Peking gazdag ásványi kincsekkel dicsekedik, míg Trumpnak ezúttal nem könnyű a dolga. Peruban az elnöki pozíció inkább szerencsejáték, mint életbiztosítás. A Windows 95 ikonikus dallama pedig örökkévaló emlékeket idéz fel a technológia hőskorából.
Donald Trump amerikai elnök, furcsa számításainak eredményeként, az Egyesült Államok szinte valamennyi kereskedelmi partnerére kivetett büntetővámokat 90 napra felfüggesztette. Ezzel szemben Kínával kapcsolatban nemcsak hogy megtartotta ezeket a vámokat, hanem még tovább is emelte azokat. Peking azonban nem hátrált meg, hanem ellenállásra készült. Az ország saját vámjait is az egekbe emelte, valamint különféle kiviteli korlátozásokat, sőt, bizonyos esetekben akár tilalmakat is bevezetett a kritikus ásványkincsekre.
Ezek azok a bányászatból származó termékek, amelyek elengedhetetlenek kulcsfontosságú iparágakban, valamint a modern fegyvertechnológia terén. Kína vezető szerepet játszik e ásványkincsek kitermelésében, nemcsak a saját területén, hanem az utóbbi két évtizedben az ázsiai és afrikai lelőhelyek feletti ellenőrzésével is. Míg az Egyesült Államok a költséges háborúkkal volt elfoglalva, az Európai Unió pedig láthatóan nem rendelkezett elegendő erővel és szándékkal a természeti erőforrások fölötti befolyás megszerzésére, addig Peking aktívan bővítette hatalmát és befolyását ezen a területen.
Lassanként kritikus ásványkinccsé válik olyan korábban hétköznapi nyersanyag is, mint a réz vagy a nikkel, amiből elvileg bőségesen van, ám a kitermelése nem tud lépést tartani a kereslet növekedésével. Az elektromos autók akkumulátoraihoz szükséges lítium ügyében a Nyugat viszonylag nyugodt lehet, mert a legnagyobb kitermelő az USA szövetségi rendszeréhez tartozó Ausztrália. A kobalt legnagyobb kitermelője viszont a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol ingataggá vált a politikai helyzet, Nyugat és Kína versenyben áll a befolyásért. A többi kritikus ásványból viszont Peking a kitermelés felét-kétharmadát ellenőrzi.
Ilyen anyagok közé tartozik a grafit, a germánium és a gallium, melyek exportját Kína már a kereskedelmi háború korai szakaszában korlátozta. Az ázsiai óriás legnagyobb csapást akkor mérhet az Egyesült Államokra, ha megvonja tőle az úgynevezett ritkaföldfémeket. Habár a nevük azt sugallja, hogy ritkaságuk miatt különlegesek, valójában a Föld mélyében elég nagy mennyiség található belőlük. Azonban a kitermelésük és különösen a feldolgozásuk rendkívül költséges, energiaigényes folyamat, amelyhez fejlett technológiai háttér szükséges.
A Nyugat csak a stratégiai jelentőségük megnövekedése óta kezdett régi bányákat újra kitermelésbe fogni, illetve újakat nyitni, de a ritkaföldfémek feldolgozásában Kína még 90 százalékos súllyal rendelkezik. Okostelefon, szélturbina, elektromos autó, energiatakarékos égő, cirkálórakéták vezérlési rendszere - csúcstechnológiai vívmányok, amelyek nem létezhetnének a főleg magnetikus és energiafelhasználás-csökkentő tulajdonságaik miatt kulcsfontosságú ritkaföldfémek nélkül. A zömmel a lantanidák közé, a periódusos rendszer legnagyobb kémiailag koherens csoportjába tartozó elemek ásványi változataiból évente alig több mint 390 ezer tonnát hoznak felszínre (összehasonlításként: vasércből például egymilliárd tonnát).
A ritkaföldfémek felfedezésének kezdete a svéd Ytterby bányához köthető, ahol Carl Axel Arrhenius, tüzér hadnagy és vegyész, 1787-ben rábukkant a gadolinit nevű, enyhén radioaktív ásványra, amelyből kiemelkedett az itterbium. Az Ytterby bányájának jelentősége nem csupán ebben az egy elemben rejlik, hiszen innen származik az ittrium, a terbium és az erbium neve is. Az 1940-es évek végéig a ritkaföldfémek legfőbb forrása a Brit Birodalom részeként India és Brazília volt, ahol ezeket a különleges anyagokat széles körben kezdték el felfedezni és kitermelni, bár akkoriban még korlátozott volt a felhasználásuk.
Az 1950-es években Dél-Afrika dominálta a ritkaföldfémek globális piacát, de az 1980-as években a helyzet drámaian megváltozott: az Egyesült Államok vált a vezető szereplővé a katódsugaras színes televíziók iránti kereslet növekedése miatt, amelyet a Mojave-sivatagban található Mountain Pass bánya biztosított. Ekkor kezdett igazán felfutni Kína is. A legendák szerint Teng Hsziao-ping, a kínai reformok úttörője 1987-ben, felismerve a számítógépek megjelenésétől fűtött keresletet, azt tűzte ki célul, hogy Kína számára a ritkaföldfémek ugyanolyan kulcsszerepet töltsenek be, mint a Közel-Kelet számára az olaj. Teng ambíciója valóra vált: a Belső-Mongóliában található Bajan Obo óriási lelőhely révén Kína a világ ritkaföldfém-tartalékainak felét birtokolja, mintegy 44 millió tonnát. Tavaly például innen 270 ezer tonna ritkaföldfémet exportáltak, míg az Egyesült Államok csupán 45 ezer tonnát tudott szállítani.
