Eddig észrevétlen maradt számunkra ez a hatalmas hiba a Terminátor 2.-ben!

James Cameron 1984-es Terminátora óriási sikert aratott, ami a rendezőt Hollywood egyik legnevesebb alkotójává emelte. Az 1991-es folytatás, a Terminátor 2, még tovább fokozta ezt a hírnevet. Ebben a részben Arnold Schwarzenegger ikonikus T-800-as robotja már nem a rosszfiú szerepében tűnik fel, hanem hősként harcol a jövőért, míg a Robert Patrick által megformált T-1000 válik a főellenséggé. A T-1000 különlegessége, hogy folyékony fémből készült, amely lehetővé teszi számára az alakváltást és szinte elpusztíthatatlanná teszi őt. Ugyanakkor ez a karakter új kihívások elé állítja a történet logikáját, hiszen ezzel egy jelentős ellentmondást hoz létre az időutazás már korábban felállított szabályaival szemben, ami igencsak megbolygatja a cselekmény egyensúlyát.

A Terminátor első részében Kyle Reese hangsúlyozza, hogy csak az élő szövet képes átlépni az időutazás határvonalán. Ezért a T-800-as terminátor, amelynek fémvázát élő bőr borítja, sikeresen meg tudja tenni ezt az utazást, míg ruházata és más élettelen tárgyak nem jutnak át. Ezzel szemben a T-1000, amely teljes mértékben folyékony fémből, az úgynevezett mimetikus polialloidból készült, a film eseményei szerint mégis át tud lépni az időkapun. Ez a tény ellentmond a korábban felállított szabályoknak. Más szavakkal, a T-1000-nek vagy meg kellett volna semmisülnie az időutazás folyamata alatt, vagy egyáltalán nem lett volna képes átkelni az idődimenzió határain.

Cameron, aki híres precizitásáról, valószínűleg szándékosan hagyta figyelmen kívül ezt a kis hibát, hogy még impozánsabb és félelmetesebb ellenfelet alakítson ki. A T-1000 karaktere valóban legendás és baljós, hiszen bármilyen formát képes felvenni, és szinte lehetetlen megsemmisíteni. Ez a logikai inkonzisztencia ugyanakkor nem csökkenti a film élvezeti értékét, főleg mivel a T-1000 hozzájárult ahhoz, hogy a franchise egyik legemlékezetesebb és legfélelmetesebb gonosztevője születhessen meg.