Soron következő lépésként kígyókkal végezte el a maratoni próbákat, most pedig egy különleges szérum előállítása van folyamatban a véréből - Agrárszektor.

A NAK-tagok és a NAK-szaktanácsadók most 35% kedvezménnyel élhetnek a regisztráció során! Ne hagyja ki ezt a remek lehetőséget!

Jacob Glanville immunológus 2017-ben fedezte fel Tim Friede különleges kísérletét, aki közel 18 éven át önkéntes alanyként kísérletezett saját immunrendszerével. Friede különböző mérgeskígyók mérgének folyamatos bejuttatásával, sőt, harapásoknak való kitettséggel próbálta meg erősíteni védekezőképességét. E merész módszer révén hatékony immunitást alakított ki számos neurotoxinnal szemben.

Glanville felismerte a lehetőséget, és megkereste Friede-t, aki örömmel adott 40 milliliter vérmintát a kutatáshoz. Nyolc évvel később Glanville és Peter Kwong, a Columbia Egyetem professzora a Cell tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket egy olyan ellenméregről, amely egerekben 19 mérgeskígyófaj marása ellen nyújt védelmet.

A kutatók egyértelműen kiemelik, hogy nem ajánlják senkinek Friede eljárásának alkalmazását.

A férfi egyébként 2018-ban felhagyott az önkísérletezéssel néhány életveszélyes eset után, és jelenleg Glanville Centivax nevű biotechnológiai cégénél dolgozik.

A hagyományos ellenmérgek készítése nemcsak bonyolult, hanem kockázatos folyamat is: a kígyóméreggel immunizált lovak vagy más állatok véréből vonják ki az antitesteket, ami gyakran súlyos mellékhatásokkal járhat. A WHO 2017-ben jegyezte fel a kígyómarást az elhanyagolt trópusi betegségek közé, hiszen naponta körülbelül 200 ember halála kapcsolódik ehhez a problémához, különösen a fejlődő országokban.

A kutatók Friede véréből olyan antitesteket izoláltak, amelyek reagáltak a vizsgált 19 kígyófaj neurotoxinjaira. Ezeket egyenként tesztelték mérgezett egereken, hogy meghatározzák a minimálisan szükséges összetevőket valamennyi méreg semlegesítéséhez.

A végső gyógyszerkeverék három komponensből áll: két, Friede véréből izolált antitestből és a varespladib nevű kismolekulás gyógyszerből, amely egy olyan enzimet gátol, amely a kígyómarások 95%-ában jelen van. Az első antitest (LNX-D09) hat kígyófaj mérgével szemben nyújtott védelmet, a varespladib hozzáadásával további három faj ellen vált hatékonnyá, a második antitest (SNX-B03) pedig kiterjesztette a védelmet mind a 19 fajra.

Steven Hall, a Lancaster Egyetem kígyómarás-farmakológusa úgy véli, hogy ez a megközelítés rendkívül innovatív és kreatív módja az ellenméreg előállításának. Emellett kiemelte, hogy az emberi eredetű antitestek alkalmazása valószínűleg kevesebb mellékhatást okozna, mint a hagyományos, állati alapú ellenmérgek.

A kutatás jelenleg kizárólag az elapidák családjába tartozó kígyófajokra összpontosít, mint például a korallkígyók, mambák, kobrák, taipánok és krait kígyók. A viperák családja egyelőre nem került a vizsgálatok középpontjába. Ugyanakkor a kutatócsoport azon dolgozik, hogy feltárja, vajon Friede vérében felfedezett további antitestek vagy más vegyületek képesek-e védelmet nyújtani a viperák mérgével szemben is.

A végső cél egy univerzális ellenméreg-koktél létrehozása, vagy esetleg két különböző készítmény kifejlesztése: egy az elapidák, egy másik pedig a viperák ellen.

A csapat Ausztráliában kíván terepmunkát folytatni, ahol kizárólag elapida kígyók találhatóak. Ennek keretében az állatorvosok lehetőséget kapnának arra, hogy az ellenszérumot kipróbálják a kígyómarást elszenvedett kutyákon.