Rejtélyes és titokzatos sötét vonalak bukkantak fel a Mars felszínén, amelyeket a NASA legújabb fotóin örökített meg. Ezek a különös formációk új izgalmakat keltenek a tudományos közösségben, és kérdéseket vetnek fel a bolygó geológiai múltjával és lehets

A Mars felszínén feltűnő különös, sötét csíkok eredetével kapcsolatos tudományos diskurzus már az első űrmissziók óta zajlik. Most azonban úgy tűnik, végre felfedték a titkot, és új fény derült e rejtélyes jelenség magyarázatára.

1976-ban a NASA Viking-missziója történelmi lépést tett, amikor először sikerült űrszondát juttatni a Mars felszínére. Az űrszondák által visszaküldött képekből a kutatók figyelemre méltó, sötét csíkokat és vonalakat azonosítottak, amelyek kráterek és sziklás lejtők mentén rajzolódtak ki. Azóta is sokáig fennállt az a hipotézis, hogy ezek a formációk vízfolyások nyomai lehetnek. Most azonban egy új kutatás új megvilágításba helyezi ezt a kérdést, és alternatív magyarázatokat kínál a rejtélyes képződmények eredetére.

Egyes lejtőcsíkok tartósak, míg mások - az úgynevezett ismétlődő lejtővonalak (RSL) - csak időszakosan jelennek meg, jellemzően a Mars legmelegebb időszakaiban. Bár a Mars általában rendkívül hideg és száraz (akár -153 °C-ra is lehűlhet), elméletileg kis mennyiségű víz (például jégből, felszín alatti forrásokból vagy a légkör páratartalmából) sós közegben képes lehet megolvadni és lefolyni a lejtőkön. Mivel a víz a Földön kulcsfontosságú az élethez, az ilyen formációk potenciálisan élhető területeket jelenthetnek a vörös bolygón is. Ugyanakkor számos kutató szerint ezek a képződmények száraz folyamatok révén is kialakulhattak.

Az elért eredmények jelentős mértékben befolyásolhatják a jövőbeni Mars-kutatásokat, és hozzájárulhatnak ahhoz az emberi törekvéshez, hogy felfedezzünk olyan bolygókat, amelyek potenciálisan alkalmasak az élet fenntartására a Naprendszeren kívül.

A kérdés megválaszolásához a kutatók egy speciális algoritmust fejlesztettek ki, amelyet először ismert lejtőcsíkos képeken képeztek ki. Ezt követően a betanított mesterséges intelligencia több mint 86 ezer nagy felbontású műholdképet elemezve létrehozta a Mars globális lejtőcsík-térképét.

- magyarázta Valentin Bickel, a tanulmány egyik társszerzője és a Berni Egyetem Űrkutatási és Lakhatósági Központjának kutatója.

A kutatók megállapításai szerint a lejtőcsíkok és a víz vagy jég jelenléte között nem áll fenn kapcsolat. E helyett úgy vélik, hogy ezek a jelenségek elsősorban a magas szélsebességű és porral teli területeken figyelhetők meg. Más szavakkal, a lejtőcsíkok kialakulása valószínűleg száraz körülmények között zajlik, amikor a porréteg váratlanul, valamilyen külső hatás következtében lecsúszik a lejtőn.

Bár ez az eredmény újabb csalódásnak tűnhet az idegen élet utáni kutatásban, a bolygókutatók hangsúlyozzák, hogy a tanulmánynak fontos gyakorlati következményei vannak. Ha ugyanis beigazolódott volna, hogy a lejtőcsíkokat víz okozza, a NASA egyelőre elkerülte volna ezeket a területeket. Ennek oka, hogy a Földről származó mikrobák véletlenül beszennyezhetik ezeket a potenciálisan élhető régiókat, és így meghiúsíthatják a marsi élet utáni kutatás eredményeit.