Nyolc évtizeddel ezelőtt tért vissza hazánkba a Szent Jobb-ereklye, amely nemcsak vallási jelentőséggel bír, hanem a magyar kultúra és identitás szimbóluma is.

1990-óta augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe Magyarországon. Az egyik legfontosabb budapesti esemény a Szent Jobb-körmenet, melyre az államalapító apostoli király ünnepén kerül sor.

Az idei évben a nemzeti emlékezés ünnepi pillanatai a Szent István-bazilika előtti téren kezdődtek, ahol egy szívhez szóló szentmisét tartottak. A szertartást Erdő Péter bíboros vezette, mellette pedig koncelebrált Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nuncius, valamint Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Udvardy György veszprémi érsek és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia más tagjai. Továbbá jelen volt Orosch János nagyszombati érsek, Fazekas Ferenc szabadkai megyéspüspök és Jozef Hal'ko pozsonyi segédpüspök is, akik mindannyian hozzájárultak az esemény méltóságához és jelentőségéhez.

"Szent István király a kereszténység ösvényére, a remény és a megmaradás szellemében, valamint a többi néppel való testvéri kapcsolatok ápolásának irányába vezette a magyar népet" - hangsúlyozta Magyarország prímása, méltatva az államalapító szent királyt. Kiemelte, hogy a remény nem csupán a szívünkben él, hanem ezt a fényt át kell adni a körülöttünk lévő világnak is. Különösen biztató volt, amikor Leó pápa első üzenetében a feltámadt Krisztus békéjét kérte számunkra. Ez a valódi béke, amely a reményből merít energiát - fogalmazott a főpásztor.

Az ünnepi szentmise szónokaként Marton Zsolt váci megyéspüspök állt a közönség elé, és fontos üzenetet közvetített: „Tanuljunk István királytól a béketeremtés művészetét!” Hangsúlyozta, hogy a béke megteremtése és a békeszeretet nem csupán annyit jelent, hogy elérjük a fegyverszünetet, vagy elkerüljük a konfliktusokat, és beletörődünk a sorsunkba. Békében kell élnünk önmagunkkal, majd embertársainkkal is. Hívőként elengedhetetlen, hogy elsőként Istennel találjuk meg a belső békénket. Csak ezen az alapon válhatunk az igazi, hiteles béke hirdetőivé és munkálkodóivá – emelte ki a püspök atya.

A nemzeti ünnepen jelen volt Áder János korábbi köztársasági elnök, felesége, Herczegh Anita, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Lévai Anikó, a kormányfő felesége, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Varga Zs. András, a Kúria elnöke, valamint az állami, társadalmi és kulturális élet és a diplomáciai testület képviselői.

A tűző napsütés ellenére a Szent István-bazilika előtti tér zsúfolásig megtelt. A látvány varázslatos volt: a különböző lovagrendek, egyházi és jótékonysági szervezetek tagjai, valamint hazai és külföldi zarándokcsoportok sokasága gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljenek. Az esemény szelleme és a közösség ereje szinte tapintható volt a levegőben.

A szertartást követően Szent István király jobbját hagyományosan körmenetben vitték végig a környező utcákban.

A körmenet Magyarország egyik legfontosabb keresztény ünnepi eseménye, amely évente több tízezer hívőt vonz. A Szent Jobb, mint a magyar kultúra és katolikus hagyomány szimbolikus ereklyéje, évszázadok óta vonzza a zarándokokat, hiszen ez I. István, az Árpád-házi király természetes módon mumifikálódott jobb keze. Az esemény nem csupán vallási jelentőséggel bír, hanem a magyarság összetartozását és identitását is megerősíti.

A Szent Jobb-ereklyét a történelem viharos időszakai során többször is elvitték, de minden alkalommal sikerült hazatalálnia.

A történet gyökerei a 11. századra nyúlnak vissza. István, akit 1038-ban Fehérvárott helyeztek végső nyugalomra, halála után trónviszályok miatt a káptalan, attól tartva, hogy a holttest megszentségtelenülhet, a Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból a bazilika alatti sírkamrába vitette át. Hartvik püspök legendája szerint ekkor választották le a mumifikálódott jobb kezet, amelyet csodás erővel ruháztak fel. A kincstár őre, Merkur őrkanonok azonban, ahogy később felelősségre vonásakor vallotta, egy angyal utasítására "eltulajdonította" az ereklyét, majd birtokán titokban elrejtette. Arra hivatkozott, hogy a zűrzavaros időkben biztonságos helyen akarta megőrizni azt.

