Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Ön álláspontja tévedésen alapul!

Úrnak neveztem, de ha tényleg az lenne, nem cselekedne ilyen dolgokat – és még sokkal súlyosabbakat is – mint amit az elmúlt másfél évtized során tapasztaltam.

Éppen azt olvastam az ország messze legnagyobb példányszámban megjelenő - bár a kormányzat által a KÖZ pénzéből, azaz adóforintjainkból nem támogatott, mégis a leginkább KÖZéleti jellegű - lapjában: "Brüsszelből is jól látszik a pénzherdálás", amikor csöngettek. Kinéztem, s a kapuban egy csomagszállító közölte velem, hogy pakkot kaptam, amiért nem kell fizetni. Amikor átvettem a dobozt, meglepve láttam, hogy a nevemre és címemre érkezett. Egyik oldalán GONDOSÓRA, a tetején "Segítség egy gombnyomásra!" felirattal. Ki küldött nekem ilyet, hisz eszembe sem jutott, hogy gondosórát rendeljek? Tán a gyerekeim leptek meg vele? De akkor miért nem személyesen adták át?

Először kamunak, átverésnek gondoltam. Amikor felbontottam a dobozt, valóban egy komplett okosóra-készlet elemeit találtam benne. Meg egy mutatós körragasztóval gondosan lezárt borítékot.

Ez a levél már önmagában is sok mindent sugallt a választási kampány kezdetével és az ezzel járó kéretlen üzenetek tengerével együtt. Nem igazán lepődtem meg. A boríték, amelyet kezemben tartottam, valójában egy kettéhajtott levél volt, melynek kinyitásakor a miniszterelnök "bizalomgerjesztő" mosolya nézett velem szembe. A levélben ez állt: "Magyarország Kormánya számára rendkívül fontos a nyugdíjasok megbecsülése, akik évtizedeken át fáradhatatlanul dolgoztak az országért, és felnevelték a mai generációt. (...) az idősek a legnehezebb időkben is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Visszaépítettük és megemeltük a 13. havi nyugdíjat, bevezettük a Nők 40 programot, és a brüsszeli támadások ellenére is megvédtük a rezsicsökkentést." A levél folytatásában pedig így fogalmazott: "Az idősek támogatása mellett Magyarország Kormánya kiemelt feladatának tekinti, hogy gondoskodjon az időskorúak biztonságáról is." Ennek jegyében kaptam én is a készüléket, az "Európában egyedülálló Gondosóra program" keretében.

Miniszterelnök "úr"! "Téved!" Ismételten idézőjelek között, mert ez nem egyszerű tévedés, hanem hamis állítások sorozata. Nem tévedésről van szó, hanem tudatos megtévesztésről - a könnyen megtéveszthetők megtévesztéséről.

Valóban lényeges, hogy tiszteletteljesen bánjunk a nyugdíjasokkal, akik hosszú éveken át fáradtságos munkát végeztek az ország javáért, és akik felnevelték a mai generációt. Ezzel szemben az Ön által képviselt hatalom, amely a társadalom, vagyis a nemzet szolgálatára kapott megbízatást, sajnos nem az állampolgárok jólétének előmozdítására irányul. Tevékenysége egyre inkább a hatalom és a vagyon felhalmozására összpontosít, amely nem csupán a saját családja és barátai számára biztosít gazdasági előnyöket, hanem a régi arisztokráciához és a nagytőkéhez hasonló jövőbeli befolyásukat is kívánja megerősíteni.

Az igazi megbecsülés nem abban rejlik, hogy a 13. havi nyugdíj vagy a nyugdíjprémiumnak csúfolt aprópénz kerül a középpontba, hanem abban, hogy a nyugdíjrendszert úgy alakítjuk át, hogy az tartósan és biztonságosan megőrizze a "40+" évi munkával megérdemelt időskori juttatások valódi értékét. Olyan megoldásra van szükség, amely nem csupán a jómódú nyugdíjasok jövedelmét növeli, hanem a nehezen megélő idősek rendszeres bevételeit emeli meg jelentős mértékben.

A közszolgáltatások árának emelkedése és a megélhetési nehézségek, amelyeket a tartósan magas infláció okoz, nem Brüsszel hibája, hanem a "Magyarország Kormányának" - elnökének vágyai szerint alakított - rossz és egyesek szerint bűnös gazdaságpolitikájának következménye. Ez a politika olyan külföldi ipari beruházásokat támogat, amelyek egészségtelenül torzítják a gazdaság szerkezetét, és különösen az idősek számára jelentenek veszélyt, miközben ezermilliárdokat költ el rájuk. Ahelyett, hogy a piacképes magyar kis- és középvállalkozások fejlődését segítené, a hangsúly a "nemzeti tőke megteremtésén" van, ám valójában saját családját, gyerekkori barátait és a "csókosait" gazdagítja egyoldalú privilégiumokkal és túlárazott beruházásokkal. Ennek következményeként a bevételek jelentős része ezeknek a kiváltságos köröknek a zsebébe, illetve bankszámláira kerül. Ráadásul nem lehet figyelmen kívül hagyni az üresen álló stadionokat és a nemzetközi szinten elmaradó, alacsony teljesítményű futballistákra elköltött hatalmas összegeket sem.

