Donald Trump pártja örökre megszilárdíthatja pozícióját a hatalomban – egyetlen térkép a valóság lenyomata.

Hétfőn másodjára is leteszi elnöki esküjét Donald Trump, a republikánus párt zászlóvivője, aki négy év kihagyás után visszatér az Ovális Irodába. A volt ingatlanmágnás novemberben sikeresen visszaszorította a demokratákat a csatatérállamokban, de sok szakértő egyetértene abban, hogy ha Joe Biden leköszönő elnök nem adta volna át a hatalmat alelnökének, Kamala Harrisnek, akkor a demokraták erősebb bástyájának számító „kék” államok is könnyen megroppanhattak volna. Egy frissen megjelent térkép szerint azonban a republikánusok nem csupán a tavalyi győzelmük miatt néznek bizakodva a jövőbe: a 2030-as években még kedvezőbb helyzetben lehetnek az elnökség elnyerésére, ami lehetőséget ad Donald Trump örökségének megerősítésére és folytatására.

December végén a Brennan Center for Justice nyilvánosságra hozta azt a térképet, amely előrejelzéseket tesz a 2030-as évet követően az Egyesült Államok államai által biztosított szövetségi kongresszusi képviselet változásairól. A legtöbb állam esetében várhatóan nem várható sem a képviselők számának növekedése, sem csökkenése; ezeket a területeket szürke színnel tüntettük fel.

A narancs és a zöld árnyalataival befestett területek viszont várhatóan veszíteni, illetve nyerni fognak képviselőket a következő évtizedtől fogva.

A győztesek listája ezzel szemben valamennyivel rövidebb, kettejük ugyanis alaposan megszedi magát:

Az Egyesült Államok Kongresszusa két kamarából áll: a szövetségi törvényhozás alsó- és felsőházból tevődik össze. Ahhoz, hogy egy javaslatból végül törvény születhessen, mindkét háznak jóvá kell hagynia azt. A szenátus, mint a felsőház, az alkotmány értelmében minden állam számára egyenlő képviseletet biztosít, így minden állam két szenátort küld a 100 fős testületbe. Ez a rendszer garantálja, hogy senkinek se legyen előnyben a beleszólása a döntéshozatal során.

A 435 fős képviselőházban a tagállamok részvétele a lakosság arányának megfelelően alakul.

A nagyobb népességgel rendelkező területek általában több képviselővel rendelkeznek, míg a ritkábban lakott régiók kevesebb képviselőt tudnak felmutatni.

A képviselők és a közvetlen adók elosztása az Unió tagállamai között a tagállamok létszámának arányában történik. A létszám arányának pontos meghatározása pedig a törvényben rögzített eljárás szerint, tízévente esedékes.

Az amerikai alkotmány I. cikkelyének 2. szakasza azt rögzíti, hogy...

Tízévenként szükséges újraértékelni az országok népességét, amit 1790 óta népszámlálások során valósítanak meg.

Mára már nem csupán egy érdekes történelmi tény, hanem egy mélyen gyökerező társadalmi igazságtalanság szimbóluma, hogy a polgárháború utáni időszakban, egészen a XIV. alkotmánykiegészítés ratifikálásáig, az „egyéb személyek” – főként a fekete rabszolgák – csupán 3/5-öd résznyi szabad emberként voltak számon tartva. Ez a megkülönböztetés nem csupán jogi, hanem morális kérdéseket is felvetett, és tükrözi a korabeli társadalom felfogását a szabadságról és az emberi méltóságról.

Az amerikai elnök személyét meghatározó elektori kollégium szavazatai a kongresszusi képviselet alapján kerülnek elosztásra. Ez azt jelenti, hogy egy adott állam elektorainak száma megegyezik az állam alsó- és felsőházi képviselőinek mandátumainak összegével. A tízévenként esedékes újraelosztás (reapportionment) folyamata tehát kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a rendszerben.

Az elnökválasztás végkimenetele szoros összefüggésben áll számos tényezővel, amelyek befolyásolják a választók döntéseit és a politikai légkört.

A legalacsonyabb lélekszámú államok is legalább három elektort kapnak az összesen 538-ból, hiszen két szenátorral és egyetlen, az egész állam lakosságát képviselő alsóházi taggal bírnak.

A népszámlálás adatai alapján meghatározott képviselői létszámok elosztása után a választókörzetek kialakítása már a tagállamok hatáskörébe tartozik. Néhány államban független vagy bipartit bizottságok végzik ezt a feladatot, de a legtöbb helyen az állami törvényhozás felelős a kongresszusi körzetek megrajzolásáért. Ez pedig lehetőséget adhat a hatalmon lévő pártok számára, hogy saját érdekeik szerint formálják a körzeteket. Például előfordulhat, hogy az ellenfél szavazóbázisát úgy osztják szét különböző kerületekbe, hogy azok ne tudjanak többséget alkotni – ezt a jelenséget "cracking"-nek hívják. Az ilyen jellegű manipulációt, amely a körzetek határainak módosítását célozza meg, gerrymandering néven ismerjük, ami magyarul választókerület-manipulációt jelent.