I. László király (1077-1095) István király szentté avatásának évében, 1083-ban értesült az ereklye őrzésének helyéről. E jeles alkalomból május 30-án ellátogatott Merkur bihari birtokára. Elfogadva az őrkanonok mentegetőző szavait, megbocsátott neki, és ekkor döntött a Szent Jobb őrzésére szánt szentjobbi apátság megépítéséről, amely ma Sâniob néven ismert Romániában. A Szent Jobb megtalálásának napját már a 13. századi naptárak is megörökítették, hiszen tisztelete az 1222-es Aranybulla által törvénybe iktattatott.

A történetek szerint a Székesfehérváron őrzött híres ereklye a török hódoltság idején Boszniába került, majd 1590 táján Raguzában, a mai Dubrovnikban, a domonkos rend tagjaihoz jutott. 1771 áprilisában Mária Terézia, a magyar királynő, személyes beavatkozásának köszönhetően a raguzai domonkosok visszaszolgáltatták a Szent Jobbot. Az ereklyét ünnepélyes keretek között szállították Budára, ahol 1771. június 21-én a szertartás keretében adták át az angolkisasszonyoknak őrzésre. A királynő emlékére pénzérméket veretett, továbbá elrendelte augusztus 20. rendszeres megünneplését, amely a király szentté avatásának napja. Az ereklye első magyarországi "körútja" is hazatértekor valósult meg, amikor Győrött és Pannonhalmán is bemutatták a nagyközönségnek.

Az 1800-as évek elején II. József magyar király rendelete alapján a keresztesek férfirendje vette át a Szent Jobb ereklye őrzését. A rend megszűnését követően, 1865-től az esztergomi főegyházmegye védelme alá került. Az 1900-as évek elején pedig a budavári palota Zsigmond-kápolnájában találta meg új otthonát. 1938. május 31-én indult el az Aranyvonat, amely három éven át pontos menetrend szerint járta be a Magyar Királyság településeit, magával hozva a Szent Jobb ereklyét, hogy minél több emberhez eljusson.

Az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, amelyet a mindenkori prímás az augusztus 20-i körmenetek idején rendszeresen körbevitt a fővárosban.

1944 tavaszán a nyilasok a Szent Koronát és a Szent Jobbot nyugatra menekítették, így azok sorsa bizonytalanná vált. 1945 elején Salzburg környékén bukkantak rá a rég elveszett relikviákra. A helyzet megoldásában XII. Pius pápa is aktívan részt vett, és ennek köszönhetően az amerikai hadsereg végül visszaadta a magyar katolikus egyház számára a nemzeti örökség e fontos darabját.

Miután 1947-ben betiltották a Szent Jobb-körmeneteket, az ereklyét a Szent István-bazilika plébániájának páncélszekrényébe helyezték. 1971-től kezdve a bazilika egyik kápolnájában, zárt tabernákulumban, rejtett módon őrizték. Később az őrzési helyet felújították, és Szent Jobb-kápolnának keresztelték el.

A kegytárgyat először 1985-ben mutatták be a nagyközönségnek, majd 1988-ban, Szent István halála 950. évfordulója alkalmából ismét országos körútra indult. Azóta, 1989 óta, minden évben megrendezik a Szent Jobb-körmenetet. Az idei Szent István-ünnepségsorozat keretében a szentmise és a körmenet során az ereklye hazatérésének 80. évfordulóját is megünnepelték, amely 1945-ben történt, amikor a Szent Jobb Ausztriából visszatért Magyarországra.

A nemzeti ünnepen az elszakított területekről is sokan érkeztek zarándokok, köztük felvidéki csoportok, akik lelkesedéssel vettek részt a budapesti ünnepi programokon. Egész nap átjárta őket az ünnep szelleme, részt vettek a szentmisén és a Szent Jobb-körmeneten, mély tisztelettel adózva a hazájukért vívott harcok emlékének.

Az esti órákban került sor az ünnepi tűzijátékra, melyet Európa leglátványosabb műsorának ismernek.

Az esti órákban került sor a Szent István-napi ünnepségek fő látványosságára, az ünnepi tűzijátékra, melyet Európa leglátványosabb műsorának ismernek, és amelyet az idei évben ezerháromszáz drón összehangolt repülése tette még látványosabbá. A tűzijáték alatt mintegy 45 530 különálló, megkülönböztethető pirotechnikai effekt durrant el, melyeket uszályokról, pontonokról és három hídról lőttek fel, tisztelegve Magyarország történelme és kulturális öröksége előtt.