnak, és a keletkező hamuval, valamint korommal együtt a vízforrásokba kerülhetnek.

A kutatócsoport hat olyan helyszínen végzett mintavételt és elemzést, ahol a 2020-as erdőtűz nyomot hagyott. Részletesen tanulmányozták a talaj, a hamu és az elégett növényi maradványok állapotát. Kísérleteik során arra a megállapításra jutottak, hogy a hamuban található cézium és stroncium radioaktív izotópjai sokkal könnyebben kerülhettek a vízfolyásokba, mint a talajban lévők.

A vizsgálatok során a Szahan-folyó vízgyűjtőjében végzett hosszú távú mérések adatait is elemezték, mivel ez a folyó a Pripjaty-folyóba torkollik. A kutatások rámutattak arra, hogy a tűzvész előtt a cézium szintje a folyó vizében viszonylag alacsonynak számított, és az egészségügyi határértéken belül maradt. Ezzel szemben a stroncium szintje jelentős változásokon ment keresztül.

A tűzvész előtt, 2001 és 2020 között négy alkalommal lépte túl a megengedett határértéket, azonban a tűz utáni két évben már hét alkalommal is meghaladta ezt a szintet. Noha az erőműbaleset óta a folyóban a koncentráció fokozatosan csökkent, a tűzvész következtében ideiglenesen magasabb értékeket regisztráltak.

A két izotóp közti különbség abban rejlik a kutatók szerint, hogy a cézium könnyebben épül be a talajba, annak agyagszemcséibe, mint a stroncium. Azonban nem lehet bizonyosan a tűzhöz kötni minden változást, amit egy folyón mérnek. Igarasi hozzátette, hogy a Szahan-folyón csak 2 hetente mérnek, így nem lehet minden változást megfogni, és akár egy nagyobb csapadék, áradás, de akár egy hóolvadás is befolyásolja, mi kerül a folyóba.