Tinédzserkorban is megjelenhetnek a borderline személyiségzavar tünetei, amelyek sokszor nehezen észlelhetők. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy ebben a fejlődési szakaszban a fiatalok érzelmi ingadozása, identitáskeresése és kapcsolati problémái normál

A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.

Mirk Zsófia pszichológus, coach és mediátor révén mélyebb betekintést nyertem a betegség igazi természetébe.

K: Mi pontosan a borderline személyiségzavar?

A borderline személyiségzavar egy olyan sajátos személyiségi struktúrára utal, amely eltér az egészségesen működő személyiségtől. Fontos megérteni, hogy a "személyiségzavar" kifejezés nem egy betegségre utal, hanem inkább egy állapotra, mely pszichoterápiás beavatkozások révén alakítható, jellemzően hosszabb időtávon.

A "borderline" kifejezés egy határvonalat jelöl, amely a hatvanas években került először a köztudatba. Ekkor kezdték el használni arra, hogy leírják a mentális zavarok két fő csoportja, a neurózisok és a pszichózisok közötti állapotot. Korábban gyakran összekeverték ezt a jelenséget a skizofréniával, főként a téveszmék jelenléte miatt. Ma már azonban egyértelmű, hogy a borderline személyiségzavar és a skizofrénia két különböző rendellenesség, és a borderline páciensek nem alakulnak skizofréniává.

A borderline személyiségzavarral élők számára a düh egy kulcsszereplő, amely hol belső, hol külső irányultságú. Amikor ez az érzés önmagukra irányul, drámai mértékben megnő az önkárosító magatartások – például a falcolás, a szerhasználat vagy az öngyilkosság – kockázata. E személyekre az önközpontúság jellemző, amely gyakran a kapcsolati sérülések következtében formálódik, és ezek a sérelmek leggyakrabban a családi környezetből eredeztethetők.

Mivel nem tudtak biztonságosan kötődni az édesanyjukhoz, sérül a mentalizációs képességük, amivel másoknak érzelmi állapotokat lehet tulajdonítani. Nem tapasztalták meg sem a biztonságot, sem a kapcsolati állandóságot a szüleikkel, így ezt felnőtt korukban sem tudják kialakítani a párkapcsolataikban, viszont vágynak rá.

Vágynak arra, hogy valaki számára ők legyenek a világ legfontosabb emberei, és hogy a közöttük lévő kötelék sérthetetlen maradjon. Ugyanakkor a gondolkodásukban gyakran megjelennek kognitív torzítások és téveszmék. Például intenzív félelem gyötri őket attól, hogy szeretteik elhagyják őket. Érzelemvilágukat sokszor negatív érzések hatják át, a depresszió is gyakran kíséri őket, ami egy általános ürességérzethez vezet.

Kutatások arra mutatnak rá, hogy nagyon sokszor elhanyagoló bánásmódban van részük gyermekkorban.