Ez a pénzherdálás pedig nem csak Brüsszelből látszik. Itthon még inkább! S olyan mértéket öltött, hogy - a közkeletű kifejezéssel élve - a Holdról is. Abból a Brüsszelből is látszik, amely épp amiatt nem folyósít Magyarországot megillető ezermilliárdokat, mert "Magyarország Kormánya", s annak elnöke nem a társadalom javára fordítja e pénzeket, hanem az említett módon elherdálja.

Ennek egyik jellegzetes megnyilvánulása a GONDOSÓRA.

Az idősebb generációk és a fiatalabb korosztályok védelme érdekében elengedhetetlen lett volna, hogy azokat az összegeket, amelyeket különféle okokból elpazaroltak, az egészségügyi ellátásra és a szociális rendszerek megerősítésére fordítsák. Ezzel szemben azonban ahelyett, hogy fejlesztették volna ezeket a területeket, inkább hanyagság és ostoba döntések sorozata vezetett a leépülésükhöz. Ugyanez a helyzet a közoktatással, a közlekedési rendszerrel, sőt, a tudományos élet támogatásával is, amely új ismereteket hozhatna, és segíthetne a kormány számára egy értelmes politikai irányvonal kialakításában. Ha a közegészségügyünk valóban jól működne, akkor nem lenne szükség ilyen mértékű gondosórára. Ugyanígy, ha a gazdaságunk és a nyugdíjrendszerünk stabil lenne, a kormánynak nem kellene közpénzből támogatnia a gondosórásokat, mert az érintettek saját jövedelmükből meg tudnák vásárolni a szükséges szolgáltatásokat, feltéve, hogy még hazánkban élnek, és nem kényszerültek külföldre költözni. A kivándorlás oka nem csupán a jobb megélhetés keresése, hanem az is, hogy a kormányzat korlátozza a személyiségi jogokat, a jogi kereteket saját hatalmi érdekeik szerint alakítja, és a más véleményen lévőket nemtelen módon stigmatizálja. Így sokan joggal érzik úgy, hogy az egykori szeretett hazájuk élhetetlenné vált.

A Gondosóra program, sajnos, nem más, mint egy újabb megtévesztő látszatintézkedés, hasonlóan a rezsivédelmi intézkedésekhez és az árstopokhoz, amelyek a kereskedelemben és az üzemanyag-ellátásban jelentek meg. Ezen intézkedések valójában csupán eszközök a hatalom megőrzésére, miközben a családi-baráti vállalkozások monopolhelyzetének megerősítését szolgálják, és garantálják a bevételeik növekedését. Nem kétséges, hogy a gyártási és terjesztési jogokat valószínűleg egy "baráti" cég kapta meg, akárcsak a lélegeztetőgépek beszerzésénél a Covid-járvány idején. Ráadásul a bevételek jelentős része a tulajdonosok magánvagyonát növeli, amelyből természetesen a párt választási kampányának finanszírozására is jut. Ez különösen fontos lehet számukra most, amikor a Fidesz, a kormányt irányító párt, már ahhoz is folyamodott, hogy korlátlanná tegye és ellenőrzéstől mentesítse az egyéni képviselőjelöltek kampánycélokra felhasználható pénzét, hogy így védekezzen a frissen megjelent veszélyes versenytárs ellen.

A miniszterelnök látszólag Magyarország kormányának vezetője, de valójában a Fidesz párt irányítása alatt áll. Hatalmának megőrzése érdekében folyamatosan manipulálja a közvéleményt, és igyekszik megtéveszteni mindenkit, akit csak tud.

De téved, méghozzá súlyosan. Tévedése abban rejlik, hogy azt hiszi, a társadalom csupán látszatintézkedésekkel és beváltatlan ígéretekkel a végletekig megtéveszthető. Az utóbbi hónapok eseményei világosan mutatják, hogy egyre többen képesek átlátni a hamisítványokat, és sokan inkább a "Tiszán" keresik az ország jövőjének biztosítékát. Közöttük nemcsak a "régi ellenzék" képviselői, hanem egyre több korábbi Fidesz-szimpatizáns is ott van. Ennek a bomlásnak az oka nem csupán külső tényezőkben – mint Brüsszel vagy az ellenzék – keresendő, hanem főként a párt vezetőjének a társadalomra nézve káros tevékenységében. Ezt az ő érdekeinek szempontjából önámító tévedésnek nevezhetjük, amely révén saját magát és híveit is megtéveszti.

Tévedett, mert nem ismerte fel, hogy sokkal stabilabb és tartósabb az a társadalmi támogatás, melyet a jó politikus a lakosság valós érdekeit szolgáló, okos politikájával ér el. Hatalmának alapja az így elért széles körű megbecsülés. És nem az érzelmes szólamokkal kivívott vakhit vagy a megfélemlítéssel, alamizsnával, megtévesztéssel kialakított függőség. Az első változat bizalmat kelt és őszinte vonzalmat generál. A fondorlatos vagy erőszakos eszközökkel szerzett bázis viszont eleve labilis, mert a hibás, a támogatók számára is kedvezőtlen intézkedések erodálják a bizalmat, és önnön híveit is szembefordítják az így cselevő hatalomgyakorlókkal.