A népszámlálás kulcsfontosságú információkat rejt, így, ahogyan azt a Brennan Center is hangsúlyozta, érdemes alaposan megvizsgálnunk, hogy mely államokban tapasztalható népességnövekedés, és hol figyelhető meg a lakosság csökkenése.

Az előbb bemutatott térképen jól látható, hogy arányokat tekintve

A legutóbbi évtizedben a népesség növekedése főként a déli és nyugati régiókban volt a legszembetűnőbb.

miközben északkeleten és középnyugaton fogynak el az amerikaiak (az átlag alatti növekedés relatíve csökkenésnek minősül). A Brookings Institute kutatója, William Frey a CNN szerint úgy számolt, 1920-ban még az amerikai népesség 60%-át tették ki az északkeleti és középnyugati országrészek, 100 évvel később viszont immár a déli és nyugati területek adják az USA lakosságának 62%-át.

Az elmúlt két év demográfiai tendenciái alapján a Brennan Center kiemeli,

Amennyiben a becslés helytállónak bizonyul, a déliek a következő évtized során történelmi csúcsot érhetnek el, hiszen 164 képviselői mandátumra tehetnek szert a képviselőházban.

Az 1960-as évek újraelosztása után a déli, középnyugati és északkeleti régiók képviselőinek száma viszonylag stabil maradt. Azonban 2030 után elképzelhető, hogy az alsóházban a politikai térkép jelentős átalakuláson megy keresztül, és a képviselők közel 40%-a a déli államokat fogja képviselni.

Amennyiben a legfrissebb adatokat és a koronavírus-járvány hatásait figyelembe vesszük, a 2020 és 2024 közötti időszakban hasonló trendek rajzolódnak ki. Florida és Texas a növekedés éllovasaiként emelkednek ki, hiszen előbbi államban tavaly 1,8 millióval, míg utóbbiban 2,1 millióval nőtt a lakosság száma az előző négy évhez képest. Ezen kívül Georgiában, Tennessee-ben és a Karolinákban is figyelemre méltó, 2,5%-ot meghaladó ütemű népességnövekedés zajlik. Nyugaton pedig Idaho, Utah, Arizona és Nevada államok dominálnak a népességrobbanás terén. Ezek az államok várhatóan új képviselői mandátumokra is szert tehetnek a következő időszakban.

A mondat végén azonban ott kullog az a hét állam, ahol az országos növekedés ellenére a lakosság mégis csökkent.

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: A következő dolgok a következők:

Számos tényező állhat a "fordított nagy vándorlás" jelensége mögött, amely körülbelül a 2010-es évektől kezdett el kibontakozni. Emlékezzünk vissza, hogy a 20. század első felében zajló Great Migration során több millió afroamerikai hagyta el a történelmi Dél vidékét, hogy új életet keressen az északkeleti és középnyugati városokban.

Nem, de itt az alkalom, hogy felfedjük a háttérben rejtőző politikai vonalakat:

Sokan hangsúlyozzák, hogy a növekvő népességű államok általában a Republikánus Párt irányába orientálódnak, míg a csökkenő lakosságú területek zömmel inkább a demokraták mellett teszik le a voksukat, mind helyi, mind országos szinten. Ha a számokat vesszük alapul, valóban megfigyelhető egy érdekes tendencia...

a demokrata fellegvárnak tekinthető New York, Kalifornia és Illinois szenvedték el a legnagyobb visszaesést,

A republikánus vezetésű Florida és Texas négy év alatt körülbelül 2-2 millió új lakossal bővítette népességét.

A "kék" államokból "vörös" területekre irányuló vándorlás ezáltal felkapott témájává vált az amerikai közéletnek. Miután a 2024-es elnökválasztáson New York városa feltűnő mód Donald Trump felé mozdult, a liberális kommentátor és akadémikus, Fareed Zakaria arra hívta fel a demokraták figyelmét, hogy az országos sikerhez először az általuk vezetett nagyvárosokban kellene rendet tenniük: kisebb adók, hatékonyabb kormányzás, szigorúbb rendvédelem - tanácsolta Zakaria.

David Brooks, a mérsékelt konzervatív író, tavaly a New York Timesban kifejtette, hogy a vörös államokban, különösen a demokraták által irányított nagyvárosokban, mint például Austin, a népességrobbanás a legszembetűnőbb. Szerinte a siker kulcsa a két párt politikai megközelítéseinek ötvözésében rejlik: a kedvező üzleti környezet és az alacsony adók mellett fontos szerepet játszik az erős szociális háló és a befogadó társadalompolitika.

