Fedezd fel, milyen különleges lakásokban élt egy tervezőpáros! - Látogatást tettünk a Kaesz otthonok 1925-1960 című kiállításon.
Képzeljük el, milyen varázslatos lehetett egy tervezőpár otthona, ahol az egyik fél belsőépítész és bútortervezőként alkotott! A két világháború közötti időszak Budapestje pezsgő kulturális élettel és kreatív energiával volt tele. A fővárosiak élete a társadalmi változások és a művészeti irányzatok hatására folyamatosan formálódott, a 30-as és 40-es évek iparművészete pedig a modernizmus és a hagyományos kézművesség izgalmas ötvözete volt. A Walter Rózsi-villában megrendezett "Kaesz otthonok 1925-1960" című kiállítás lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük Kaesz Gyula és Lukáts Kató lenyűgöző munkáit. Az ő alkotásaik nemcsak a korszak esztétikáját tükrözik, hanem egyben betekintést nyújtanak abba, hogyan éltek és alkottak azok, akik a formák és funkciók harmonikus egyensúlyát keresték saját otthonukban. A kiállítás egy különleges ablakot nyit a múlt egy olyan szegletébe, ahol a dizájn és a mindennapi élet összefonódott, és ahol a kreativitás nem csupán a munka, hanem az otthon szerves része is volt.
Mindig különleges élmény meglátogatni a Walter Rózsi-villát, hiszen ilyenkor nem csupán a kultúra varázsát élvezhetjük, hanem egy lenyűgöző modernista épület falai között sétálhatunk. Ilyen lehetőség a fővárosban ritka, kivéve, ha éppen egy két világháború közötti, gondosan felújított villával dicsekedhetünk. A Fischer József és Pécsi Eszter által tervezett és az utóbbi években szépen felújított Bajza utcai épületben július 27-ig tart a „Kaesz otthonok 1925-1960” című kiállítás. Itt betekintést nyerhetünk Kaesz Gyula és Lukáts Kató tervező házaspár otthonainak világába, megcsodálhatjuk az általuk tervezett bútorokat és tapétákat, és felfedezhetjük, mit jelentett számukra a praktikum és a modern életérzés egy otthonban.
A kiállítás különlegessége abban rejlik, hogy Kaesz Gyula és Lukáts Kató alkotásain keresztül merülhetünk el a 30-as és 40-es évek iparművészetének világában. Emellett olyan kiemelkedő művészek neveivel is megismerkedhetünk, mint P. Szabó Éva, az ezüstkoszorús takácsmester, Kovács Margit, a neves keramikus, vagy Nagy Antal, a bútorasztalos mesterségében jártas alkotó.
A belsőépítészként és bútortervezőként ismert Kaesz Gyula az Iparművészeti Iskola oktatójaként a későbbi időszakok legkiemelkedőbb formatervezőit oktatta. Felesége, Lukáts Kató leginkább alkalmazott grafikai munkásságáról ismert, olyan mesekönyvek illusztrátora volt, mint az Ablak-Zsiráf vagy a Zengő ABC, amiket a 90-es években felnőtt nemzedék még biztosan lapozgatott. Ők ketten 1925-ben találkoztak az Iparművészeti Iskolán, Kaesz akkor már óraadó volt, míg Lukáts Kató egy iskolai projekt miatt kérte a tervező segítségét, amiből végül életre szóló szerelem és házasság lett. Úgy egymásba habarodtak, hogy már az év karácsonyán összeházasodtak és beköltöztek első közös lakásukba, az Erzsébet tér 7.-be (ez a ház ma már nem áll) - az itt lévő art deco hálószobabútorokat is megnézhetjük a tárlaton.
A villa minden egyes szegletében a pár egy-egy lakásának vagy éppen annak egy szobájának szelleme köszön vissza. Magyaróvári Fanni kurátor a látogatásunk során kiemelte, hogy a céljuk elsősorban az életterek atmoszférájának megragadása volt, miközben igyekeztek elkerülni a lakásmúzeumok hagyományos, nosztalgikus hangulatát. Ennek az volt a célja, hogy a látogatók könnyen megkülönböztethessék a kiállítási tárgyakat a villa eredeti berendezésétől. A sokféle bútor és egyéb tárgy között a Lukáts Kató által megálmodott bonbonos-ajándékdoboztól kezdve Kaesz Gyula zeneszekrényéig, sőt, a dolgozószékig terjed a választék, ráadásul a kiállítótermek falain Lukáts Kató grafikái ihlette tapéták és a közkedvelt barátjuk, Szabó Éva textilmintái által inspirált függönyök is feltűnnek.
