Sikerült felfedezni az elhízás 11 különböző genetikai endotípusát.
Ahogy már említettük, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb jelentése szerint világszerte körülbelül 1 milliárd ember küzd a túlsúllyal. Az elhízás hivatalos definíciója szerint az egészségre káros mértékű zsírtöbbletet jelent, azonban a testtömegindex (BMI) alapján mért túlsúly nem minden esetben hordoz ugyanakkora kockázatot. Ennek oka, hogy az obezitás mögött számos, egymástól eltérő öröklött és életmódbeli tényező állhat, amelyek különböző arányban és összetételben hatnak az egyénekre.
A New Scientist által nemrég bemutatott kutatás szerint a túlsúlynak számos, közel tucatnyi eltérő formája létezik. Amerikai és dél-koreai tudósok a medRxiv preprint platformon tették közzé tanulmányukat, amelyben több mint 2 millió elhízott egyén kórtörténetét elemezték genomszintű összehasonlító megközelítéssel. A kutatás során 743, az elhízással összefüggő genetikai régiót azonosítottak, ebből 86 eddig még nem dokumentált. Emellett sikerült meghatározniuk azokat a szöveti típusokat is, ahol ezek a génvariációk kifejeződése hozzájárulhat az elhízás kialakulásához.
A kategorizálás alapján két fő csoportba sorolhatjuk az elhízást: a metabolikusan egészségtelen és a metabolikusan egészséges elhízás. Az első csoportban hat tényező közvetlenül összefügg az inzulintermeléssel, míg mások az immunrendszer működésének zavaraihoz, az étvágy és a testsúly hormonális szabályozásához, valamint a zsíranyagcseréhez kapcsolódnak. Ezek a mechanizmusok kulcsszerepet játszanak az elhízás különböző formáinak megértésében.
Kiderült, hogy az általuk azonosított gének 11, általuk endotípusnak nevezett klaszterbe sorolhatók, és mindegyiket eltérő biológiai útvonalak jellemzi, amelyek azonban nem zárják ki egymást, egyszerre akár több is kifejeződhet egyetlen ember szervezetében. A kutatók a Mass General Brigham Biobank segítségével 48 ezer egyéni kórtörténet alapján validálták az endotípusokat. Állításuk szerint mivel a 11 endotípus közül hat az inzulinszabályozással kapcsolatos, egyes beavatkozások több klaszterben is hatékonyak lehetnek.
