"Miért engedték el a kórházban a végzetét?" - Horrorbalesete után húsz nappal hunyt el Szabolcs, testvére most megszólalt.
A 40 éves férfi kúrházi ellátásával kapcsolatban rengeteg a kérdőjel: a családja szerint, ha időben ellátják, ma is élhetne
Június 3-án, reggel fél hatkor a Szlovákiában élő magyar férfi, Páldi Szabolcs és az élettársa, Anikó céges buszjárattal indultak munkába. Útközben, Gúta és Keszegfalu között súlyos karambol történt: egy furgont vezető 21 éves sofőr elaludt, áttért a szemközti sávba, ahol letarolt egy kamiont és frontálisan ütközött a céges busszal. A vétkes azonnal életét vesztette, a kamion sofőrje is bennégett, a céges busz pedig az oldalára borult. Utóbbiban hárman azonnal meghaltak, a párt pedig súlyos sérülésekkel az Érsekújvári kórházba szállították. A valódi megpróbáltatások csak ezután kezdődtek.
Zsolt megdöbbentő történetet osztott meg: - A testvérem arca szörnyen összeroncsolódott, az arca beesett a koponyájába, és a fogai kiestek. Az agyába folyadék került, a nyakcsigolyája eltört, a lába kiugrott a helyéről, és a medencéje is súlyosan megsérült. A szlovák állampolgárságú párját sürgősen műtőbe vitték belső sérülésekkel, de Szabolcsot csak felvitték az ötödik emeletre, ahol 2-3 órán keresztül nem kaptak orvosi ellátást. A légzési nehézségei miatt öt órás szenvedés után végül gége metszést végeztek rajta, és mély altatásba helyezték.
Mire a délutáni órákban megérkeztek az édesanyjukkal, szinte alig tudták felismerni a fiút. Elmondásuk szerint döbbenetes módon mindenki a következő kérdéseket tette fel nekik: vajon magyar állampolgár-e a sérült, és ő volt-e a gépjármű vezetője? Információik szerint a szakértők felvették a kapcsolatot a pozsonyi kórházzal, ahol arcrekonstrukcióval foglalkozó specialisták dolgoznak, de a fiú mégsem került azonnal átutalásra. Sőt, öt nappal később végül Komáromba szállították, ahol ismételten ugyanazokkal a kérdésekkel bombázták őket. Szabolcs, aki magyar állampolgár, már tíz éve él Szlovákiában, dolgozik, van helyi lakcíme, társadalombiztosítása, és ott született a hét éves kisfia is. Végül sikerült elérniük, hogy 11-én a fővárosba szállítsák, ahol harmadszor is ugyanazokkal a megalázó kérdésekkel fogadták őket. Másnap reggel, tíz nappal a baleset után, végre megkezdték a műtétet, amely - mivel agyvíz szivárgásra derült fény - egészen estig elhúzódott. A negyven éves férfi állapotáról azt nyilatkozták, hogy stabil, de másnapra magas láz lépett fel nála, a mája és epéje begyulladt. Ráadásul tüdőgyulladást és vérmérgezést is diagnosztizáltak, s az egyik veséje működése leállt, így mélyebb altatásra volt szüksége.
Másnapra a másik veséje is leállt, így a kezelőorvosok dialízist, antibiotikumokat és vérkészítményeket alkalmaztak, hogy stabilizálják az állapotát. Pozsonyban azonban azt a hírt kaptuk, hogy visszaküldik Komáromba, mert nincs szabad hely, de a helyzetét stabilnak ítélték. Ezzel szemben, amikor megérkezett, életveszélyes állapotban volt. Sajnos, ahogy teltek a napok, az állapota tovább romlott, és újabb sérülések is felszínre kerültek: medencetörés, véraláfutások a csípőjén, csigolya- és bordatörések. Június 23-án reggel megkezdték az ébresztési folyamatot, és a délután folyamán két órát tölthettünk vele, tele reménnyel. Fél hatkor azonban értesítettek minket, hogy összeomlik a szervezete, majd este kilenc után végleg feladta a harcot. Miért engedték, hogy a kórházban meghaljon a testvérem?! - kérdezte zokogva az áldozat testvére.
A baleset következtében a férfi testét Nyitrára szállították boncolás céljából. A jegyzőkönyvben azonban az állt, hogy ő vezette a járművet. Ezt a téves információt még a kórházba való bevitelkor is rögzítették, ami miatt a helyzet félreértései tovább gyűrűztek. A rendőrségi patológián végzett vizsgálatok során kiderült, hogy ha azonnal megműtik, megmenekülhetett volna. A család számos kérdést fogalmazott meg, amelyekre választ szeretnének kapni. Miért volt minden kórházi személyzet első kérdése, hogy magyar állampolgár-e, és hogy ő volt-e a sofőr? Miért nem értesítették a családot a balesetről és a férfi haláláról? Továbbá, miért kapott azonnali műtéti ellátást a szlovák párja, míg Szabolcs tíz napig életveszélyes állapotban várakozott?
- A rendőrségen a nyomozó is annyit mondott erre az egészre, hogy nem lepődik meg... Anikóval öt éve alkottak egy párt és mindennél jobban szerették egymást. Egy helyen dolgoztak, de nem egy műszakban és három havonta volt csak egy-két ilyen nap, hogy egy járattal tudtak menni dolgozni.
