Miért nem képes a beruházások folyamatos áradata megoldani a munkanélküliségi problémát?

Az elmúlt években bejelentett ipari beruházások, mint a debreceni akkumulátorgyárak és a BMW-üzem, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és környezeti vitákat is kiváltottak. Bár ezek a projektek rövid távon növelhetik a foglalkoztatottságot, hosszú távú hatásaik kérdésesek. A kormány fejlesztési stratégiája elsősorban alacsony munkanélküliséggel rendelkező régiókra összpontosít, ami akadályozza a gazdasági egyenlőtlenségek felszámolását és a hátrányos helyzetű térségek felzárkózását.

A magyar kormány az ország újraiparosításának részeként az elmúlt években több nagy beruházást is bejelentett. Ilyen a debreceni CATL és BMW, a szegedi BYD, az ácsi, nyíregyházi, iváncsai vagy gödi akkumulátorgyárak. Ezen beruházások egyfelől nem segítik az ország hosszú távú felzárkózását: alacsony bérekért, sokszor külföldi vendégmunkások alacsony hozzáadott értékű munkát végeznek ezekben a gyárakban, miközben jelentős állami támogatást kapnak (amit a hazai kkv-k fizetnek meg). Az akkumulátorgyártás emellett kifejezetten víz-és energiaigényes ágazat, amelyekből hazánk nem rendelkezik a szükséges erőforrások kiszámítható biztosításával, ráadásul a gyárak környezetszennyezése további problémához vezet.

Habár ezen reindusztrializációs tervek környezeti és gazdasági szempontból nem tűnnek kifizetődőnek, a foglalkoztatásra gyakorolt hatásuk még lehet pozitív. Mivel alacsonyan képzett munkaerő is be tudja tölteni ezeket a pozíciókat, így térbeli elhelyezkedés szempontjából ezeket a gyárakat a magas munkanélküliséggel rendelkező régiókba célszerű telepíteni, ahol helyben biztosított a működéshez szükséges munkaerő. Hogy ez így történik-e, megvizsgáltuk a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) 2024. decemberi adatain a település szintű munkanélküliségi arányt. Az NFSZ által relatív mutatóként közölt ráta a nyilvántartott álláskeresők számát mutatja a 15-64 éves népességre vetítve. Az országos átlag 3,5 százalék volt.