Érdekes volt megtudni, hogy bár a modern házak megjelenése letisztult, a belső terek viszont tobzódtak a színekben. A kiállítás erre pont jó példa, hiszen itt látunk élénkpirosra festett széket és asztalkát, de népi motívumokkal díszített szekrénykét és a legkülönbözőbb mintájú, élénk színű függönyöket. Ami még ennél is különösebb, hogy Lukáts Kató gyakran a saját maga tervezte csomagolópapírokkal fedte a kisebb polcaikat vagy a tárolókat, melyekből többet is láthatunk a vitrinekben.
A kiállítás a házaspár több mint négy évtizedes közös életének történetét tárja elénk. E hosszú idő alatt hat különböző lakásban éltek, kezdve az Erzsébet téri otthontól egészen az utolsó lakásukig (Petőfi tér 3-5., melynek történetével részletesebben itt foglalkoztunk). Az utolsó lakás berendezése - egy 60 darabból álló bútorkészlet - inspirálta a Kaesz otthonok 1925-1960 című tárlatot, hiszen ezek a gyönyörű darabok 2023-ban kerültek a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ gyűjteményébe. Továbbá, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is kölcsönzött tárgyakat a kiállításhoz, többek között az art deco stílusú hálószobabútort, amely a házaspár első lakásából származik. A tárlatot gazdagító fotók a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumtól érkeztek, bemutatva a házaspár életének különleges pillanatait.
Bár a kiállítás hangulata egyáltalán nem idézi fel a lakásmúzeum jellemző atmoszféráját, mégis, mintha vendégségben éreznénk magunkat a Kaesz-Lukáts házaspár otthonában. Az art deco és modernista bútorok nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem a részletekbe menő figyelem és kreativitás eredményei is. Kaesz Gyula nemcsak a szépséget tartotta szem előtt, hanem azt is, hogy a bútorok funkcionálisak legyenek. A mai nagyáruházakban nehezen vagy egyáltalán nem találunk olyan darabokat, amelyek ennyire a praktikumra helyezik a hangsúlyt. Például a konyhaszekrény rejtett vendégpolca vagy a fiókban már előre kialakított evőeszköztartó mind azt bizonyítja, hogy a tervezés során komolyan gondoltak a mindennapi használatra. Az étkező vonalán pedig olyan tárolók találhatók, amelyek kényelmesen elnyelik az étkészleteket. Folytathatnánk a sort a ruhásszekrénnyel, az író- és dolgozóasztallal (amelyben még egy bárpult is megbújik), vagy a könyvszekrénnyel, de külön érdekesség, hogy a házaspár alacsony termete miatt a bútorok is alacsonyabbak a megszokott méreteknél. Ez a személyre szabott megközelítés igazán különlegessé teszi a kiállítást.
Bár a tárlaton bemutatott bútorok elbűvöltek minket, legnagyobb lelkesedéssel a madarakkal, virágokkal, indákkal és szerelmespárokkal díszített tapéták és textilek ragadták meg a figyelmünket. Ezek közül a legtöbbet Lukáts Kató és P. Szabó Éva alkotta, és bár zömében reprodukciókat láthatunk, néhány különleges eredeti textildarab is felbukkan a kiállításon. Igazi különlegességet nyújt a tárlat bejáratánál található ezüstszínű, stilizált virágmintás tapéta, amely az utolsó Petőfi téri otthonukból került elő. Ez a tekercs évtizedekig pihent egy szekrény mélyén, és az idő múlása miatt sajnos kiszáradt, így 30-40 darabból kellett újra összeállítani ahhoz, hogy teljes pompájában megcsodálhassuk. Hosszan úgy vélték, hogy Lukáts Kató tervezte, de a kiállítás kurátora, Horányi Éva kiderítette, hogy valójában a Wiener Werkstätte egyik tehetséges művésze, Mathilde Flögl munkája rejlik benne.
Érdekes tény, hogy a Petőfi tér 3-5. számú házban egészen 2023-ig megmaradt a lakás berendezése, ahogyan azt a házaspár az 1950-es években kialakította. Ez a helyszín igazi időutazást kínált, egészen addig, amíg a családtagok el nem döntötték, hogy eladják, és a bútorok a múzeum falai közé nem kerültek. A „Kaesz otthonok 1925-1960 - Kaesz Gyula és Lukáts Kató tervezőpáros otthonai” című kiállítás már csupán egy hónapig, július 27-ig látogatható, így érdemes sietni, hogy felfedezhessük a gyönyörű bútorokat és tapétákat, amelyek a korabeli ízlés és stílus lenyomatát őrzik.