Bár a politikai nézeteiket is magukkal hozó, Kaliforniából vagy New Yorkból érkező demokrata szavazók jelentős szerepet játszhatnak egy állam "bekékítésében", mint ahogy azt Arizona vagy Észak-Karolina példái is mutatják, ők valóban hozzájárulnak a helyi politikai táj átalakulásához.

az egyre népesebb vörös államok, illetve a republikánusok ebből következő politikai befolyásnövekedése hatalmas fenyegetést jelenthet a demokratákra nézve.

Például, Kamala Harris demokrata elnökjelölt 2024-ben úgy is elnyerhette volna az elnökséget, hogy a biztos kék államokon kívül bezsebeli Nebraska 2. kongresszusi körzetét (Nebraska körzetenként is kioszt elektorokat), illetve a középnyugati csatatérállamok közül győzedelmeskedik mindben, azaz Michiganben, Pennsylvaniában és Wisconsinban úgyszintén.

A demográfiai átalakulások következtében a 2032-es elnökválasztás során ez a megközelítés valószínűleg nem lenne hatékony, és alig hozna eredményt.

hiszen a demokrata fellegvárak akár 10 elektori voksot veszíthetnek addigra. A Brennan Center úgy kalkulál, ha egy demokrata 2032-ben besöpörné a középnyugati ingaállamokat, valamint mellécsapná Nebraska 1. körzetét, Arizonát és Nevadát, még az is csak egy szűk, 276-262 arányú győzelemhez lenne elég számára az elektori kollégiumban. Ez a kombináció 2024-ben és 2028-ban még 287 elektort ért, illetve fog érni, ami bőven meghaladja a 270-es, győzelemhez szükséges limitet. 2032-ben már lehet, csak épphogy.

Ha tehát a mostani tendencia folytatódik, a demokraták Fehér Házba vezető útja jóval nehezebbé válhat a 2030-as népszámlálás tükrében. Bár álmodhatnak az egyre gyarapodó Texas vagy Florida megfordításáról, a 2024-es eredmények alapján egyelőre csak távolabb kerültek ettől - sokat mond a helyzetről az előbbi ábra. Persze, erre ellenérvként felhozhatjuk azt, hogy 2020 előtt Georgiát is kevesen sorolták a demokraták felé billenő államok közé.

A lényeg, hogy az elnökséget a következő ciklusokban egyre inkább a déli és nyugati csatatérállamokban kell majd megnyerni:

Nevadában, Arizonában, Georgiában és Észak-Karolinában a lakosság etnikai sokszínűsége jelentősen meghaladja a középnyugati régiókét, és ez a különbség hosszú távon komoly hatással lehet a fekete és latino amerikaiak politikai aktivitására. Különösen figyelemre méltó, hogy Trump az előzetes adatok szerint a tavalyi év folyamán évtizedek óta nem tapasztalt népszerűségnek örvendett ezen közösségek körében, bár a többségük továbbra is a demokratákra szavazott. Érdemes megjegyezni, hogy 2022 és 2023 között a déli államok népességnövekedésének több mint 84%-a a fekete, latino és ázsiai közösségek bővüléséből származott, s a teljes növekedés több mint felét a hispán lakosság tette ki.

Ez egy újabb vörösen villogó jel a demokraták számára

Jon Reinish, a demokrata stratéga, a Hillnek kifejtette véleményét a kilátásokról. Kollégája, Crimson Macdonald, hozzátette, hogy a pártnak új területekre kellene eljutnia, ahol eddig még nem járt, és fontos lenne, hogy párbeszédet indítson a bázisán kívüli közösségekkel, hogy megőrizze relevanciáját.

A kongresszusi újraelosztást befolyásoló elektori voksok kapcsán számos tényező merülhet fel. Először is, a következő öt-hat év során a demográfiai trendek jelentősen megváltozhatnak; a demokraták jövője tehát nem annyira biztos, mint ahogy azt egyesek állítják. Ezen kívül, ha Trump valóban végrehajtaná a milliárdnyi illegális bevándorló kitoloncolását, az komoly hatással lehetne egyes határ menti államok lakosságának számra, hiszen a népszámlálás során őket is figyelembe veszik. Ráadásul a republikánusok korábbi terve, amely a népszámláláskor az állampolgársági státuszra is kérdezett volna, szintén megzavarhatja az arányokat. Ez a lépés arra ösztönözheti a több mint 11 millió illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó bevándorlót, hogy rejtőzködjenek, mivel félnek a lehetséges következményektől.