Rakovszky Zsuzsa egy különleges kötetben gyűjti össze azokat a történeteket, amelyek magukra hagyott nők életét és küzdelmeit idézik fel. E műben a szerző mély empátiával és érzékenységgel tárja elénk e nők sokszínű sorsait, felfedve a magány, a remény és
Rakovszky Zsuzsa legújabb, tizenegy elbeszélést magába foglaló kötetében a családon belüli dinamikára, a gyermek-szülő kapcsolatokra épülő felnövéstörténetekre fókuszál. Olyan - az emberi léthez hozzátartozó - eseményekről ír, amelyek a normalitástól való távolodást szemléltetik. Joggal merül fel a kérdés: mit nevezünk normális életmódnak?
Sok ember esetében úgy tűnik, hogy a remény már a múlté.
Az áldozat Rózsikája, a kedves, segítőkész takarítónő, akaratlanul és némi tudatossággal is belemerül egy anya-lánya konfliktus sűrűjébe. A novella elején még szimpatikusnak találjuk Évikét, de ahogy a cselekmény előrehalad, egyre inkább ráébredünk, hogy nem feltétlenül bízhatunk az elmondottakban; lehetséges, hogy Évike által bemutatott szenvedéstörténet távol áll a valóságtól. Mégis, mélyen legbelül azt szeretnénk, hogy Évike lánya, Ágika legyen a bűnbak, ő hordja a felelősséget mindenért; elfogadjuk, hogy a hazugság a novella középpontjában áll. Rakovszky nem fed fel egy olyan valóságot, amely talán nem is létezik; Évike és Ágika igazságai két eltérő élettörténet összefonódásával ütköznek egymással.
A Kossuth-díjas magyar író egy különleges kötetben gyűjti össze a magányos, elhagyatott nők, anyák és nagyanyák sorsát. Ezek a női karakterek nem csupán a felnőtté válás és a gyermeknevelés nehézségeivel küzdenek, hanem a társadalmi környezethez való alkalmazkodás és a gyorsan változó technológiai világ kihívásaival is szembesülnek. Az író érzékenyen és mély empátiával ábrázolja azokat a mindennapi küzdelmeket, amelyekkel ezek a nők találkoznak, miközben keresik helyüket a világban.
Minek is élek én még, amikor már csak nyűg vagyok, gondolta keserűen, és elsírta magát
A "Csoda" című novella Katalinja, aki nagyszülőként egyedül él, képtelen alkalmazkodni az internet világának kihívásaihoz. Az a világ, ahol a csalók és tolvajok láthatatlan hálózatokon keresztül manipulálják az emberek életét, számára elérhetetlen és zavarba ejtő. "Miért vagy ennyire naiv és hiszékeny, nagyi?" - kérdezhetné az unokája, miközben a szívét sajnálat tölti el, és talán mi is hasonlóképpen éreznénk, amikor látjuk, hogy az idősek mennyire kiszolgáltatottak ebben a gyorsan változó, digitális világban. Az ő története nem csupán a technológia nehézségeiről szól, hanem arról a generációs szakadékról is, amely a fiatalok és az idősek között tátong, és amely egyre inkább megnehezíti a kölcsönös megértést.
Rakovszky Zsuzsa műveiben a hétköznapi emberek életének apró, mégis súlyos konfliktusai bontakoznak ki, ahol a karakterek különböző nézőpontjai ütköznek egymással. Az irracionális döntések és a túlzott optimizmus gyakran váratlan tragédiákhoz vezetnek, amelyek nemcsak a szereplők, hanem az olvasók számára is elgondolkodtatóak. Az egyik legfontosabb kérdés, amely mind az író, mind a szereplők, sőt az olvasók számára is releváns, az, hogy miként szemlélhetjük a saját életünket, mennyire vagyunk tudatában döntéseink következményeinek, és vajon mennyire értjük meg azokat a választásokat, amelyek formálják a sorsunkat.
A Vattacukor hősei egy varázslatos univerzumba vezetnek minket, amely mindig is ott bujkált a szemünk előtt, csupán félelemből tagadtuk meg annak létezését, hogy a valóság néha torzult formákban nyilvánul meg. Éppen ezért, szinte minden mese végén azt érezzük, hogy a történések bármikor a mi életünket is keresztezik, és bármi megtörténhet velünk is.
