A Szabadság-szobor története sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt sokan gondolják. Eredetileg nem az Egyesült Államok számára készült, hanem egy másik célra tervezték. Ez a lenyűgöző szobor, amely ma New York ikonikus szimbóluma, valójában Franciaország
A műalkotás megálmodója a Szuezi-csatorna bejáratánál képzelte el ezt a különleges alkotást, amely Egyiptom elhozza a fényt Ázsiának címet viseli. Az alak formáját Delacroix művészete ihlette, ám az arc vonásait Bartholdi saját édesanyjáról mintázta. Erről azonban akkoriban senki sem volt tudomással.
Nem szükséges merev sorrendet felállítanunk, de tény, hogy a New York-i Szabadság-szobor – hivatalos nevén: A szabadság megvilágosítja a világot – a világ egyik legismertebb szimbóluma. A szobor története is jól ismert a nagy vonalakban: a francia nép ajándékozta az Egyesült Államoknak a függetlenségük 100. évfordulója alkalmából, és a belső szerkezetét a híres Eiffel-stúdió tervezte. Ezek a közismert információk, azonban sok érdekes részlet már a feledés homályába merült.
A Hudson folyó torkolatánál elhelyezkedő Liberty Island impozáns nőalakját a neves Frédéric Auguste Bartholdi (1834-1904) tervezte. Az elzászi származású művész, aki a legkiválóbb művészeti iskolákban tanult, elsősorban a szülővárosában, Colmarban és annak környékén található köztéri szobrai által vált ismertté Franciaországban. A művész ambiciózus és a világra nyitott szelleme a 19. század hatvanas éveiben kezdett el keresni egy megrendelést egy monumentális szoborra, amely a Szabadság-szoborhoz hasonló grandiózus alkotás lett volna.
A Szuezi-csatorna projektjének megismerése során a történet hőse kétszer is Egyiptom földjére látogatott. Célja az volt, hogy meggyőzze Ferdinand Lessepset és Iszmáil alkirályt, Egyiptom valódi uralkodóját, arról, hogy a csatorna bejáratánál emeljék fel az „Egyiptom elviszi a fényt Ázsiának” című szobrot. Azonban a költségek túl magasnak bizonyultak számukra, így a javasolt terv végül elvetésre került. A porosz-francia háború után, Franciaországban, amely újra a köztársaság eszméi felé fordult, politikai és történelmi indíttatásra úgy határoztak, hogy a republikánus szellemiség diadalaként felajánlják a szobrot az Egyesült Államoknak.
A női figura ihletője Eugene Delacroix híres festménye, A Szabadság vezeti a népet, amelynek középpontjában áll. Az első kisméretű szobrot 1870-ben állították fel Párizs szívében, és ma is megcsodálható a gyönyörű Luxembourg-kertben. Ez a műalkotás nem csupán a művészet, hanem a szabadság szimbólumává is vált, örök emléket állítva a bátorságnak és az emberi jogokért folytatott harcnak.
"Ó, de csodálatos ez a látvány!" Ekkor szembesült azzal, hogy a szobrász édesanyjának arcvonásait viseli a monumentális alkotás. A szenátor nem csupán a szobor szépségét csodálta, hanem a mögötte rejlő mély személyes történetet is, amely a művész életének egy fontos részét ölelte fel. A szobor feje 1878-ban debütált a párizsi világkiállításon, míg a test többi részét a Mars-mezőn állították ki, ahol a látogatók csodálattal szemlélték a művészi remekművet. Delacroix ihlette az alak formáját, de az arcnál a szeretet és a családi kötelékek álltak a középpontban, hiszen Bartholdi édesanyja volt az, akiről a szobor arcvonásait mintázta. E titokzatos részlet, amely sokáig rejtve maradt, végül egy új dimenziót adott a szobor történetének és az alkotó szándékának.
Ugyan megállapodtak abban, hogy a szobrot a franciák, a talapzatot az amerikaiak állják, de mindkét országban híján voltak az erre szánt pénznek, amelynek nem kis részét mindkét országban adományokból és rendezvények bevételéből gyűjtötték össze. A szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban, majd 140 évvel ezelőtt, 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba az Isère fregatt fedélzetén.
A 46 méter magas és 204 tonna súlyú sárgaréz óriást 350 különálló darabban juttatták el a tengerentúlra, melynek összeállítása négy hónapig tartott. A szobor egy hatalmas talapzatra került, amely szinte azonos magasságú, így a teljes magasság elérte a 93 métert. 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland ünnepélyesen leplezte le ezt a monumentális alkotást.
Ő volt egyébként az Egyesült Államok történetének első elnöke - a második pedig a jelenleg is regnáló Donald Trump -, akit nem egymás után választottak meg másodszorra is elnöknek: 1884-ben és 1892-ben nyerte meg az elnökválasztásokat.
